85-89.rész
2010.08.03. 09:48
85. rész
- Mondd.
- Akkor most mi van?
- Mi legyen?
- Rosszban vagyunk?- kérdeztem.
- Rosszba legyünk?
Összeszűkítettem a szemeim.
- Ne csináld már ezt!
- Én nem csinálom, te csinálod..az előbb is, Lela a szádra...
- Hey- Hey! Az előbbiről egyáltalán nem én tehetek! Okés? Lela most nincs magánál.
- Jah, de te magadnál vagy.
- Mit csinálhattam volna? Képen kellett volna vágnom?
- Elhajolhattál volna.
- Sandra, nem vagyok a Neo a Matrixból. Olyan jó reflexeim azért nincsenek.
csak megvonta a vállát és tovább húzta a száját.
- Figyelj, én tény..- folytattam volna, de egy kis sikítást hallottunk bentről. Mindketten besiettünk.
- Mi van. Mi a gond?- guggolt le Sandra Lela mellé.
- Be..be.becsípte az ujjam ez a qrva fiók.- nevetett a lány.
- Uhh. Akkor nincs baj. Megijesztettél ám, kislány.- mosolygott Sandra barátnőjére. Akinek egy másodperc alatt fehéredett el az arca, és fintorogva kapott a földön heverő egyik sapkám után.
- Basszus Tom! Hányni fog.- néz rám hátra Sandra nagy szemekkel.
- Micsoda?- guggoltam le mellé hirtelen, és kikaptam a sapkám a kezéből- Gyere a fürdőbe.
Átfogtuk a lányt két oldalról és a WC-hez vittük. Én kimentem, de a hangokat elég rendesen hallottam. Szegény lány. Tényleg fosul lehetett.
Sandra jött ki a fürdőből.
- Hányt?- kérdeztem, mintha nem tudnám.
Sandra csak bólogatott, az ő arca is fal fehér volt. Szerintem ő sem volt valami túl jól.
- Minden rendben?
Ismét csak bólogatott. Lehet, ha kinyitotta volna a száját, ő is hasonlóképpen járt volna, mint Lela.
- Ahj, gyere ide.- nyitottam szét a karom, hogy befészkelhesse magát a mellkasomba. Lassan döntötte rám a fejét. Csak hagytam, hogy megnyugodjon a karomban. Tudta, hogy ott aztán tényleg biztonságban van. Én megvédem mindentől.
Óvatosan simogattam a hátát és csókolgattam az arcát.
- Jobban vagy már?
- Igen. Kicsit.- mosolygott halványan és kibújt az ölelésemből.
- Meg kéne fürdetni Lelát.
- Igen. Majd én megcsinálom.
- Ne segítsek?- kérdeztem, semmi hátsó szándék nélkül.
- Nem kéne.- fintorgott egyet.
Csak mosolyogtam rajta, nem akartam gonosz lenni, és mondani, hogy már úgyis láttam meztelenül, nem is egyszer. Én addig átvonultam a másik fürdőbe és gyors letusoltam.
Pont jöttem ki egy boxerben, amikor ők végeztek a fürdéssel, és mind ketten babydollban voltak.
- Jobban van?- kérdeztem.
- Hát nem nagyon. Fektessük le.
Bólintottam, és segítettem Sandrának befektetni az ágyba Lelát. Ő a jobb oldalára feküdt én a balra. Aztán lekapcsoltam a villanyt. A TV-ben valami idióta műsor ment a bálnákról. Nem is figyeltem rá, csak a gondolataimba merültem.
- Sandra..- suttogtam a lány felé fordulva. Nem láttam, hogy alszik-e, annyi fény nem volt a szobában.
- Hmm?- dörzsölte meg a szemeit.
- Aludtál?
- Nem. Nem tudok. Csak pihentettem a szemem. De Lela már alszik.
- Hallod. Éjfélkor megy a gépünk Chicagóba. Szerintem David nektek is foglalt jegyet, de ha nem akarsz jönni. Akkor nyugodtan maradj, max majd jöttök utánunk, amikor kipihentétek magatokat.
- Rendben.- motyogta érzelem nélkül. Nem lesz ez így jó, ha ilyen marad.
- Figyelj. Haragszol rám?
Nem válaszolt, csak sóhajtott egyet.
- Én teljesen megértem. Csak tudod, ismerem Adriana-t, és tudom régen miket csinált. Én csak jót akarok neked, mert fontos vagy számomra.
- Engem soha nem érdekelt, hogy ki milyen volt régen. Engem az érdekel, amilyen most.
- Jó. Rendben, lehet, hogy megváltozott.
- Pont ez az, adj neki egy esélyt. Lehet, hogy ma már teljesen más. Ebbe még nem gondoltál bele?
- Még nem. De igazad van.- ráncoltam a szemöldököm.- Akkor hogy döntöttél? Jössz velünk éjfélkor? Van még addig 2 óra.
- Megyek veletek…veled- mosolygott.
Ha nem lett volna köztünk Lela, azonnal letámadtam volna, de ott volt, így halott volt az ügy.
- Jössz? Huhúú. Ez tetszik. Nah, jó pihenjünk még egy kicsit, aztán pakoljunk be.
- Rendben. Bár szerintem azt az egy órát hasznosabban is tölthetnénk.- nevetett. Szerintem direkt csinálta. Direkt kínozni akart, mert tudta, hogy esélyünk sincs most szexelni. Annak ellenére, hogy másra sem vágytam jobban.
- Ne félj, a repülő wc-jében olyat kapsz tőlem, hogy egész életedben emlegetni fogod.
- Azt szeretném én látni.- vigyorgott, aztán hátat fordított nekem.
Rohadék. Elintézte, hogy nem bírjak aludni, még abban a kevéske egy órában sem. Végig csak a másodperceket számoltam, hogy szálljunk fel arra kibaszott repülőre!
- Te még mindig itt vagy?- sétált ki Andreas a teraszra.
- Mert hol legyek?- mosolygott rá Kathie.
- Hiányollak az ágyamból.- ült le a lánnyal szembe.
- Ez kedves.
- Nem akarsz visszajönni aludni?
- Áhh, nem. Másfél óra múlva indulunk, tudod. Addig nem akarok aludni.
- Tudom.
- Húgod?- szűkítette össze a szemeit a lány. Egész nap nem látta Andreas-t, mert az a húgával ment várost nézni. Neki meg nem volt kedve, ezért itt maradt.
- Elment.
- Elment?
- El.- Kathie nem hitte, hogy ilyen könnyen lejátszható meccs lesz ez az Adriana dolog. De aztán mégis. Már pont, hogy kezdett elmúlni benne a kényszer, hogy szét kéne karmolni a lány arcát, erre az felszívódott.
- Ha egészen bele gondolok, nem is olyan rossz fej csaj. Hasonlít rád. – mosolygott Kathie és áthajolt az asztalon és egy édes kis csókot nyomott Andreas szájára.
- Hasonlít? Talán. Kinézetre biztos. Jó lány ő, csak néha vannak furcsa dolgai, és bepörög. Mondjuk régen sokszor messzire ment.
- Hogy-hogy?
- Hát csinált egy s mást, olyan nem szép dolgokat. De ennek már vége. Meg amúgy is, tudni kell, megbocsátani.
- Az biztos. Pláne, hogy a testvéred. Az ember nem válogathatja meg a családját.
- Most valahogy feltámadt bennem a nagy testvéri védelmező ösztön. Vágod, hogy meg kell védenem a húgom, ahogy az a jó bátyhoz illik. Tudod, régen sokszor húztam ki a xarból.
- Hát igen, nekem is van testvérem.- mosolygott a lány. Elmerült az emlékek tengerében, aztán kicsit szomorkásan nézett fel. Nah, de mind1, hagyjuk. Nem érdekes. Csak azt nem értem, hogy Dominic miért ilyen Adrianaval.
- Hát, az szép hosszú történet. Ne is folyjunk most bele. Inkább, csüccs ide Baby.- csapkodta meg Andreas a combját.
Halkan bedobáltuk a cuccainkat, majd mikor készen álltunk, felébresztettük Lelát. Szegény lány, nem igazán volt magánál. Kitámogattuk a kocsiig. Tod pedig kiszállított minket a reptérre. Pittsburgh-be kellett mennünk. Nem volt hosszú az út. Mi 3-an mentünk egy kocsival, a többiek meg együtt a naggyal.
Lela el is szundított, én meg Sandra mellett ültem és a combját fogtam. Néha összetalálkozott a tekintetünk és elmosolyodtunk. Már nagyon be voltam gerjedve. Nem is gondoltam másra, csak, hogy milyen jó lesz a repülőn, főleg amikor rázkódni kezd a gép és ijedten visítozzuk a WC-ben, hogy turbolencia.
- Mikor érünk oda?- hajoltam előre.
- Nem sokára.- motyogta hátra Tod.
- Nem akarsz olyan jó kis bevetéses sztorykat mesélni?
- Oh. Már nem tudtam, mi hiányzik az életemből- nyögte fájdalmasan.
- Nah, kérlek.- nyúztam tovább. Imádtam a történeteit.
- Nem, Tom. Késő van már ahhoz.
- De Sandra még nem is hallott egyet sem! Igaz, cica?- böktem meg, de ő per pillanat el volt foglalva az I Phonejával.
- Hát Tom, ezt most szívtad.- nevetett az első ülésről.
86. rész
Megérkeztünk, már teljesen kiharaptam az alsó ajkam mire felszálltunk.
Sandra Dominic és közém ült. Lelát előttünk Andreas és Kathie fogta közre, Előttük pedig Gustav, Georg, Bill.
- Mit hallgatsz?- kapta ki Sandra Dominic feléből az egyik fülhallgatót.
- Kid Rock - All Summer Long.- hangzott a válasz.
- Nem mondod, Dominic, hogy a dugósszámot hallgatod.- hajoltam be közéjük.
- Dugós?- húzta fel a szemöldökét Sandra.
- Jah, van a klipjében egy szőke csaj, és azt egyszer mindketten meg fogunk dugni.- magyarázta Don lelkesen.
Idióta Dominic! Pont a legjobb embernek pofázott, hogy miről poénkodtunk egyik nap. Még szerencse, hogy Sandra vette a poént.
- Háh, én azzal a szőke sráccal hemperegnék szívesen.- nyújtotta ki rám a nyelvét. Most csak cukkolni akart, vagy komolyan mondta?
Hát ez már nem volt számomra, olyan vicces.
- Az a tag tiszta Andreas. Ha Andreas 1980-ban élne, biztos úgy nézne ki.- nevetett Dominic, aztán felhangosította a számot a fülhallgatón, hogy ne hallja a saját hangját se.
- She was seventeen and she was far for in-between…Sipping whiskey out the bottle, not thinking ’bout tomorrow - énekelték és közben ritmusosan dölöngéltek.- Singin’ sweet home Alabama, All Summer Long!
Vigyorogva néztem rájuk és hátra hajtottam a fejem. Már pont álomba ringattam magam, amikor beütött a férfias énem, és hatalmas késztetést éreztem, hogy megfarkaljam Sandát.
- Gyere utánam- suttogtam a fülébe és egy csókot nyomtam a nyakára.
Kisiettem az ülés sorok között. Aztán bekopogtam az ajtón. Foglalt volt. Ismerős hang szólt ki, onnan. Összeráncoltam a szemöldököm és kicsit közelebb tartottam a fejem az ajtóhoz.
- Te vagy a legjobb Andreas- hallottam bentről. A szám elé kaptam, hogy elfojtsak egy nevetést, és indultam vissza az ülésekhez. Bejött a tippem. Kathie és Andreas, nem voltak a helyükön. Ezek a kis mocskok. Pedig milyen kis kreatívan elterveztem, hogy majd a repcsin csináljuk.
- Téged meg mi lelt?- kérdezte Dominic és kihúzta a füléből a kis vackot.
- Baszki, haver, gyere! Ez nagyon durva! Gyertek már!- intettem utánuk tök begerjedve.
Mind a 3-an visszamentünk a WC fülkéhez.
- Mégis mi van?- nevetett Sandra és a kezem markolgatta.
- Hallgasd csak- tettem a mutató ujjam a szám elé.
Egy kis idő múlva ismét felhangoztak a jól ismert nyögések és sóhajok.
- Itt vannak bent!- ugrott Dominic még közelebb az ajtóhoz. Teljesen bepörgött a dologtól. Szinte tolt, hogy közelebb férkőzhessen.
- Nem is akárkik vannak bent.- vigyorogtam és a fejemmel az előttünk megüresedett ülések felé böktem.
- Nem mondod? Huhúúh!- kiabált Dominic.- Jól nyomják.
- Jah, főleg, hogy mi terveltük ki előbb- nevettem.
- Szex a repülőn. Nincs is jobb annál. Egyszer olyan keményen megdugtam egy stewardess-t.
- De jó, hogy mondod. Gonoszkodjunk egy kicsit?- csillant fel Sandra szeme.
- Mire gondolsz?
- Nem kéne szólni, egy utas-kísérőnek, hogy elromlott a fülke ajtaja?
Gonosz kis vigyor húzódott végig Dominic és az én arcomon.
- Háh, a kisördög feltámadt benned, mi?- Don.
Sandra csak az alsó ajkába harapott és buzgón bólogatott.
Áhh, az én csajom. Tele életerővel és játékossággal. Hihetetlen, hogy egyszer ezt az arcát is megismertem. Néha el sem hittem, hogy ő és az a kiegyensúlyozott egyetemi hallgató, aki zh-kat ír, ugyan az a lány.
- Nah, fiúk, itt is jön egy!- dörzsölte össze a tenyereit izgatottan.- Menjetek a helyetekre, és helyezkedjetek úgy, hogy mindent jól lássatok.- szájfényezte ki azokat a kívánatos ajkait és beletúrt a hajába- A művésznő beveti magát.- emelte meg játékosan a melleit a két kezével.
Dominic szemei majd kiestek a helyükről.
- Nah, gyere spanom.- ragadtam meg a srác karját és húzni kezdtem mielőtt még kiveri a nőm mellei közé.
Az ülésről figyeltük tovább az eseményeket, ahogy Sandra ment szembe a stewardess-el, aztán megállt előtte, és dumált neki valamit, a fülke felé mutatva.
Egy mosoly kíséretében megkerülte, aztán felmutatta a hüvelyk ujját és kinyújtotta a nyelvét.
- Sikerült- hadarta, és bevágódott közénk, majd ő is hátra fordulva, félig az ülés mögé bújva figyelte, ahogy a csaj, a fülke elé áll, megtámasztja magát, és próbálja kifeszíteni az ajtót.
- Ez nagyon zsíír! - nevetett Dominic.
- Pszt! Mindjárt jönnek ki.
Sandra hangosan felnevetett, én meg átnyúltam és befogtam a száját, nehogy lebukjunk a nagyon összemelegedett, dühös pár előtt.
A nőnek, nagy nehezen sikerült belökni az ajtót, és ijedten tátotta ki a száját, majd a kezét is oda kapta. Mikor abbahagyta, idegesen motyogott valamit, majd bevágta a fülke ajtaját, és elsietett mellettünk.
Andreas és Kathie jöttek ki. Vörös fejjel. Mindketten ziháltak és állati mérgesnek tűntek.
- Basszus, jönnek! Gyerünk, mintha mi sem történt volna- hadarta Dominic és bedugogatta fülhallgatóit. Én felhúztam egy napszemüveget. Sandra meg alvást színlelt.
- A qrva életbe. -Vetődött le Andreas az alvó Lela mellé.
Próbáltam visszafojtani a röhögésem, de megláttam, hogy Andreasnak lent van a slicce és már nem bírtam tovább. Úgy törtem ki, mint egy vulkán. Aztán sorba Sandra és Dominic is.
Olyanok voltunk, mint 3 csintalan 7 éves.
Andreas hirtelen hátra fordult.
- Ti meg mi a retkes pitsát röhögtök, Hee, mi olyan kiba.szott vicces?- Andreas idegesen
- Ti voltatok igaz?- Kathie.
Még válaszolni sem tudtunk, úgy röhögtünk.
- Melyikkőtök volt? Had halljam!
Dominic Sandrára mutatott, én Dominicra, Sandra pedig rám. De most nem hagytuk abba a kacarászást.
- Ne kelljen még egyszer kérdeznem! Melyik kis rohadék volt az?
Sandra rám tartotta a mutató ujját, Én Őrá. Don, pedig rám. Erre még jobban nevettünk.
- Áhh, kapjátok be mind!! Rohadékok!- üvöltötte bikából.
- Mi van szépfiú? Nem bírta befejezni a lompos a küldetését?- Dominic, közben meg a hasát fogta.
- Nektek hála, NEM- Kathie és hátra mutatta a kinyújtott középső ujját.
Leszálltunk Chicago-ban. A hotelben, már alig éreztem a tagjaimat, annyira fáradt voltam. Máskor a fáradtság sem állt a testi vágyaim útjába, de most aztán tényleg haldokoltam. Félő volt, hogyha el is kezdem nem áll fel, aminek fel kell, és ott már baj van. Szóval inkább bevágódtam a pihe-puha ágyba, magamhoz húztam Sandrát, és bevágtam a mormotát.
Reggel a fényre keltett fel. Nem túlkésőn. Elkezdtem tapogatózni az ágyba. Sehol senki. Közbe néztem. Egyedül voltam. Ahj, pedig úgy belementem volna egy ébredés utáni szexbe.
Bementem a fürdőbe és letusoltam. Gondoltam, Sandra biztos lement reggelizni.
Úgyis kajás voltam, én is leindultam.
Egyik asztalnál, már ott ült, az egész banda, meg Andreas- Dominic páros.
- Sz’asztok.- intettem és levágódtam.
- Csá.
- Hol vannak a csajok?
- Fogalmam sincs Kathie hol van, én egyedül ébredtem.
- Én is.- bólogattam.
- Rám ne nézzetek. Lela külön szobát kért.- húzta a száját Bill. Mindenki elhallgatott. Tudták, hogy volt egy kis balhé.
- Öhm.. Nem tudja valaki, mikor indulunk a csarnokba próbálni?- kapta fel a fejét Gustav, hogy elterelje a témát.
- David azt mondta, reggel induljunk.- Georg.
- Tényleg? Ez jó. Akkor induljunk most.- álltam fel. - Mindenki befejezte, a reggelit?- néztem körbe a társaságon. Dominic, akkor vette ki a következő kiflit a kosárból, de mivel elég csúnyán néztem, vissza is tette, és egyszerre lenyelte azt a hatalmas falatot, amin eddig rágódott.
- Mehetünk- vigyorgott rám, és megtörölte a kezét a AJ-ArmaniJeans- farmerjében.
- Akkor meg menjünk.
- Csajok?- Georg.
- Biztos shoppingolni vannak. Vagy lent úsznak a medencében. Gondolom én... Ilyen korán ők máshová nem mennek.
87. rész
Megérkeztünk a csarnokba. Elég nagy volt, ahhoz képest, hogy Európában szoktuk mi inkább giga-koncerteket adni.
Felkaptam a fejem és megdörzsöltem a szemem, hogy lássam, nem csak a képzeletem akar-e átbaszni.
De nem. A színpadon Lela és Sandra állt. Sandra fején egy nagy fejhallgató volt a kezében pedig egy mappát fogott és azt nézegette.
Lela egy nagy Walkie-talkie-ba beszélt.
Mi a faszomat csinálnak ezek itt?
Kathie ugrott be a látó körömbe, de észre sem vett engem.
- Fiúk, igyekezni! Meg van a cucc! Fél órán belül ide érnek vele. Addigra meg kéne lennie a hangtechnikának. Nincs sok időnk.- kiabálta az embereknek, aztán feltartott kezekkel tapsolt egyet- Mozgás!
Hátra néztem a többiekre. Ők is csak pislogva bambultak.
- Hey, Hey. Hans- állítottam meg az egyik fénytechnikusunkat.- Itt meg mi folyik?
- Hogy érted?
- Mit csinálnak itt a lányok?
- Csak beálltak segíteni. Volt egy kis csúszás. Már reggel 7 óra itt talpalnak.- hadarta el gyorsan és sietett is el. Összekaptam magam és utána iramodtam.
- Elkérhetném egy percre?- kaptam ki az egyik walkie-t az övtartójából, aztán a számhoz emeltem - Sandra! Itt a kanod, baby! Gyere ide.
Figyeltem a reakcióit. Elmosolyodott, és a fejét kapkodva keresett engem. Végül meg is talált. Leült a színpad szélére és lecsusszant róla a padlóra.
Futásnak indult és kikerült egy hangfalat, mikor pedig elém állt a nyakamba ugrott.
- Szió, kicsim- puszilta bele a fülembe és átfonta a lábait a derekamon.
- Ohh. Kicsit nagy a löket- nevettem és erősen tartottam a fenekénél, hogy le ne pottyanjon.- Mit keresel te itt?
- Nem bírtam aludni. - hadarta gyorsan.- Aztán összefutottam Daviddel. Elég ideges volt. Mondta, hogy gáz van, mert nincs meg valami cucc a fényekhez. Én meg ugrasztottam a csajokat és jöttünk segíteni.
- Látom élvezed.
- Nagyooon. Örülök, hogy végre hasznosíthatom magam! Nem vagyok egy olyan csaj, aki szeret a seggén ücsörögni és lábatlógatni. Nekem muszáj tenni venni, cselekedni, intézkedni.
- Sandra, idehoznád a tervrajzot?- kiabált le a valaki a színpadról.
- Persze.- fordult a pasi felé, majd vissza hozzám.- Na, jó, megyek. Várnak. Illetve nem engem, hanem ezt- emelte fel a mappát, aztán adott még egy gyors csókot és elsietett.
Hát, ha szeret intézkedni, akkor csak hajrá!
- Nem gondoltam volna, hogy itt talállak- mosolygott Andreas a pihenőben. Behívta a barátnőjét, hogy igyanak egy kávét.
- Hát igen. Én is meglepődtem, hogy itt vagyok. De bepörögtem. Tetszik a dolog. Futni a dolgok után. Telefonokat intézni, hogy minden meg legyen. Oda figyelni az emberekre.
- Majd szólok Davidnek az érdekedben. Hátha megengedi, hogy pakold a színpadi elemeket.
- Kapd be!- bökte meg Kathie a srác hasát.- A húgod? Merre van?
- Mondtam már tegnap, hogy elment.
- Ohh. Kár..
- Kár.. Nocsak. Hogy mik vannak.
- Mondtam tegnap este, hogy már pont kezdtem bírni.
- Jah, de azt hittem, hogy azért ennyire nem fog neked hiányozni.
- Nah, jó felhívom neked. Hátha majd valamikor pont abban a városban, ahol a fiúknak koncertje is akad.- vette a telefont a kezébe és az asztalon heverő lapot, amin a koncert dátumok vannak.
- Csáó Mókuska.
-..
- Igen. Csak, hogy merre jársz.
-..
- Nem mondod. Mit keresel te itt?- Kathie felkapta a fejét. Nincs az a szerencsés véletlen, hogy pont Chicagóban legyen. Valamiért rögtön megörült.
-..
- Jah..értem.- folytatta Andreas mosolyogva. Kathie csak figyelmesen nézte. Tényleg érdekelte, mi is történik.- Hát csak kérdeztem.. Nem tudom. Megkérdezhetem tőle, bár nem hiszem.. Hallod cicus?- szorította Andreas a telefont a mellkasához és Kathie felé fordult.- Szereted az Amerikai Focit?
- Micsoda?- kerekedett el a lány szeme.- Szeretem? Nem! Imádom! Chris Jackson a kedvencem! Áhh, egyszerűen imádom! Nincs is nála jobb! - hadarta gyors aztán elkerekedtek a szemei.- Hey, álljunk csak meg. Miért is kérdezted?
- Csak, mert Adriana azért van itt Chicagóban, mert a Bears Young játszik. És jóban van a fiúkkal.
- Tényleg? Ez qrva jó.- tapsolt Kathie.
- Elmész vele? 1-kor kezdődik.
- Igen. Persze! Szólhatok Sandrának? Imádja ő is.
- Persze. Hívj, akit akarsz. Kérdezd meg Lelát is.
- Okééés- ugrott fel Kathie és ki is rohant a pihenőből.
- Hová is mentek a nők?- vágódtam be az egyik fotelbe. Kaja idő volt. Nekem meg semmi kedvem nem volt zabálni. Inkább csak figyeltem, ahogy Bill burkolja magába a burgerét. Hát kész a gyerek. Úgy tömte magába, mintha nem látott volna még kaját életében.
- Amerikai focit néznek.- Andreas és felvett egy csomag Haribot az asztalról.
- TESZED TE LE AZTAT!- szólt rá Bill kigúvadt szemekkel, mint egy megszállott. Mindenki összerezdült az ijedségtől.- Mármint… Én azt még meg szeretném enni- hadarta gyors zavartan, magyarázkodva, hogy kimentse magát.
Andreas némán visszatette az asztalra és nagy szemekkel bámult Billre, mint egy közveszélyes alakra.
- Gyertek srácok, ezt látnotok kell- dugta be a fejét David- Qrva jók lettek a fények. Csak a csajok hiányoztak ide. Ha ők nincsenek, nem kapjuk meg ezeket a lámpákat.
- TOUCH DOWN!- ugrott Kathie Sandra nyakába, és úgy sikítottak egymás fülébe.
Az aréna legjobb helyén ültek. Adriana mosolyogva integetett az örömtáncot járó futónak.
- Ki ez a cuki pofa?- fordult Sandra Adrianához.
- Addig, ne mondd rá, hogy az, amíg nem vette le a sisakját. Utána jön csak az igazi orgazmus.- suttogta a lány gonoszul a vidám és a játék hatása alatt lévő fényes, sötét hajába.
88. rész
- Nekem már így is bejön- hajolt közéjük Kathie.
- Tudtam, hogy jó ötlet volt titeket elhozni ide.- vigyorgott Adriana és a szemeiben megcsillant a szokásos kisördög tűz..
Lela karba tett kézzel ült, és egy napszemüveg mögé rejtette a csinos kis pofiját. Nem hatották nagyon meg a sportok.
- Nem igaz! Interception.- kiabálta Sandra mérgesen, mikor az ellenfél egyik játékosa elkapta a levegőben a labdát.- Nem hiszem el!
- Nyugi, így is vezetnek- csitította Lela, de Sandra csak legyintett. Lela mit ért ehhez a sporthoz? Ugyan. Lela mit ért egyáltalán bármilyen sporthoz? Nem tud ő semmit.- tudta le a lány magában.
- Igazad van- mosolygott Sandra.- Gondoljatok csak bele mi volt. A XLII. Superbowl-on. Félidőben még 7:3-mal vezetett a New England, aztán az utolsó negyedben a New York Giants hihetetlen hajrával 2 TD-t is szerzett!- nosztalgiázott lelkesen. Teljesen lázban égett.
- És ezzel nyertek, nem? - ráncolta a homlokát Adriana. Próbálta minden emlékfoszlányát összekaparni, amit a drogok vagy az alkohol nem homályosított be.
- Még jó hogy! Tavaly az egész PlayOff-ot végig izgultam, hiába esett vizsga időszakra.
- Sandra a Giantsnak drukkol- magyarázta Lela Kathienek. - emlékszem régen is mindig ezt bámultad.
- Jah, jah. 2 éve szerelmes vagyok Eli Manningbe.- nevetett a lány.- meg Plaxico Burressbe…Kár, hogy lecsukták a lelkem.
- Ő lőtte lábon magát egy clubban, nem?- ráncolta a szemöldökét.
- De-de. Illegális fegyverrel.- bólogatott.
- Emlékszem rá.- mosolygott Adriana. Iszonyatosan büszke volt magára.
- Ő márcsak ilyen, feka állat.- nyögött Sandra.
- Csak vegye le Aaron a sisakját.- Adriana.
- Chris Jackson-t nem körözi le senki.- Kathie.- Én csak 1 éve nézem.
- Én meg megnézem mit kapni a büfébe- állt fel Lela és nyújtózkodott. A másik 3 lány, mintha nem is hallotta volna amit mondott, annyira bele voltak merülve a játékba.
Fogalma sem volt merre kell mennie. Kitévedt egy folyósóra. Uff. Persze, ha fent ülnének a többi átlag ember között, akkor biztos bele futna egy 40-es éveiben járó hot-dog árussal, akit úgyszintén hidegen hagyja a meccs, mert már látta mindet, és talán ő az egyetlen amerikai, akit nem hoz lázba, ha meghallja azt, hogy ESPN Monday Night Football, vagy National Footbal Lauge.
De nem, a csajoknak minden egyes rezdülést kellett látni a meccsből, pont a pálya szélén. Egy pár méterre a földtől.
- Eltévedtél?- szólította meg Lelát valaki angolul a háta mögül.
Gyors megfordult a tengelye körül.
Egy magasabb, cuki mosolyú sráccal találta szembe magát. Ugyan olyan egyenruha volt rajta, mint a pályán „bohóckodó” fiúkon. A vállánál kitömve, a seggébe bevágó, a pöcsét szorító szuszpenzort takaró nadrág. De álljunk csak meg, akkor mégis mit keres itt? Lela nyújtogatta a nyakát, az egyik ajtón az öltöző felirat állt. Hohóóóh. Akkor meg is találta a választ a kérdésére. Nem is kellett ide Sherloch Holmes.
De mint mindenki tudja, ha jön a válasz egy kérdésre 2 újabb merül fel.
1- Mégis mit keres itt egy játékos, amikor a csapattársai kint döngölik a földbe az ellenfeleiket?
2- Mi a neve ennek az istennek?
Lela felnevetett magában. Lehet, hogy valami olyan béna a tag, hogy fel sem engedik a pályára, csak a vizet szállítja a srácoknak.
- A büfét kerestem. - hadarta Lela.
- Büfé… Azt itt nem találsz - mosolygott a srác és közben beletúrt a fél hosszú gyönyörű barna hajába. Látszott rajta, hogy tényleg segíteni akar.- Nah várjál csak. Fel kell menni itt egy lépcsőn.- mutatott a srác a folyosó végére.- És arra kell menni egyenesen. Hogy hányadik emeleten, azt meg már nem tudom.
Lelának gyorsan kapcsolt az agya. Vagy legalább is az éhség erre kényszerítette. Plusz ráadásképpen semmi kedve nem volt lemászni a lépcsőn és keresgetni azt a rohadás büfét.
- Ahhj. És nagyon messze van?- vágott elkeseredett képet.
- Hát nem tudom. Szerintem annyira nincs közel.
-A rohadt életbe. Ennem kéne. Cukor beteg vagyok- kamuzta, mivel tényleg baszott éhes volt és a Lela féle ügyes lányok mindig elérik, amit akarnak, ha kell cselt és fifikát bevetve.- Inzulin előtt ennem kéne.
Szegény srác arcára a titkolhatatlan aggodalom ült ki. Talán tényleg féltette a lány, akit nem is ismert, vagy csak fosott attól, hogy előtte esik össze, neki meg fingja nem lesz, mit csináljon.
- Te Jó ég! Ezt nem mondod! Jól vagy?
- Aham..Igen, persze- tette a kezét színpadiasan a homlokához.- Megoldom.
A gyerek azonnal közelebb lépett hozzá, mintha attól félne, a lány rögtön elájul.
- Figyelj, ha gondolod, gyere be az öltözőbe. Egyik társamnak biztos van valami kajája. Kitúrjuk a táskájából. Rendben?
- Oh..igazán nem kell.- legyintett a lány.
- De. Igazán kell.- erősködött a fiú, aztán átkarolta Lelát és nevezette az ajtón.
A lányt azonnal megcsapta a pasi illata. Nagyot szippantott a levegőbe. Nem az a gyomorforgató oroszlánbarlang szag volt, hanem azaz erős karakteres férfiké.
Rögtön feltámadt a régi éne. Feltört benne a vadász, mint ahogy régen. Összeszűkítette a szemét és az alsó ajkába harapott. Akart már egy kicsit vadászni, érezni, hogyhogy játszik a sráccal, aki bele megy a dologba.
Mint régen, amikor Amerikában élt. Imádta, az ilyen kis huncutságokat. Rögtön felpörgött a dologtól.
- Gyere. Erre. - vezette be egy következő helységbe, ami tele volt szekrényekkel, padokkal, na meg ruhákkal.
- Amúgy Yosh vagyok.- mosolygott a fiú és leültette egy padra.
- Én pedig Lela.
- Rendben Lela, akkor most nézzük át, miből élünk.- guggolt le egy sporttáska mellé.- Aaronnak mindig van kajája…Ha meg nála nincs, megnézzük Steve-ét. Ahha. Bingo! Mondtam én.. kis haspók pöcs.- vett ki a táskából egy szendvicset.
- Köszi.- csomagolta ki Lela és közben körbe nézett az öltözőben.- nem kéne kint lenned?
- De.. Csak az előző meccsen egy pö.cs miatt piros zászlóm volt..Több is, aztán most nem játszhatok.
- És ilyenkor nem figyeled a többieket?
- Áh... Beledöglenék, hogyha nézném, és tudnám, hogy nem mehetek ki a pályára.
- Aham- nyelt le a lány egy nagy falatot és mélyen vizslatta a srác zöld szemeit.- Én nem szeretem a sportot.
- Nem szereteeed? Ezt nem mondhatod komolyan!- csóválta a fejét.- Az bizony hiba.
- Az- nevetett Lela.
- Akkor mégis, hogy kerülsz ide?
- Elráncigált 3 lány. Nah úgy.
- De gonoszak lehetnek- támaszkodott Yosh az egyik szekrényhez karba tett kézzel.
- Figyelj, eddig bejön. Még nem voltam ilyen öltözőben.- állt fel Lela, el is felejtette, hogy játszania kéne a szerepét. Elkezdett fel alá járkálni az öltözőben és közben nézelődött.- Agyszer jártam egy Amerikai focistával. Illetve nem is az, hogy jártunk, csak kicsit kavartunk.
- Értem én -ugráltatta a szemöldökét Yosh.
- De életemben nem láttam egyszer sem játszani.- nevetett aztán összegyűrte a papírt, amibe a szendvicset csomagolták.
- Jobban vagy?
- Mi?...Jah..Igen. Sokkal.- nevetett és tovább vizslatta az öltöző berendezését. Végül megállt egy sisaknál.
- Ohhh. A védőcucc, nehogy egy 100 kg-s állat szétnyomja a fejed.
- Vagy éppen ne loccsanjon ki az agyad, ha az ellenfél bikából jön feléd és leteper a földre.
- Ohh. Fincsa.- mosolygott és levette a napszemüvegét, amivel eddig a haját fogta hátra, majd felhúzta.- Nah, jól áll?
- Jól. Csak úgy látom nem túl biztonságos. Szorítani kéne a fejed. Ez pedig..nézd.. Lötyög. De végül is a biztonság nem olyan fontos. Lényeg, hogy szexi vagy benne.
- Hohóó. Akkor már nem is érdekel, hogy szétkenhetik az agyvelőm a pályán.- nevettek mind ketten, közben egymást nézték.
- Nyertünk!- kiabálta Kathie önmagából kikelve.- High-School Football Rulz!
- Én tudtam, hogy nyernek- nevetett Adriana. - Én vagyok a kabala macijuk. Valamiért mindig nyernek, ha én is itt vagyok.- integetett Adriana a csapat defensive coordinatorának.
- Hogy lettél velük ilyen jóba?
- Öhm.. Hogyis..Tudja már a halál. .Jah meg van! Egy clubban összefutottam az egész ünneplő bagázzsal. Együtt buliztunk, aztán elhívtak a meccsre, ennyi volt. Nah, menjünk le hozzájuk.
A másik két lány mosolyogva összenézett. Mindkettőjüknek tetszett az ötlet. Követték a szőke gyönyörűséget végig egy folyosón, amíg be nem értek a pálya szélére.
89. rész
- Adriana!- kiabálták a lánynak mikor a pálya szélére ültek, és a 3 csaj látókörön belülre ért.
- Sz’sztok pöcsök!- köszönt a karját felemelve, és bevágódott az egyik játékos mellé, aki pont akkor vette le a sisakját meg összeborzolta a haját.- Hoztam egy kis friss húst. Tehát ők itt: Sandra és Kathie.
- Sziasztok- mordult fel egyszerre az ünneplős kedvében lévő csorda.
- Hogy tetszett a meccs? – kérdezte az egyik játékos.
- Fantasztikusan játszotok!- sipította a még mindig a játék hatása alatt álló Sandra és felült a hatalmas arénát körül vevő korlátra.
Szegény lány teljesen maxon volt, és be volt pörögve. A nézőteret vizsgálta, ahol az örömmámorban úszó szurkolók vonultak ki éppen.
- Őrületes volt. Főleg az a 90 Yardos futás. Melyikkőtök is volt, tudjátok..Sisak.
- Aaron volt. Gyere csak elő jó ember.- kiabált hátra egy srácnak az Adriana mellett ülő tag.
- Hümm?- fordult meg egy baromi magas, fekete hajú srác, aki egy idősebb férfival beszélgetett.
- Csak beszédtéma vagy, a gyönyörű hölgynél.- nagyarázta Aaronnak.- Igazán idetolhatnád azt a csinos kis pofid.
- Ohh. Nofene.- indult feléjük Aaron.- Tudod haver, farok méret tabu.- veregette meg társa vállát és lehuppant mellé.- Elég, ha majd megtapasztalja.- röhögött.
- Ahha, majd ha egyszer talán kiérdemled.- húzta fel Sandra játékosan és gúnyosan a szemöldökét. Imádta az ilyen seggbunkó tahó pasikat. Főleg azt imádta bennük, hogy vele olyan tisztelettudóan bántak, mint az anyjukkal.
- Hohohóóóó. Figyeled Aaron, azt mondja Sandra, kevés vagy te hozzá.- röhögtek a csapattársak.
- Mert kevés is!- nevetett Kathie és felült Sandra mellé.
- És Adriana, szívecském, mesélj csak, hogy is kerültél össze ezekkel, a szépségekkel?
- Hát..- forgatta a szemeit gondolkodva, hogy mit is kéne kitalálnia. Nem volt céljában elárulni, hogy a kisszöszi a bátyja csaja, a fekete pedig Andreas egyik spanjáé. Nem akarta, hogy tudják, a csajok már foglaltak. Végül is nem ezért hozta ide őket.- Hát.. Régi kapcsolatokból mindig újat szülnek, nem igaz? Még én is csak pár napja ismerem őket.
- Fiúk, gyönyörű játék volt! Ez volt a minimum, amit innentől elvárok.- jött az edző le a pályáról, aki eddig az újságíróknak válaszolt.
- Asszem, mi megyünk is.- pattant le Sandra a korlátról, úgy, hogy közben engedte a polóját, kicsit felcsúszni.- Gondolom, ti letusoltok az öltözőben, meg ilyesmi- tagolta és közben Aaron szemébe nézett. Azt akarja, hogy akarja őt, annak ellenére, hogy soha nem kaphatja meg. Szerette az efféle játékokat, bár esze ágában sem volt komolyra fordítani a dolgot. Csak jól érezte magát.
- Nem, dehogy. Még maradunk egy kicsit. Ünnepelni kell ezt a fenomenális győzelmet!
- Amúgy téged hogy is hívnak?- bökött Kathie Adriana mellett ülő srácra.
- Ő itt a Kevin-barátunk- válaszolt a srác helyett Adriana és beletúrt a hajába. Hogy lássa, minden lány, hogy itt ez a szokás. Testi kapcsolat a srácokkal. Fogdossák őket, érintsék, csak legyen már valami!
Kezdett ideges lenni. Sandra már menni akar? Ez így nem frankó. Nagyon nem.. Pedig itt jó pofizott neki egész nap a meccsen. Igaz nem nagyon kellett megjátszania, mert jól érezte magát. De akkor is, nem hátrálhat el a tervétől. Hiszen ő ilyen, minden célját eléri esz, ami lesz. Nagyobb az akarat ereje, mint Pamela Anderson melle.
Kathie egy hatalmasat nyújtózkodott. Minden srác kigúvadt szemekkel nézett rajta végig. Főleg mikor megborzolta a haját és felrikkantott.
- Wiiih! Csinálni kéne valamit, nem gondoljátok?- nézett végig a társaságon, aztán megakadt a szeme egy pároson, akik a folyosón jöttek feléjük. Összeszűkítette a szemét, hogy alaposabban meggusztálhassa őket.
- Szerintem akár..- kezdte az egyik srác, de Kathie már nem is figyelt rá. Felismerte a közeledő pár mindkét tagját. Név szerint: Lela és A Világ Legédesebb Világosbarna hajú sráca.
- Yosh!- mordult fel a csapat.
- A gyöngyszem!- ugrott a srác nyakába Adriana. Aztán végig mérte Lelát. - Nocsak, ismeritek egymást?- mosolygott bájosan.
- Igen, összefutottunk.
- Yosh, be sem mutatsz?
- Emberek! A lány itt Lela.- kiabálta a csapattársainak és a lányra mutatott.- De kocc róla, én ápoltam eddig.
- De jó napunk van, ma, micsoda tüneményekbe futunk bele.- nevetett egy tejföl szőke srác.
- Mivel érdemeltem ki én ezt?- vigyorgott Yosh, és Lelára nézett.
- Biztos Isten akarta így- játszotta meg a vallásost Kevin.
- Hagyjátok már szerencsétlen pöcst, Yosh buddhista, ti faszok- Aaron röhögött és az ég felé emelte tekintetét.
- Hogy kerültök ti ide?- sziszegte Lela Sandrának és Kathienek, hogy a többi srác ne hallja meg.
- Hát, mégis hogy, ez a mennyország, mi meg meghaltunk.- nevetett Kathie.- Isten királyok ezek a srácot.
- Apropó, hogy tetszik nektek Yosh?- Lela, már kicsit húzta a száját, mintha ő magasról lexarná a srácot.
- Én Aaronra szavazok- vigyorgott Sandra.
- Pasid van! Nem csinálhatod ezt.- Kathie
- Te jó ég, Kathie azt hiszed levadászom? Dehogyis! Eszembe sincs.- förmedt rá és elhúzta a száját.
Két srác előttük passzolgatta a labdát.
- Én játszani akarok.- mosolygott Adriana. Valami az eszébe juthatott. Vagy talán csak lassabban haladtak a dolgok, mint ahogy ő tervezte és gyorsítani akart a tempón.
- Játszani?- húzta fel a szemöldökét Lela- Ti megörültetek!
- Nah! Nah. Játszunk!!!- kezdett el tapsolni a szokás szerint felpörgött Adriana, mintha nem is sejtené, hogy a többszörös bajnok Chicago Bears Young csapatát készül kihívni, ami ráadásul kidolgozott testű kegyetlen férfi állatokból áll.- Tök nagy poén lesz. Csak szórakozunk egy kicsit.
- Nos..- támaszkodott Aaron a korláthoz és bizalmasan Sandra felé hajolt.- Benne vagy egy kis játékban?
- Én csak nézni szeretem…az amerikai focit. Nem akarom széttörtetni a koponyám.
- Hallod Kitaláltam valamit.- vigyorgott a srác.- Játszunk. Én leszek Mike-kal, Steven-nel, Briannal, Foxxal, Yosh-hal…Te meg válassz 9 embert. Ha mi nyerünk, a holnap estéd az enyém és elviszlek bulizni.
Sandra elgondolkozott. Végül is simán nyerhetne. Ő lennének 10-en, Aaronék pedig csak 6-an. Meg amúgy is. Sandrát nem olyan fából faragták, aki visszakozik egy kihívástól, és nemet mond egy versenyre. Olyan akaraterővel és harciassággal rendelkezett, mint 10 spártai együtt.
- És mi van, ha MI nyerünk?- vigyorodott el a lány és feléledt benne a versenyszellem.
- Öhm..Akkor meg te viszel el engem bulizni.- mosolygott Aaron.
- Nah, jó felejtsd el.- legyintett Sandra és már fordult is volna át barátnőjéhez.
- Jó,jó. Akkor csináljunk valami mást..öhm..Végig rohanok meztelenül a pályán. A következő meccsünk végén.
Sandra végig mérte a srác testét.
- És abból nekem ugyan mi hasznom lenne?
- Jó…;akkor kérhetsz tőlem bármit.. Csak 1 dolgot. De az lehet bármi.
- Hát jó. Gyertek.- Mosolygott Sandra a csajokra és elégedett mosollyal felkötötte a haját azzal a gumival, amit akkor halászott ki a Chanel táskája aljából.
- Én nem játszok. -Maradt a helyén Lela és tüntetően feltette a napszemüvegét.
- Nem is engedtelek volna játszani -mosolygott Yosh-, nehogy leessen a cukrod..meg amúgy is, nem sokára kell be adnod magadnak a következő inzulint, nem?
Kathie megvakarta a fejét. Totál hülyének nézte Yosh-t, hogy minek hablatyol az meg az inzulinról.
- De.. Igen, kell- bólogatott Lela lelkesen.
- Nos, Kevin válaszd ki a legjobb embereket, aztán indulás. A győzelemre vezetsz minket, akkor azzal te is győzni fogsz.- mosolygott Sandra, és vállon veregette a srácot.
- Ne félj, szarrá verjük Aaron-t. – kacsintott és behívta a pályára 8 csapattársát.
- Milyen posztra menjek?- kérdezte a lány.
- Tudsz dobni?
- Naná.
- Oké, akkor irányító leszel…Hívjunk egy wildcatet.- súgta a taktikát a fülébe.
- Rendben.- bólintott és közben kiszedte a hatalmas Baby Phat karika fülbevalóit és lekapta a Gucci magsarkúit, úgy lépett a pályára.
Felálltak. Sandra beállt a Quaterback helyére. Elé felállt a támadósor és a védősor, amik a játék kezdésekor egymásnak esnek majd, hogy a támadó csapat ne tudjon előre törni. Két oldalra pedig a futók álltak. Egyik Adriana az ellenségé pedig természetesen Aaron.
Elindult a játék. Sandra megkapta a labdát, hátrált és figyelt, hogy kinek dobhatná. Egy szőke srácnak adta, aki sikeresen el is kapta és rohant a Touch down vonalig, ám sajnos 12-13 Yard után leszerelték szerencsétlent, méghozzá elég keményen.
- Szép volt Sandra. Basszus, te tudsz játszani!- kiabálta neki a szőke srác, akinek iden csak bejött a passz.
A lány csak elégedetten vigyorogva nézett a pálya szélére, ahol Aaron ült döbbent arccal.
Jött a következő menet. Ugyan úgy felálltak. Csak most mikor az irányító, azaz Sandra megkapta a labdát, azonnal a földre terítették. Sack.
Égető fájdalmat érzett az orrában.
- Jól vagy?- kérdezte a srác, aki rávetette magát.
- Nem. Nem érzem az arcom. - grimaszolt a lány és nyuszi mód mozgatta az orrát, majd oda nyúlt a kezével.- Bassza meg, vérzik.
- Mi történt?- ugrott oda a tömegbe Aaron, amikor látta, hogy baj van.- Uhh. Ez durva.- guggolt le a lány mellé.
- Nagyon rémes?- ült fel Sandra és elvette a kezét az orra elől, de megszédült, így visszadőlt.
|