90. rész

 

 

- Basszus.- guggolt le Kathie is.- Ez nem áll el.- állapította meg összeráncolt szemöldökkel.

- Csináljunk már valamit!- kapkodta a fejét Adriana. Teljesen bepánikolt.

- Esetleg hívni kéne egy mentőt!- Kathie.

- Nem! Nincs idő rá! Baromira vérzik! - ugrott fel Aaron és felvette az ölébe a lányt.- Beviszem a St. Jueles-ba.- kiabálta vissza és már indult is ki a stadionból.

 

- Melyiket kezdjük?- kiabáltam oda Billnek és közben a hang technikusokat figyeltem.

- Nem kezdjük, hanem folyatjuk a refréntől.- nézett rám hátra Bill, mintha pont meg akarna gyilkolni.

- Jó. Akkor kezdjük már! Gustav! 1..2..- számolta, mikor megcsörrent a telefonom. A 3 srác felsóhajtott.

- Nah, jó. Vedd fel- intett Georg- De siess.

A színpad elejéhez rohantam a gitárral a kezemben, és lehajoltam a telefonomért, amit az egyik emberünk nyújtott fel nekem.

- Kösz- kacsintottam aztán felvettem- Nah mesélj.

- Tom! Gáz van!- lihegte a telefonba Lela.

- Gáz? Miféle?

- Kórházban vagyok!- hadarta el gyorsan.

Kórház..Kórház.. Kezdtem filózni. Kórház?! Nem oda szállítják a sérült, beteg embereket. Baszki!

- Lela, mi történt veled?

- Nem. Nem velem történt! Sandával. Pofán nyomták egy labdával Illetve nem. Vállal vagy izé..áh..

- Miva’? Mégis hogy a francba?

- Ahj. Tom. Majd elmesélem. Csak gyere be gyorsan. Kérlek. Itt vagyunk a St. Jueles-ben.- tette le.

- Mi történt?- kiabált oda nekem Bill, miközben a mikrofont dobálta egyik kezéből a másikba.

- Qrva nagy gáz van- kiabáltam fel neki, sokkos állapotban.- Sandra orrát betörték vagy mi labdával vagy vállal, vagy lefejelték, vagy mi- ismételtem Lelát. De meg is bántam, mert mindenkiből kitört a röhögés.- Qrvára nem vicces, jó?- ordítottam rájuk.- Mennem kell.

- De hát Tom! Próba van.- kiabált utánam Georg.

- Leszarom!- kaptam fel az egyik biztonsági kocsi kulcsát és kiszaladtam a csarnokból.

 

Halvány lila fingom nem volt, milyen kórházba kell mennem, mégis oda találtam 5 percen belül. A recepciós a 3/b-s folyósóra irányított, arra futottam. Azt végig beöltözött amerikai focisták töltötték meg. Idegesen törtem az utat közöttük. Mi a faszomat keresnek itt ennyien? Csak nem hogy leesett egy csarnok teteje a meccs közben? -nevettem magamban, majd megálltam az a kórterem előtt, ahol elméletileg Sandra feküdt.

Kinyitottam az ajtót, és meglepődtem, amit láttam. Az ágy mellett ott ült két focista srác, Adriana, Lela, Kathie.

- Toom!- kezdett el kiabálni Sandra kómásan.

Az orra le volt ragasztva, a szemei állati karikásak voltak és sápadt is volt. De mindezt leszámítva örülten szexis volt, abban a kis semmilyen kórházi rongyban, ami alatt az első felfedezésem szerint nem volt melltartó.

- Sziasztok- néztem végig a társaságon.- Tom. -Ráztam kezet az első sráccal.- Sandra barátja- mondtam angolul nyomatékosan.

- Szevasz. Yosh.- mért végig.

- Én meg Aaron.- szűkítette össze a szemét a másik srác és erősen szorította meg a kezem.

- Tom..Nagyon kóki vagyok- motyogta Sandra és bambán bazsalygott.

- Ne lepődj meg. - magyarázta Lela. - Egyik medikus morfiumot adott neki fájdalomcsillapítónak, amikor az orrát ápolták. Kicsit nincs magánál.

Hatalmasat pislogtam. Sokkosan ért a dolog. Itt fekszik előttem a nőm, bedrogozva, úgy hogy azt sem tudja milyen nap van és nagy valószínűséggel rá vár az egész Chicago Bears Young csapata, akik miatt bezúzta az orrát.

- Mi a pöcsöm történt vele?- kérdeztem a csajoktól németül.

- Hát.. Játszottunk- nevetett Adriana- és a fiúk leterítették Sandrát.- folytatta sokat sejtetően.

Elöntötte az agyam a meleg fos. Leterítették. Mi az, hogy leterítették? Az én nőmet? AZ ÉN NŐMET!

- Tom. Baszki- röhögött Sandra a drogtól kábultan.- Ez a cucc úgy üt, mint a xar. Jobb, mint amit Dominic adott. Ezen túl a falba verem a fejem, hogy betörjön és kapjak még ilyet.- nevetett.

Hatalmas szemekkel néztem rájuk. Dominic Cucca? Mi a pöcsöm van? Lela csak egy ó-óóh fejet vágott és kapkodta a tekintetét kettőnk között, hogy baszki, akkor most mi is lesz.

- Mit kapott ez Dontól?- emeltem rá a barna bombázóra a mérges szemem.

- Semmit. Semmit.- hadarta.

- Mondd ki a nevét!

- Tényleg nem tudooom!

- Sandra.- ültem le mellé az ágyba és próbáltam lehiggadva kihúzni belőle.- Mit kaptál te Dominictól?

Ismertem a lány régi, durva életét. Nem igen beszélt róla, de a kis elszólásaiból sejtettem, hogy amikor itt élt Amerikában sokszor pörgette be magát.

- Semmit- rázta a fejét makacsul.- Semmi tiltottat. Csak egy CD-t, amin ilyen laza zene volt.- vigyorgott és az orrát takaró kötést fogdosta. Nagy kő esett le a szívemről. Nem akartam, hogy az én csodálatos királynőm ilyeneket csináljon. Főleg a tudtom nélkül.- Tom, tényleg borzalmasan nézek ki így?

- Dehogy, kicsim- pusziltam meg a homlokát.

 

 

Bill lebaszta a mikrofonját a színpadra.

- Most mi a frász van?- kérdezte az egyik technikus pali lentről.

- Ha Tom mehet a nőjéhez, én is mehetek!!!- ordította vissza magából kikelve.

- El akarsz menni a Bahamákra?- kérdezte tőle Georg. Bill nagyon jól tudta, hogy csak cukkolni akarja a srác, mégsem volt vevő a poénjaira.

- Szopj le, Georg!- törtetett ki a csarnokból és lefordult a folyósóra. - Hey! Tod.- Füttyentette oda az óriásnak, aki lassan megfordult.- Elkísérsz? Elmegyünk egy autókereskedésbe.

Tod, nem kérdezett. Kinőtt ő már abból. Beszállt a nagy „hullaszállító” kormánya mögé és várta az úti célt a felbuzdult Billtől.

- Nah..akkor merre?

- Hát.. Egy Audi márkakereskedésbe!- hadarta Bill.

- Audi? Minek az neked?

- Kell és kész. Ne beszélj, hanem hajts.. Gyerünk, gyerünk, az idő pénz.

- Audit akarsz venni, itt Amerikában?- fordult teljesen hátra Tod, hátha le tud olvasni valamit Bill arcából.

- Igen.. De siess már. Vissza kell érnünk a koncertre- csapkodta Bill az ülést izgatottan, hogy menjenek.

 

- Mit parancsolnak?- kérdezte a kereskedő a márkakereskedésben.

- Hát.. Egy kocsit. Nőieset. A világ legmakacsabb, leggyönyörűbb nőjének, aki jelenleg a legmérgesebb is.

- Szóval egy kocsi.. Engesztelésnek?

- Talán.- mosolygott Bill.

 91.rész

 

- Van valami elképzelés?

- Hát öhm.. legyen szép..

- És valami egyéb kívánság?- kérdezte az eladó unszolva Billt, mert így bizony elég nyílt maradt a skála.

- Pici legyen…Cabrio. És babakék.- folytatta Bill.

- Úgy gondolom, tudom mit keres. Velem tudna jönni?- intett a férfi és hátra vezette Billt. Egy pódiumon egy csodálatos kocsi forgott. Szinte csalogatta az embert, hogy üljön be.

- A legújabb modellünk.- Magyarázta az állást a pasi Billnek.

- Mikor vehetném el?- hadarta a srác hatalmas szemekkel. Teljesen beleélte magát, hogy ezzel a kocsival visszaszerezheti álmai nőjének kegyeit.

- Hát..Ha beleszámolok mindent..akkor úgy 2 ..talán másfél hét.

- Másfélhét?- tört ki Bill. -Nekem most kell. Érti? Kipengetem kp-ba az egészet..rendben?..csak kérem..

- Sajnálom..de ..

- Kérem..elviszem ezt a modellt. Rendben?

- Ez a kereskedés tulajdona és az igazgató úr..

- Adjon egy telefont, felhívom az igazgatót..Megbeszélem vele azt.- kérlelte tovább Bill.

Végül elért a célját. Rábeszélte az igazgatót, mivel a kocsi árának 125%-át pengette ki..kp-ban. Nagy boldogan repesztett a csarnok felé a most vásárolt kis Cabrióban.

- Igen?- vettem fel a telefont a kórházban. Bill hívott.

- Csá tesókám. Bill vagyok.

- Nah ugyan nem mondod..Nem sok tesóm van..szóval nem nehéz rájönni.

- Figyelj.. Hol vagytok?- hadarta szegény a telefonba.

- Hát mégis hol lennék? Még a kórházban vagyunk.. Mivel Sandrát bedrogozták..és megvárjuk, hogy kijöjjön belőle a cucc.

- Tom, szeretsz te engem?- kérdezte őszinte hangon. Azt hittem magam alá rosálok. Nem igen szokása ilyet kérdezni.

- Bill, neked meg mi a fasz bajod van?

- Csak válaszolj már!- tört ki hisztisen.- Szeretsz engem?

- Persze, hogy szeretlek, hiszen a testvérem vagy..- sóhajtottam mélyen. Nem voltam olyan nagyon túl érzelgős állapotomban.

- Akkor figyelj.. Intézd el valahogy, hogy haza engedjék Sandrát, és gyertek mind haza.

- Micsoda? Miért akarod ezt?-pislogtam az ágy mellett és figyeltem, ahogy a csajom Lela hosszú haját basztatja és jókat nevet magán.- Bill. Nem hinném, hogy ilyen állapotban haza lehetne vinni Sandrát.

- Tudom, hogy téged soha nem érdekel, hogy mit lehet és mit nem, te mindig megoldod.

- Okés, Bill. Akkor úgy fogalmazom, hogy nem hinném, hogy haza KÉNE most vinni Sandrát.

- Baszd meg Tom! Az életem múlik rajtad! Majd te itthon ápolgatod, meg minden ilyesmi, rendben.. Na?

Egy percig haboztam. Fasza. Bill miatt viszont bele mentem a dologba. Ő is sokat segített már nekem.

Megkerestem a főorvost és lebeszéltem vele a dolgot. Először kinevetett, hogy mit akarok én a lánnyal kezdeni ilyen állapotban. Elmagyaráztam neki, hogy jó célt szolgálok, és biztosra veszem, hogy jobban érezné magát velem és ismert közegben.. Olyan szakmai dumát lenyomtam a dokinak, hogy még én is meglepődtem rajta. Ráadásul angolul.

- Szóval így gondolja?- kérdezte meg végül összeráncolt szemöldökkel, ahogy csak az orvosok tudják ráncolni.

- Így- bólintottam.

- Az az igazság, hogy a beteg még vért kap. Mivel sokat vesztett a baleset után. De szerintem már pótoltuk a csökkenését, így nem találok okot, hogy bent tartsam.

- Komolyan mondja?

-A legkomolyabban.

Sandra indulásra készen állt. Úgy siettünk, hogy még le sem vette azt a kórházi kis semmi öltözéket, amilyenbe volt.

- Pás, fiúkák, a kisasszony velem jön!- kiabáltam hátra az értetlenül pislogó focista pasiknak.

- Hova viszed?- kérdezte az egyik angolul.

- Ahol a helye van.- aztán németül folytattam.- Az ágyamba a meztelen testem mellé, te seggfej.

Beszálltunk a kocsiba. Kathie, Adriana és Én együtt. Lela meg külön.

 

Lela a száját húzva vezettet. Nem igazán volt jó kedve. Követte a nagy fekete kocsit egy ideig, aztán lefordult egy másik irányba. Tett egy kört a park körül és nézte a sétálgatókat. Utána ment csak a hotelhez.

Pislogott egy párat. -Milyen szép verda- nézett végig, rajta és beparkolt mellé a hotel hátsó parkolójába.

Kiszállt. Ekkor vette észre, hogy Bill ugyan ezt teszi a szomszéd kocsiból.

- Szió.- köszönt halkan és végig nézett a lányon. A megdöbbentést fedezte fel az arcában, ahogy a lány szája halvány mosolyra húzódott.- Tetszik a kocsi?

- Igen- Lela halkan.- Bár szerintem ez valahogy nem a te színed.

- Nem is az enyém a kocsi, hanem a tiéd.- vigyorgott Bill győzedelmesen. De rögtön meg is bánta a dolgot, mert Lela arckifejezése átment valami teljesen másba.

- Te kocsit vettél nekem? Te hülye vagy? Azt hiszed, ezzel majd visszaszerezhetsz? Hát tévedsz!!! Tartsd meg a hülye autód. Qrvára szarok a pénzedre. Túl sokan akarták már engem megvásárolni ilyen baromságokkal! Kibaszottul hidegen hagy.-ordította a lányt és dühöngve elviharzott.

Bill nagyot sóhajtott és beült a kormány mögé.. Pedig milyen szép kocsi… Hogy juthatott eszébe a lánynak, hogy meg szeretné őt vásárolni. Ez akkora baromság, mint a húzat. Ő csak kedveskedni akart. Hogy Lela lássa, tényleg fontos neki, és ölelni akarja újra, meg újra.. De ismételten elbaszta, mint a húzat.

- Szép verda.- hajolt be Kathie.

Bill összerezzent úgy megijedt, ahol felverték a bambulásából és a gondolataiból.

- Tetszik?- kérdezte.

- Aham…

- Rendben..akkor a tied.- mondta és a lány kezébe nyomta a kocsikulcsot, utána indult a hotelbe.

92. rész

Sandra bedőlt az ágyba és a tv-t kapcsolgatta.

- Jól vagy?- ültem az ágy szélére.

Nem válaszolt csak bólogatott és a jégzselét az orrához fogta, hogy le ne essen.

- Elmegyek tusolni. Mindjárt jövök. Rendben? Utána mi indulunk a koncertre. Addig Dominic lesz itt veled.- magyaráztam neki, de kétlem, hogy olyan sokat felfogott belőle.

Bementem a tus alá és gyors lerendeztem magam. Lepacsiztam Donnal, amikor jött, hogy felváltson. Rábíztam a kis hercegnőmet, nyugodt szívvel és mentem le, hogy találkozzunk a többiekkel és egy elképesztőt zúzzunk a közönségnek.

 

- Nem tudom merre kéne menni.-lógatta a z orrát Kathie, akinek ma este nem volt kedve Andreassal koncertre menni, inkább a hotelben maradt Lelával.

- Maradjunk itt és pihenjünk. Fos napom volt.

- Mee? Nekem jó volt. Bill adott nekem egy kocsit.- nevetett a lány, majd látta, ahogy Lela arca elsötétedik. Abba hagyta a nevetést.- Mi a baj?

- Azt Bill nekem vette! Csak elküldtem a rákba. Mert tőle nem kellett.

- Hát te hülye vagy! Tudod milyen gyönyörű kocsi?

- Tudom.. De tőle nem kellett..- grimaszolt Lela.

- Istenem, te barom, ne mártírkodj már! De most komolyan! Hogy lehetsz ilyen?

- De arról a kibaszott autóról az jutna mindig eszembe, hogy átbaszott.

- Akkor fogadd el tőlem a kocsit.- vigyorodott el Kathie.

- Billnek baszná a csőrét?

- Igen..Billnek baszná a csőrét.- bólogatott Kathie gonoszul.

- Hát rendben, akkor passzold a kulcsot, és kunyizz egy kocsit a te pasidtól!

 

Teljesen kimerülten dőltem a kocsi hátsó ülésére. Úgy mentünk fel a színpadra, hogy mi most zúzunk egy nagyot. Hát zúztunk is. Akkorát, hogy nem éreztem az ujjaimat. Hagyján, hogy a kezemen nem, de még a lábaimon sem. Nagy fáradságomban szinte nem is nyitottam a hotelszoba ajtaját, hanem törtem. Száj húzva néztem a fürdőszoba felé. Bassza meg. Meghalok. Vetettem egy pillantást az ágy „kidudorodására” ahol Sandra aludt. Hát igen. Bevágta a szunyát. Ledobtam magamról a ruhákat és úgy szerény ápolatlan jómagam dőltem be az ágyba egy szál boxerben. Hátat fordítottam a már alvó Sandának és próbáltam semmire nem gondolni.

Már pont álomba ringattam volna magam, amikor arra keltem, hogy valaki lovaglópózban rajtam ül.

Kipattantak a szemeim. Először úgy megijedtem, hogy majd összefostam magam, de utána megnyugodtam, amikor már magamhoz tértem és leesett, hogy ez Sandra.

- Baszki. Mi van?- kérdeztem rekedtes hangon.

Nem válaszolt csak halkan kuncogott.

- Hallod. Mi van?

- Édes vagy.- suttogta és fölém hajolt.

Lassan közeledett. Beletelt egy időbe mire leesett a dolog. Tudtam mit akart. És igen, én is akartam.

Átöleltem és óvatosan magamhoz húztam, úgy csókoltam meg. Hagyta, hogy irányítsam, még akkor is, ha ő ült a vezér pozícióban.

Egy másodperc alatt elfelejtettem, hogy még élni sincs energiám, és még arra sem volt, hogy letusoljak. De látszólag ez Sandrát nem izgatta, inkább jobban begerjedt tőle és rám vetette magát, mint egy kiéhezett vadmacska. Ugyan mégis ki vagyok én, hogy bármi ellenállást mutassak?;)

 

Lela korán kelt, nem csak hogy aludni nem volt igazán hangulata, de még a szomszéd szobában megbújó szexkazán - feltételezése szerint frissházas - pár egész este…khm ..nagyon szerette egymást, és ennek hangot is adott. Lelát hihetetlenül idegesítette a dolog, talán inkább csak az, hogy más szexelhet, amikor ő nem teheti. Hogy mekkora egy kibaszás az élet.

Úgy reggel 7 körül járhatott. És mégis mi a szart csinál az ember hajnali 7kor, ha nincs kedve tovább vízszintesbe tartani a testét? Felhív egy másik embert megkeserítve annak életét, mivel az valószínűleg még mindig szeretné vízszintesbe élvezni az agya off-time-ját.

Lela elvitette magát egy taxival arra a címre, amit a telefonba egyeztettek. A tarkóját vakarva szállt ki az autóból és nézelődni kezdett.

Halvány mosoly húzódott végig az arcán, amikor lecsúsztatta az orrnyergén a napszemüveget és úgy nézett a magas szívdöglesztő srácra.

Becsukta a taxi ajtaját és elindult a srác felé, aki akkor szállt ki a hatalmas fekete terepjárójából.

- Jó reggelt. -köszönt Lela.

- Neked is- karolta át a derekát Yosh és lehajolt egy finom pusziért.- Elviszlek egy helyre, ahol a legjobb reggelit kapjuk.

- Nem ez az?- mutatott a háta mögé a lány.- Azt hittem azért találkozunk itt, mert ebben fogunk kajálni.

- Nem azért találkoztunk itt, mert meg akartam neked mutatni, hova SOHA ne menj, ha reggelizni akarsz. Ez a hely szar.

- Jah..Ezt a logikát.- szállt be mosolyogva Lela.

 

- Búcsúkoncert!- olvastam az sms-t a telefonomban reggel, kitudja hánykor. Billtől jött. Ez a sügér! Gondolom nem tud, aludni - kivételes eset- és unatkozik, aztán zaklat engem, hogy ne unatkozzon. Nagy móka mit is ne mondjak.. Főleg nekem.

- Mi az? -emelte fel a fejét nyűgösen Sandra és közelebb húzódott hozzám.

- Semmi kicsim- karoltam át.- Aludj tovább.

- Mennyi az idő?

- Tudja a rák.

- Nem fogsz elkésni?- ásította, és látszólag fogalma sem volt mi is zajlik körülötte.

- Nem. Ma van az utolsó koncert. Holnap délben megyünk haza.

-Aha..jó..szólok egy taxinak.- motyogta Sandra álmosan és becsukta a szemét.

 

-Bocs, hogy ilyen korán hívtalak.- jutott eszébe Lelának a dolog. Yosh csak elvigyorodott és úgy nézett fel a lányra.

- Reggel 5 óta fent vagyok.

- Micsoda?

- Jahm..mindig akkor kelek. Általában 5-kor..fél hatra megyek ki futni. Aztán visszamegyek, letusolok fél 7. Hétfőn, szerdán, meg pénteken meg edzésem van 7-től.

- Te jó ég!-pislogott Lela. - Azt nevezem.

- Hát azért...Beleszokik az ember, főleg ha élvezi is.

- Nonono! Azt ne mondd, hogy te élvezed..Nem kajálom be!

Yosh felnevetett.

- Pedig komolyan. Élvezem. Azért csinálom.

- Neked valami bajod van- nézett végig rajta Lela undorodva a poén kedvéért.- Vizsgált már meg orvos?

 

Lela bamba mosollyal intett a portára a reggeli után. Amikor Yosh-sal beszélgetett, észre sem vette mennyire repül az idő. Csak jött a szó belőle, mintha ezer éve ismernék egymást.

- Hát te?- kérdezte egy hang mögött, amikor beszállt a liftbe.

Lela összerezzent és hátrafordult. Bill volt az.

93. rész

 

 

- Reggelizni voltam, egy barátommal- hadarta gyorsan és menekülni akart ez a beszélgetés elől, de legnagyobb bánatára ő is beszállt a felvonóba, ami most Lela a számára a fel-lejárkáló pokollá változott.

- Egy barátoddal?- grimaszolt Bill.

- Melyikkel? Vagy kivel?

- Nem ismered.- legyintett a lány a füle tövét vakarta. Annyira kellemetlen volt neki, ez az egész.

- Hiányzol- nyögte Bill hirtelen. Még ő sem tudta, hogy megbánja-e hogy kicsusszant a száján, vagy legyen büszke magára.

Lela lassan fordult felé. Megbizsergették ezek a szavak a teste minden porcikáját.

- Lela, nagyon fontos vagy nekem. Úgy érzem…- kezdte ismét Bill, de elhallgatott és elkapta a tekintetét.- Figyelj, nem lehetne, hogy mi…- nézett ismét a lány szemébe és zavartan pislogott.

Lela az alsó ajkát harapta. Te jó ég. Már majdnem kiment a fejéből, hogy Billnek milyen csodálatos szemei vannak.

Mégis ki ő, hogy ellenálljon nekik? Csak egy dologban volt biztos. Újra a fiú karjaiban akarta megtalálni a boldogságát.

Lassan lépett hozzá közelebb, és hagyta, hogy Bill hajoljon le az ajkához, de amikor azok összeértek, mint két kiéhezett vadász estek egymásnak. Megállt a világ, és vele együtt az idő is.

Kapkodták a levegőt, és erősen szorították egymást.

A lift hirtelen megállt és az ajtaja kinyílt. A két fiatal riadtan ugrott szét egymástól.

Lela kétségbe esetten pislogott.

- Ez nem történt meg- hadarta, aztán fenyegetően felemelte a mutató ujját.- Illetve ez nem történhetett volna meg! Ez a te hibád! Többet nem fordul elő!- vágta a meglepődött srác fejéhez, aztán kiviharzott a liftből.

Bill beletúrt a hajába és felnézett a lift tetejére.

- Bassza meg!- káromkodta el magát, majd a lány után nézett. Utána kéne mennie, nem? Hát igen, kéne, főleg ha egy nagy pofonra vágyik.

Nagyot sóhajtott és úgy döntött szerencsét próbál.

-Lela! Várj- futott a lány után, aki pont akkor nyitotta ki a szobája ajtaját.

- Bill- forgatta unottan a szemeit és bement az ajtón.

- Ne, ne! Várj.- nyitotta ki Bill az ajtót, Lela csak megfordult és összeszűkítette a szemeit, úgy várta a fiú szavait.- Figyelj. Figyelj, Figyelj. Tudom, hogy te is akartad és élvezted. Ne hazudj tovább magadnak! Jó..oké..Tudom. Hibáztam. Meg minden faszság. De akkor is. Kellesz nekem, értsd már meg!

- Végeztél?- kérdezte Lela élesen. Bill csak bólintott. Kicsit gyorsan szedte a levegőt, mivel úgy hadart.- Akkor jó.- vágta be az ajtót a lány, magára hagyva a meglepődött, pislogó Billt.

A fiú a gondolataiba merült és sóbálvánnyá dermedt. Vajon mit baszott el? És mikor fogja megérteni végre a női logikát. Az univerzum nagy kérdései ezek…

De nem volt ideje tovább gondolkodni.

Az ajtó vártanul kinyílt. Lela mosolygott mögötte. A dühe és a közönye egy másodperc alatt elszállt. Valami más járt az eszében, amin még ő is meglepődött. De hát volt neki ideje végig gondolni, hogy mit akar igazából és mit nem? Áh.. nem bizony.

- Szexeljünk.- vigyorogta el magát. Mire Bill bármit reagálhatott volna, vagy legalább felébredhetett volna meglepődöttségéből a lány már berántott az ajtón és vadul csókolta.

-Várj, várj, várj.- emelte fel a kezeit Bill.

- Ugyan mire, baszd meg?- rántotta vissza magára Lela. Innentől már Billt sem lehetett volna leállítani. Neki nyomta a lányt az ajtó hátsó részének és úgy csókolóztak. Vadul, erőszakosan, mint két elveszett szerető, akik több 10 év után találkoznak újra és feltőr bennük a rengetek évi elfojtott szenvedély.

Lela áttette az egyik lábát Bill derekán. A fiú pedig így könnyen a lábai közé nyúlhatott. Lela nevetve hagyta, hogy a srác arrébb húzza az apró tangáját.

Lela combjai remegésbe kezdtek, ahogy érezte a fiú ujjainak mozgását magában. Gyorsan szedte a levegőt és kicsiket nyögött mellé.

- El is felejtettem, hogy...- kezdte Lela, de elhallgatott és inkább csak belesóhajtott Bill fülébe. A srác tudta, mire gondol. Hogy mennyire jó...Hát igen, tudta, hogy összetartóznak. Teljesen kiegészítették egymást. Amikor pedig a testük 2 méteres közös zónába van, másra sem vágynak csak ledobálni magukról a ruhákat és a másik karjaiba üvöltve rohanni. Olyankor már nem létezik értelem ezen a földön. Csak az érzelmek, a vágy és a szenvedély uralja a világot.

Gyűlölte magát, mert mindennél jobban kívánta Billt és mert élvezte ezeknek a perceknek minden másodpercét.

A pulzus száma egyre csak gyorsult, talán kicsit meg is szédült. Nem értette mi történik vele. Csak éppen tudta, és ez elég volt neki.

Egyre hangosabbakat nyögött. Billnek is feltűnt, bár csodával határos tény volt, hogy ennyire túlfűtött állapotban is képes volt ennyire magánál maradni. Lassított a tempón. Lela ellökte magától, de csak egy pillanatra, amíg végigmérhette. Majd megint neki esett és az ágyra lökte. Innen bár nem volt visszaút.

 

- Mit csinálsz ma?- adtam egy csókot Sandrának, amikor elhaladtam mellett abban a pici kis fürdőszobában. Ő tükör előtt állt és a haját kefélte. Hú. Rám is rám jött a kefélhetnék. Csak nekem mást. Meg máshogy. De most. Méghozzá durván!

- Ma? Nem tudom.- ásított és megigazította a lila selyem köntösét és a fogkeféje után nyúlt.

- Úgy készülj, hogy egy késő esti géppel indulunk..és nem holnap megyünk haza. Németországba.

- Rendben. Akkor elbúcsúzom az U.S.A-től.- motyogta fogkrémmel teli szájjal.

- Nem jössz el az utolsó koncertre? Úgysem voltál túl sokon. 1-en?

- Tudom...Te sem jársz be az egyetemre.- mondta miután köpött egy csínosat a csapba.

- Ohohohó!- nevettem.- Hát ez szép..Ne keverd össze a dolgokat, mert ez nem egy téma.

- Jó..mejek..- gargalizált.

- Micsoda, nem értem?- játszottam az agyam. Tetszett a szitu. Olyan szexin csinálta még ezt a mindennapos kis dolgot is. Átkaroltam és magamhoz húztam. Ő csak próbált ellökni, közben meg a fulladás szélén állt a teli szája miatt.

- Kejgyelem!- verte az öklével.

- Nah jó. De akkor eljössz ma este.

Csak finoman bólogatott.

Úgy gondoltam ezzel le is lett zárva a téma. Elégedetten néztem bele a tükörbe, ahol a tükörképen kacsintott rám.

- Hallod kicsim. - szólt utánam Sandra amikor már majdnem becsuktam az ajtót. Résnyire kinyitottam és visszanéztem.

- Mondjad.

- Csak hogy lemegyünk reggelizni...együtt?

Lazán elmosolyodtam.

- Rendben. Megvárlak kint.

 

 

Lela lassan nyitotta ki a szemhéját. Nem tudta megtippelni az időt, csak azt tudta, hogy nem szundíthatott többet 35 percnél. Lassan kezdett magához térni. Hatalmasat ásított és átfordult a másik oldalára. Szembe találta magát Billel, akinek abban a pillanatban pattantak ki a szemei.

- Jó reggelt, hercegnő.- motyogta a srác.

- Neked is.

Egymásra mosolyogtak, és csak fürkészték a másik tekintetét. Aztán Billnek kipattantak a szemei.

- Ba.ssza meg! Nekem mennem kell!- hadarta és magára rántotta a gatyáját.

- Mi?- Lela értetlenül és magára gyűrte a takarót.

- A qrva életbe.. Mennyi egyáltalán az idő? Ezt nem kellett volna!

Lela pislogott egy párat. Azt hitte rosszul hall. Mi az, hogy -ezt nem kellett volna?- Hogy mondhat Bill ilyet? Milyen tahóság már! Durcásan összefonta a karjait a melle előtt és csak figyelte, ahogy Bill magára kapkodja a ruháit, és morcosan káromkodik.

- Siessél, siessél, elkésel. - cukkolta Lela Billt mérgesen.

- Azt csinálom! Ha nem csináltuk volna ezt, nem lenne ilyen problémám.- vágta hirtelen hevében a lány fejéhez.

- Háh.. Ha tudni akarod én qrvára leszarom a problémádat!

Bill nem is válaszolt rá, semmit. Talán ez a mondat rázta vissza az önérzetébe. Becsapta maga mögött az ajtót és megállt előtte. Mégis mi a retkes picsa volt ez?- kérdezte magától zavarában. Sietve előtúrta a telefonját a farmerzsebéből, aminek az övét nem volt ideje becsatolni és csak úgy lazán lógott le.

Még csak fél 11 volt! Ő idióta barom állat!!! Amikor hirtelen felkelt, félálomban, azt hitte már rég lekéste a búcsúkoncertet. Veszélyes dolog felkelteni egy embert. Főleg ha az ember mostanában igen vékony idegszálakon táncol, amik hajlamosak elpattanni még a kis dolgok miatt is.

Egy pár másodpercig a telefonja kijelzőjét nézte és emésztette a dolgot. Miért nem jön össze neki mostanában semmi? Miért kell valaminek elbaszni a dolgokat!?

Belátta, hogy most ő volt a hülye. De akkor is!

Megfordult és végig nézett az ajtón. Vissza kéne mennie, és bocsánatot kérni. Kiönteni a szívét, hogy ő bizony azt hitte, hogy már megy a koncertje, és kiakadt ezen, annak meg semmi köze Lelához. De végül nem tette, csak lehajtotta a fejét és zsebre vágta a kezét. Elindult a folyosón, szépen lassan, komótosan. Érezte, ahogy korog a gyomra. Az pedig semmi jót nem jelent Billnél. Így hát úgy döntött elindul burkolni valamit.

 

- Mit kérsz enni?- kérdeztem Sandrát, amíg a kanálban nézegette magát.

- Semmit. Egy kávé elég.- vonta meg a vállát.

Andreas és Adriana pont akkor jöttek be, amikor én a kávéért másztam ki.

- Hellosztok.- köszöntem.- Hát ti?

- Lejöttünk kajálni.- mosolygott Andreas.

- Bizony. Egyedül vagy?- kérdezte Adriana és oda bújt a bátyjához.

- Nem. Sandra ott ül. Menjetek oda nyugodtan.- intettem.

Utána a kávéval és a többi kajával én is leültem.

- Köszönöm Tom.- mosolygott Sandra, amikor letettem elé a kávéját és lehajoltam hozzá egy csókért. Bármit meg adtam volna azért, hogy most felvihessem a szobánkba és ott sexlejünk egy fal remegtetően nagyot.

- Ah..- nyögött Sandra miután belekortyolt.- Isteni. Nah meséljetek, ti mit csináltok ma?- fordult Andreas-ékhoz.

Kezdtem volna figyelni, Andreas mondandójára, amikor észrevettem valami sokkal érdekesebb jelenséget.

Egy férfi jött be egy hatalmas csokor virággal. Nem is ez volt benne a röhej, hanem hogy teljesen úgy nézett ki, mint az a húgyagyú Eric. Felnevettem magamban. Háhá. Ez tényleg kajak úgy nézett ki. Zavartan nézelődött, és kapkodta a fejét. Vajon mit kereshet? Egy Sandra hasonmást? Csak tovább röhögtem magamban ameddig el nem indult felén. Vészesen közelített. Bassza meg! Ez már így qrvára nem volt vicces. Félelmetesen hasonlított a gyerek Ericre. Szinte már annyira félelmetesen, hogy feltételeztem volna azt hinni, hogy nem vagy hasonlít, hanem meg egyezik vele. De nem! Az nem lehet! Mégis mit keresne ő itt?

Felismertem. Eric volt az. Összetéveszthetetlenül. Minden olyan gyorsan történt. Odaért az asztalunkhoz. Láttam rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. Letérdelt Sandra elé, akinek ugyan olyan értetlen feje volt.

 94. rész

 

 

- Eric? Te mi a fenét keresel itt?- kiabálta a lábainál térdelő srácnak.

- Sandra! Gyere vissza velem Németországba! Kérlek! Nem bírom tovább! Megörülök! Illetve már megörültem! Teljesen kész vagyok! Soha nem volt még velem ilyen! Elegem van! Mindent sajnálok!

Az érintett csak hatalmasokat pislogott. Én meg mozdulni sem tudtam a meglepődöttségtől.

- Eric, te mégis miről beszélsz? Álljál le, jó?- förmedt rá.

- De, ne, kérlek!- tette a kezét Sandra combjára, aki felállt és lesöpörte azt onnan. Eric nagy zavart szemekkel nézett rá. Tényleg úgy nézett ki, mint aki nem tudja, melyik kontinensen van.

- Úgy gondolom elég világos voltam.- grimaszolt Sandra hidegen.

- De...- kezdett bele, csak nálam pont akkor szakadt el a Gibson húr.

- Süket vagy, baszd meg?!

- Téged senki nem kérdezett kiscsákko! Az égvilágon semmi közöd nincsen hozzá!

- Nincs közöm? Qrvára tévedsz, köcsög. Közöm van hozzá, ha a nőmre rá akar hajtani egy tahó.

- Jahj..ugyan. Kezdj hozzád illő nővel.

- Azzal vagyok, akivel akarok!- szólt bele Sandra szinte hisztérikusan. Már pont el akartam hallgattatni, hogy ne szóljon bele a férfiak dolgába, mikor Eric lépett felém.

- Rendben te bátor herceg, nézzük meg mennyire nagymenő vagy.

Nem gondolkodtam, csak ütöttem. Bele Eric pofájába. De elég keményen.

- Ne! Idióták! - ugrott oda Sandra, de addigra én is kaptam egy elég jól irányzottat az arcomba, meg Eric is vissza.- Andreas, segíts már! Hol van ilyenkor Dominic vagy a testőrök?

A szőke srác felállt és hátulról lefogott. Sandra meg beállt közénk.

- Andreas, haver, engedj már el.- kapálóztam, de nem sok sikerrel.

- Muszáj nektek folyton verekednetek? Tom, te menj fel a szobánkba, megyek én is.- adta ki az utasítás Sandra ellentmondást nem tűrő, mégis kedves hangon.

- Dehogy megyek nem...- kezdtem, de elfordította a fejét.

- Kérlek, Tom...

Meg sem várta a választ, csak elkezdte tolni maga előtt Ericet, ki a csarnokba.

Engem meg Andreas kezdett húzni. Hihetetlenül fel voltam baszva. Mi az, hogy idejön, aztán itt ugat nekem, meg próbálja fűzni a nőmet. Hát maradjon már a bugyijában, idióta pöcs. Főleg azok után, amiket csinált.

- Hol a kulcsod, haver?- kérdezte Andreas, amikor már a szoba előtt álltunk. Felrázott a gondolataimból. Elkezdtem tapogatni a farmerzsebem, hogy ki tudjam gubázni.

- Akkor ő volt Eric?- kérdezte Adriana félénken. Csak bólogattam és az alsóajkam szorítottam.- Fáj?- ismét csak bólogattam, aztán átszaladt az agyamon egy gondolat. Adriana honnan a picsából ismeri Eriket?

- Kell még segíteni valamit?- Andreas.

- A-a. Meg vagyok.

- Ne jegeljem le a szádat?- Adriana nagy segítőkészen.

Már pont elküldtem volna a halálfaszába, amikor beugrott, hogy most legalább akkor ki tudom faggatni.

- Az nagyon jó lenne.

- Akkor itt rám már nincs is szükség. Visszamegyek a szobámba.

- Rendben.

- Aztán csak okosan- veregetett vállon Andi és elsietett.

- Szerintem, van jégakku a mini bárba. Te addig csak dőlj le a hálóban. - dünnyögte Adriana, mézes hangon. A háló ajtajában álltam és néztem, ahogy ez a csinibaba lehajol a bár előtt, és úgy keresgél. Tökéletes popsi, gyönyörű, természetes hosszú méz szőke haj...Minden, ami egy istennőnek kell.

Karba tettem a kezem és elvigyorodtam. Néztem egy pár másodpercig, aztán bedőltem az ágyba. Háttal feküdtem. A karjaimat a tarkómhoz tettem és kinyújtottam a lábam.

- Itt is vagyok. -jött be Adriana játékos mosollyal a kezében egy törölközővel.

- Oh, Yeah.- rúgtam egyet a lábaimmal. Ő felmászott mellém, mint egy tüzes macska, és mellém térdelt, úgy tette a törölközőbe csavart jégakkut az ajkamra.

- Nem túl hideg?

- Nem.. Isteni.

- Nem értem azt az Ericet...mit fut állandóan Sandra után.- csóválta a fejét rosszallóan - Már azt az sms-t is furcsálltam, amit akkor írt neki, amikor elmentünk teniszezni.

- Milyen sms-t?

Adriana szemei kipattantak és rémülten nézett fel rám.

- Hupsz! Ezt nem kellett volna kikotyognom! Azt hittem, hogy tudod. Júhj…

- Nem. Nem. Nem. Folytasd csak.

- De bassza meg, ezt nem kéne. A francba, mekkora, egy hülye vagyok. Tényleg nem volt semmi.

- Hát, de csak küldött neki valami sms-t.- fejtettem tovább a dolgot. Nem akartam, hogy most abbahagyja, meg kellett tudnom a dolog részleteit. Mi van, ha engem is úgy átqrnak mint én qrtam át Corneliát. Mi van, ha Sandrának Eric a szeretője?

- Igen, de csak annyi volt benne, hogy hiányzik neki, meg hogy mit tudom én.. Tudod, a szokásos nyálas maszlag, amit én soha nem fogok megérteni.- mosolyodott el. Tudtam, mire céloz. Ismertem már a jellemét, hogy ő nem az a túl romantikus fajta, de most egy csepp kedven sem volt ezt áttaglalni vele. Inkább koncentráltam az Erik-es ügy többi részére.

- És Sandra mit szólt hozzá?

- Hát. Csak dühöngött, meg motyogott valamit. De nem is tudom már mit.

- Adriana, figyelj rám. Most nagyon fontos, hogy visszaemlékezz, jó?

- De Tom, ahj már! Nem tudom. Meg amúgy is, nem akarom, hogy miattam menjetek szét.- nézett rám nagy ijedt szemekkel.

- Most ezt hagyd, nem érdekes. Csak tudnom kell az igazat.

- Hát jó, rendben. Úgy emlékszem, hogy azt mondta, hogy nehéz a döntés, de nem biztos. Nem akarom, hogy ez miatt legyen zűr.- bámult mélyen a szemembe és elkezdett közeledni az arca.

- Mit meg mi folyik?- kérdezte valaki a szoba túlsó végéből. Sandra állt ott.

Adriana lassan eltávolodott és mosolyogva nézett Sandrára. Én pedig csak zavarban feküdtem ott.

- Nah, mi volt? Eric haza húzott?-bazsalygott Adriana.

- Haza.- vonta meg a vállát.- Mintha lett volna más választása.

- Akkor én most..kettesben hagylak titeket.- mászott le az ágyról Adriana. Szerintem ő is tudta, hogy kemény beszélgetés előtt állunk.

Megvártuk az ajtó kattanását, aztán egymásra néztünk.

- Mi volt ez az egész?- előztem meg, mielőtt még ő kért volna számon az előbbi miatt.

- Ugyan mi lett volna? Szerinted én tudjam? Fogalmam sem volt, hogy jön, csak betoppant.

- Szóval akkor nem tartod vele a kapcsolatot?

- Mi? Dehogyis- fintorodott el.

- Hm? Tényleg? Hát persze.. Mit kell itt hazudozni?

- Hazudni? Ki hazudott?- grimaszolt.

- Te! Bele a szemembe! Azt mondtad, nem tartod vele a kapcsolatot.

- Mert nem is!

- Akkor mi ez az sms- dolog?

Sandra megtorpant egy pillanatra.

- Adriana elmondta, mi?- húzta el a száját.- Igen írt egy sms-t. De nem válaszoltam rá. Szóval...nem lehet ezt /kapcsolatfenttartásnak/ nevezni. Meg gondolkodj már ugyan logikusan. Ha dumálnék vele, akkor szerinted nem lepett volna meg ennyire? Meg akkor megkértem volna arra, hogy akkor jöjjön, amikor te koncerten vagy valami interjún vagy?

Végül is igaza volt. Mi okom lenne most vádolni? Meg mi haszna lett volna, hogyha ide hívja, amikor én is ott vagyok.

- Hallhattad, hogy leállítottam most is, amikor könyörgött a lábam előtt. Nem akarok tőle semmit! Nekem itt vagy te. Nem kell más.

Megbizsergett a testem. Nem kell neki más, csak én. Hihetetlenül jó érzés töltött el. Eszméletlenül vagy fasznak éreztem magam, amiért úgy nekiestem.

- Bújj ide, kicsim.- mosolyogtam rá.- Sajnálom, hogy így rád rontottam, csak ez...

Most valljam be? Most mondjam el neki, hogy féltem és nem akarom elveszíteni? Hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, valaki elszakítja tőlem? Nem..Ez maradjon csak az én titkom.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés