95. rész

 

- Nem értem, a kapcsolatukat- csóválta a fejét Adriana.

- Ahj, hugicám, nem is neked kell értened. Elég, ha ők értik.

- Aham- forgatta a szemét Adriana és kitöltött magának egy nem kis mennyiségű vodka-t.

- Hallod hugi, én elkezdek pakolni, ma este van a búcsú koncert.

Adriana szemei kipattantak. Micsoda, Búcsú? Elmennek? Vége, Ennyi volt? Ne.Ne.Ne.Ne. Ilyen nincs! Nem mehetnek el! Akkor megint minden visszarándul a megszokott unalmasba? A nagyobbnál nagyobb, durvábbnál durvább bulizásokba a világ legunalmasabb vagány embereivel? Újra kezdetét veszi a féktelen bulizás, piavedelés, hangulatváltoztató szerek kétpofára zabálása, és örült dolgok véghez vitele. Tehát olyan programok, amiket Adriana már réges rég megunt… Nem akart itt maradni és /dögunalmas/ idiótaságokban benne lenni a mű-barátaival.
Kelés 11-kor, egy extra kávé a Starbuckból, amit valami multimilliárdos fiacskája hoz majd fel neki a Hilton vagy az Interconti egyik lakosztályába- ahol épp megszállnak-. Bugyi és egyéb ruhadarabok keresése. Talán egy kis shopping a Gucciban. Ebéd – du 3-kor- valami kis önkéntelenül celebbé lett gonosz barátnőjével. Otthon fél vagy tán egy egész óra alvás, aztán egy gyors modell, hostess, vagy reklámmunka, hogy azért jöjjön valami –feleslegesen- a konyhára. Aztán este buli egy csodálatos Dior ruhában, amit majd az a büdös kurva szöszi kiéget abban a hihetetlenül exkluzív klubban, aztán pár bogyesz talán, hogy pörögjön a dolog. Sok nevetés, tánc, duhajkodás. Aztán talán másik 2 pirula, hogy az alvás lehetséges legyen a sok szar után…Aztán ezt megint…Ördögi kör, és uncsi is…

- Itt hagysz?- próbált összeszedni magát, és eltűntetni a kétségbe esést a hangjából a helyét pedig szomorúsággal kitölteni.

- Jah.. vége a turnénak.

Adriana agytekervényei kibaszott gyorsan pörögtek, mégsem jutott eszébe semmi. Pedig qrva gyorsan ki kellett találni valamit.

- Andi..- nyögte- Ne hagyj itt. Nélküled, nem megy. Ne hagyj el te is, kérlek!

- Micsoda, Te miről beszélsz?- fordult meg Andreas nevetve. A húga hatalmas könnyes szemekkel nézett rá.

- Engem nem szeret senki. Engem mindenki eldob magától!

- Adriana, te miről beszélsz?

- Anyáéknak sem kellettem. - rogyott össze a lány könnyes szemmel a bátyja lábai előtt.

- Ahj, hugi, te is tudod, hogy ez nem így van- húzta fel a lányt a földről, hogy megölelhesse és védelmezően a karjaiban tarthassa.

- Ahj. Andreas, nem kell szépíteni a dolgokon.- markolt bele remegő kézzel a testvére pólójába, az arcát pedig a mellkasába fúrta.

- Semmi baj.- szorította erősebben, hogy megnyugodjon.

- De igenis van baj! Te elmész..én pedig..én pedig... Ezt nem élem túl. Fogalmam sincs, mit fogok kezdeni nélküled. Segítened kell, érted? Nélküled, nem megy! Nélküled nem tudok leállni.

Andreas nagyon meglepődött. Nem engedte el testvérét, de majdnem ott tartott, hogy ellöki, annyira meglepődött.

- Mégis miről? Mit csináltál már megint?- kérdezte aggódva és próbálta fel készíteni magát a legrosszabbra. Bár a húgánál ne lehet tudni, nála a legszörnyűbb dolog, talán emberi ésszel felfoghatatlan.

- Nem akartam, hogy megtudd. Magamtól akartam leállni..csak...csak nem megy..Andreas, én gyógyszerfüggő vagyok.- hadarta végül.

 

- Nah? Mindenki itt van?- ugráltatta Bill a szemöldökét a kocsiban, ahol az egész banda jelen volt.

- Még szép. Utolsó próba, az utolsó koncert előtt.- dobolt a combján Gustav.- Tényleg...Többiek ott lesznek?

- Simán. Mindenki.- bólogattam lelkesen. Úgy éreztem, erre van most szükségem, kiengedni a fáradt gőzt. Zúzni egy nagyot a közönségnek.

Ők mindig ott lesznek nekem, őket nem érdekli, hogy sík ideg vagyok-e vagy állati boldog valami miatt. Ha a koncert előtti délután török-zúzok a hotelszobában mérgemben, vagy neki esek egy másik kannak, aki a nőmre próbál hajtani, ők akkor is ott vannak, és sikítva várják, hogy végre a húrok közé csapjak. Nem is tudom, hol lennék nélkülük. Valószínűleg, most is a suli igazgatója oltaná a fejem, meg Dominic-ét, hogy Fiaim, el kéne kezdeni felelősségteljesen élni, és figyelni másokra, nem pedig csak a sex, fű, nők meg a rock&roll!!! Nem lesz belőletek az égvilágon semmi!!! Ha-ha-ha. Herr Güntchig most biztos nyalnád a seggem és puncsolnál 1000-rel, mert baszottul nem lett igazad. Lett belőlem valaki. Még pedig egy elég emberséges valaki.

Eszembe jutott az öreg tata feje, amikor bekentük a tanári mosdó kilincsét valami csípős cuccal, aztán amikor azok meg bementek és elő vették a ..., szóval a lényeg, hogy mocskosul égethetett. Ahogy a Dili meggyvörös fejjel ordibált velünk...Az valami gyilkos volt. Szerintem az a cucc miatt érzett bizsergést a gyíkjában vagy másfél év után. Bár ahogy elnéztem azt a löttyedt seggét lehet, hogy 5 évig sem volt nővel. Elképzeltem, ahogy hátulról tolja a lógó mellű takarítónőt..és a segge pedig csak úgy...Brrrrr... Kirázott a hideg és megráztam a fejem.

- Tooom!- integetett valaki a tekintetem előtt.

- Mi? Mi- kapkodtam a fejem jobbra-balra zavartan.

- Haho. Bill vagyok. Megérkeztünk. Szállj ki.

- Ja..izé.. Jól van.

A csarnok ismételten hatalmas volt.

- Ohh Yeah!!!- nyögtem, a kezem a tarkómra tettem és úgy forogtam körbe. Már a látvány is beindított. Ekkora csarnokot uralni isteni érzés.- Gyerekek ma nagyok leszünk!

- Nagyok ám!- veregette meg a vállam Georg.

- Most viszont innom kell egy kávét.

Bebandukoltam a pihenőbe. Dominic az egyik fotelben ült. A lábait a dohányzóasztalra tette és egy Playboyt lapozgatott. A másik kezében pedig egy jól megtermett spanglit fogott.

- Te aztán tudsz élni.- vigyorogtam rá. Nem figyelt rám, csak tovább lapozgatott és bamba tekintettel nézett az újságba.- Dominic!

Semmi reakciója, csak egy hatalmasat szívott a kis örömrudacskából. Ennyire nem lehet betépve, hogy észre sem vesz. Közelebb mentem egy lépést és közben rosszallóan csóváltam a fejem. Felnézett rám és kihúzta a füléből a fülhallgatót. Jah, szóval ez volt a baj, hogy Three Six Maffia nyomatja a fülébe.

- Tom. Baszd meg, a frászt hoztad rám.- vigyorgott olyan sármosan, ahogy a selyemfiúk szokták, amikor fel akarnak szedni egy dögös senorita-t, már pont rászóltam volna, hogy baszki, nem érdekel, hogy be vagy állva, engem ne akarjál megdugni!

- Te mit csinálsz itt? Mikor jöttél?

- Hm.. Nem tudom. Unatkoztam a hotelben, aztán eljöttem Daviddel.

- Ugye tudod, hogy ma repülünk haza?

- Persze. Persze- bólogatott zombisan.

- Akkor? Nem mész még utoljára megnézni a várost?

- Ugyan már. Tudod, hogy nem vagyok elájulva az amcsiktól.

- Jah, tényleg, te nem csíped őket, mert gyilkolják az irakiakat. - forgattam a szemem.

- Képzeld el, hogy szerintem az összes amerikainak fasiszta nézetei vannak, és annak ellenére, hogy békepártinak állítják be magukat kibaszottul háborúzni akarnak már, meg mutogatni, hogy ők a tökös legények meg a ők világhatalom. Az egész politikai rendszerük ratyin van felépítve, csak hülyítik az emberek. Demokrácát hirdetnek és egyenlőséget, közben pedig totál radikálisan elvetik az alkotmányos monarchiát.

Vigyorogva csóváltam a fejem. Dominic, meg a tökös-füves logikája. Tudtam, hogy Dominic félelmetesen intelligens figura. Ez totál vitathatatlan. Ha kicsit érdekelné is a tanulás, vagy foglalkozna vele, az összes létező egyetem kapkodna utána. Csak hát ő így érzi jól magát, és leszarja az egészet, pedig én aztán tudom, hogy a dékán gyöngyszeme lenne. Nah, nem baj, nem féltettem én, Dominic aztán egy jéghegy hátán is megélne, és feltalálná magát bárhol.

Akkor toppant be Andreas is. Eléggé elkenődött feje volt, vagy talán csak álmos.

- Sz'asztok. - vágódott le az egyik fotelbe utána beleszagolt a levegőbe. A tekintete azonnal Dominicra vándorolt, értette ő a dolgokat.

- Nah, mi a szitu?- kérdeztem tőle, de ő csak megvonta a vállát.

- Mikor kezdtek?

- Öhm.. 8-kor.- vakartam a hátam.

- És most mennyi az idő?

- 5.- vágta rá Dominic. Hihetetlen, még így is tudott figyelni.

- Jön mindenki, igaz?

- Aham.. Tudtommal- választoltam közben pedig rátettem a lábam a dohányzó szélére, úgy hogy a térdeimet enyhén behajlítottam. Elvettem egy doboz Marlborot és rágyújtottam.

- Anyás! Ezt nézzétek.-fordította meg az újságot Dominic nagy lelkes szemekkel, hogy nekünk is bemutassa újdonsült szerelmét. Egy loknis hajú nagy mellű szőke csajszi volt. A kisujját az alsó ajkához érintette a tekintetésből pedig az jött le, hogy azt kéri / Dugj meg!/- - Hát nem édes ez a cicababa? Gyúrni való massza.

Csak elvigyorodtam.

- Én azért nem vagyok tőle annyira elájulva. Jó, jó, Jó, de van jobb is.

- Oh, bocs el is felejtettem, hogy te most a sötét hajú babára vagy rágerjedve.- röhögött magán és maga felé fordította az újságot.- Gyere cicám. Gyere, már csak ketten vagyunk. Együtt kell felfedeznünk a másik titkait.

- Dominic, te nem vagy százas! - Andreasra néztem, és úgy vártam tőle a megerősítést, de a szöszi csak maga elé bámult.- Hey, Andreas mi van veled?

Összerezzent, amikor a nevét hallotta és lassan emelte fel a fejét.

- Qrva nagy gáz van..

- Mi történt?

- Adriana-ról van szó. Velünk kell jönnie.

Dominic azonnal felkapta a fejét.

- Miva'? Ki van zárva, hogy velünk jön! Pfúj!

Andreas felemelte a fejét és gyilkos tekintettel nézett Dominicra.

- Ugyan miért lenne kizárva? Neked az égvilágon semmi közöd hozzá.

- Még szerencse, hogy nincs hozzá semmi közöm.- fintorgott a srác.
- Miért ne jöhetne?
- Talán elfelejtetted, hogy mit is művelt az az álnok ribanc?

- Mi az, hogy álnok ribanc? Ember, kapd már össze magad! A húgomról beszélsz, te szar!

- Jah, a húgodról ..én a helyedben szégyellném magam, ha ilyen húgom lenne!

Csak kapkodtam a fejem a két személy között, aki üvöltve vágták a dolgokat egymás fejéhez.

- Aham..persze.. Érdekes... Akkor mégis miért fektetted két vállra?

- Hagyjál már! Tudod, hogy az régen volt! Meg amúgy is! Ma már bottal sem piszkálnám meg. Undorító, amit csinált!

- Ahj, basszad meg, most ne tedd nekem itt a szentet, aki nem hibázott még életében egyszer sem és nem csinált semmi undorító dolgot.

- Azért ismerd be Andreas, hogy az imádott húgod aznap este túl messzire ment! Ne hidd, hogy nem emlékszem, hogy te küldted el a bús picsába, hogy látni sem akarod többet. Vedd már észre, hogy befolyásol téged.

Andreas elhalkult. Egy ideig csak lefelé nézett aztán újra felemelte a fejét.

- Szüksége van rám- motyogta.- Vele kell lennem. Gyógyszerfüggő.

Domincból kitört a nevetés.

- Banyek, csak azt ne merd mondani haver, hogy te ezt be is kajáltad neki. Manipulatív kis kurva.

Andreas tekintete lángokat szólt, az egész teste remegett a dühtől. Hogy meri Dominic, ezzel vádolni a húgá? Ő is nagyon jól tudta, a húga nem szent. De mégis csak a húga, és ha segítségre van szüksége, mégis kihez fordulhatna, ha nem a bátyjához?

- Igen! Baszd meg, bekajáltam! Segíteni fogok neki, mert látom rajta, hogy tényleg gáz van.

- Istenem Andreas, ne legyél ilyen naiv, ne felejtsd el, hogy Adriana-ról van szó. Kinézem belőle, hogy C-vitamint szed majd előtted, és azt mondja rá, hogy Cataflam.

- Te meg azt ne felejtsd el Dominic, hogy a testvéremről beszélsz!- mordult fel And.- Attól, hogy te szarban vagy a tieddel, nekem már nem muszáj szarban lenni az egyémmel!- ordította és sietve elhaladt mellettem, az ajtót pedig becsapta maga után.

- Ez mégis mi a frász volt?- kérdeztem Dont, aki már bele is merült az istenített újságába.

- Nehogy azt mond, hogy te is az a kis csitri mellett állsz?- csapta le az újságot.

- Nem mondom azt!- emeltem fel a kezeimet- Csak azt, hogy talán meg változott, vagy hogy most tényleg gáz van!

- Ugyan már Tom! Nehogy te is bekajáld! Nem változik ez már semmit. Szalonnából nem lesz kutya, a vér nem vállig vízzé, a palacsinta nem lesz pite! Adriana pedig soha nem lesz Teréz anya!

Megvontam a vállam.
- Én kimaradok ebből. Az biztos, hogy Andreasnak ő a testvére. Én megértem, hogy félti, akármekkora rohadék.
Végül is nem érdekelt az egész. Magasról tettem Adriana-ra. Nem felejtettem el hogy milyen szörnyűséget is tett régen, de hát, ez már a múlt.

96. rész

 

A koncert fergetegesen sikerült. Imádtam minden pillanatát. Az egész repülőt végig aludtam..vagy inkább volna, ha Bill nem ébreszt fel egy pár baromságával. Sandra kijelentette, hogy Lelával szeretne utazni, ezért ők külön ültek, nekem meg maradt útitársnak Bill.

- Nem gondolkodtál még azon, hogy mi lenne, ha esetleg valami terrorista lenne a gépen? - kérdezte Bill. Eléggé le tudott volna fárasztani a baromságával. Tudtam, hogy miért csinálja ezt. Mostanában eléggé a padlón volt szerencsétlen. Szakított Natashával, Lela meg őt dobta. Szépen elrágódott magán.

- Nem, Bill. Nem tudom mi lenne, de inkább hagyjál aludni.

Elfordította a fejét, és úgy tett mintha felfogta volna, amit kértem tőle. Már mikor pont megint elaludtam volna ismét kérdezett valamit. Felhúztam magam, és inkább bedugtam az Ipodomat, hátha elveszi a figyelmem. Nem jött be. Kipattantak a szemeim. Tudtam mi a bajom. Szexelnem kell! Nagyon rám jött és túl hirtelen.

- Bill. Fedezel nekem?- fordultam a tesóm felé, aki éppen a körmeit pattogtatta és nézte milyen kis aranyosan fehéredik el a bőre a - kivételétesen- festék nélküli körme alatt.

- Hm?- fordult felém nagy lelkesen. Nagyon örült a fejének, hogy végre hozzászólok.

- Csak fedezz nekem, jó?

- Mi? Miben?- kérdezte nagy érdeklődő szemekkel.

- Csak fedezz és ennyi. Nagyon fontos megbeszélni valóm van Sandrával.- adtam le az igen szűkszavú magyarázatot, amiből Bill nem is igazán tudta levenni a feladatát. De nem baj. Legalább elfoglalta magát valamivel. Átmásztam az ülésen és elindultam hátra. Sandra a középső ülések egyikén ült. Lela kezét fogta, tök édesek voltak. Együtt nézték a Nem vénnek való vidéket egy mini tv-n.

- Pszt- hajoltam bele a fahéj illatú hajába. Összerezzent és felnéztem rá.

- Tom! Mi a frász van?

- Gyere velem.- suttogtam.- Van számodra valamim.

- Nem hagyhatom itt Lelát. Fél a repüléstől.

- Gyere már. Gyors meg van.

- Nem Tom, ráér később is.

- Lécci, nem bírom ki nélküled!

Elmosolyodott. Szerintem leesett neki, mi jár a fejemben. Ráadásul tetszett neki a dolog. Lassan belecsúsztatta a kezét az enyémbe a másikat pedig kihúzta Leláéból, aki felém fordította a fejét.

- Nah, most mi van?- kérdezte magas hangon. Úgy bele merült a filmbe, hogy csak akkor vette észre, hogy ott állok.

- Hallod szívi. Elmegyek egy pillanatra. Addig te csak nézd, rendben?

Lela habogott valamit, nem tudott válaszolni, úgy meglepődött, mire pedig összeszedte magát én megszorítottam Sandra kezét, és húzni kezdtem a folyosó vége felé. Éreztem a csiszolt 3 köves gyűrűjét, amit még tavaly vett magának Valentin-napra, és a gyűrűs ujján viselt. Elvigyorogtam magam a gondolaton. Eljegyezte magát. Örült ez a nő!

- Üres a WC.- suttogtam hátra.

Csak mosolyogva követett, aztán becsukta maga mögött az ajtót és be is zárta.

Szinte azonnal nekem esett. Felugrott a nyakamba a combjait pedig áttette a derekamon. Ha most lezuhant volna a gép, legalább elmondhatom, hogy szép halálom volt...

 

Lela idegesen nézelődött. Úgy érezte, csak ő fossa össze magát a gépen. A qrva életbe. Tudta, hogy Bill is fél. Olyan jó lenne odamenni hozzá és megölelni. Sóhajtott egy nagyot. Valaki lehuppant mellé nagy hirtelenjében. Kicsit felugrott az ülésében olyan hirtelen érte a dolog.

- Adriana...- kapkodott levegőért.- Mit ugrándozol itt?

- Jah bocsi.- nevetett a lány nagy vígan. Úgy látszik ő nem igazán az a repülés ellenes fajta. Vagy csak úgy fel volt dobodva, hogy visszamehet a testvérével Németországba, hogy elfelejtett félni.- Csak kíváncsi voltam mit nézel.

- Ő.. Izé, nem tudom.- rázta a fejét a lány. - Nem is nagyon tudok figyelni rá. Valami olyan filmet, amit Sandra szeret…nem tudom..izé.

- Lela, veled meg mi van?- érdeklődött a lány és még a fejét is oldalra döntötte, úgy hogy a gyönyörű világbajnok szőke haja a meztelen vállára omlott.

- Öhm.. huh.. Izé.. Semmi, csak kicsit parálok a repüléstől.

A szöszi összeráncolta a szemöldökét, mintha valami bonyolult matematikai egyenletet adtak volna fel neki, amit meghatározott idő alatt le kell vezetnie. Számára megfejthetetlen dolog volt, hogy hogyan is félhet valaki a repüléstől. Hiszen manapság a mérnökök olyan alaposan megtervezik ezeket a vasmadarakat, hogy a zuhanás esélye a minimális alá csökken.

Most mégis mit válaszolhatna erre? Hogy mutathatna egy kis empátiát, ha ilyen helyzetben fogalma sincs mit érez az érintett. Úgy döntött legjobb lesz, ha elvicceli a dolgot.

- Tudod mit csinálok, ha félek valamitől?- szaladtak a füléig széles, de vékony ajkai. Egyszerűen már rémisztően szélesen tudott mosolyogni. Mind a 32 vakítóan fehér szabályosan rendezett engedte megcsodálni.

- Nah, halljam.- motyogta Lela, úgy hogy a kényelmes ülése karfáját szorította és erősen egyenesen előre nézett.

- Odabújok egy kanhoz!- bökte meg Adriana pajkosan és jót nevetett a saját huncutságán.

- Ahha. Ez nagyszerű. Akkor most, mutass rá nekem egy jelentkezőre. Szerinted, az megteszi? Talán elmegy...- bökött egy öltönyös japán üzletember felé. - Ha elküld a halálfaszára legalább nem értem mit mond...

- Én nem éppen rá gondoltam.- szűkítette össze a szemeit titokzatosan, miután abba hagyta a nevetést.- Esetleg valaki olyanra, akinek a nevét is tudod....és fekete a haja.

- Bocs, Sandra nem pasi…

- Nem ő, te dinka...Mi van Billel?

- Ahj, ne kezd már te is.- verte hátra a fejét Lela az ülés támlájába és ott kezdte forgatni, miközben a mennyezetet nézte.

- Mi az, hogy én IS?

- Te IS, úgy, mint mindenki.

- Figyelj egy kicsit. Ha tényleg mindenki mondja, nem gondolod, hogy az nem véletlen?- mosolygott a hátra hajtott fejjel szenvedő lányra.- Gondolkodj csak ezen!

Azzal otthagyta. Most Lelán volt a sor, hogy ostobán oldalra döntse a fejét. Basszus. Ennek a csajnak igaza van. Egy nagyon örült ötlet jutott az eszébe.

- Bocsánat.- hajolt át a másik ülés sorba, pont a japán pasashoz.

A hapsi felé nézett és összehúzta a szemöldökét, hozzá pedig értetlen arcot vágott. Ilyen nincs, hogy nem beszéli a nyelvet!

- Beszél angolul?- kérdezte Lela bizonytalanul.

- Már hogy is ne. Mi kéne, kisasszony?

Lela szívéről nagy kő esett le. Sóhajtott egy nagyot és a szívére tette a kezét.

- Tudna nekem segíteni? Nagyon nagy bajban vagyok. Majdnem elengedtem egy számomra fontos embert. És össze vagyok zavarodva.

- Sajnálom, nincsen nálam szerencse süti.

A lányból kitört a nevetés. Milyen vicces, a pasas azt hitte, hogy egy szerencse sütit akar, hogy megtudja, mihez is kezdjen.

- Nem...Félreértett. Tudom, mit akarok. Csak kéne valami, ami ebben segít. Egy készülék, amivel tudok üzenetet küldeni. Feltételeztem, hogy esetleg akad valami.

A férfi kicsit furcsán nézett aztán kivett az aktatáskájából egy sidekick-ot.

- Köszönöm. Mindjárt visszaadom. - ült le a helyére és a kezébe vette az ezüst kis életmentőjét.

Lela mosolyogva vette a kezébe és a plafont bámulta úgy gondolkodott. A nyelve hegye kitört az ajkai között, ahogy próbálta összeszedni az összes kreativitását.

Valami egyszerű, találó, frappáns, de mégis lényegre törő kellett. Áh.. Sóhajtott egy nagyot és nagy egyszerűséggel bepötyögte:
Hiányzol, kicsim.
Figyelte a fiú reakcióit. Az a nyakát nyújtogatva nézett körbe. Jól kivehetően nem értette a dolgot.
Sajnálom az egészi incidenst. – írta Lela a következő üzenetet.
Bill teljesen hátra fordult és a lányra nézett, aztán egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Lassan felállt és hátra sétált, majd leült az üres székbe.
Lela torka teljesen kiszárdt. Valahogy nem jöttek a szavak.
- Jahj picim.- szorította meg Bill hirtelen Lela kezét és egy cuppanós puszit nyomott a homlokára.

97. rész

Végre megérkeztünk. Mindenki fáradtan szállt ki a gépből és vánszorogva ment át a reptér hatalmas épületén. Én a hátizsákomat áttettem a fél vállamon, és a kapucnimat is felbasztam. Erősen fogtam Sandra kezét, aki mellettem vonult a magassarkújában. Kihalászta a telefonját a Louise Vuittonjából és bekapcsolta. Egy pillanatra megtorpant és ezzel magával rántott engem is.
- Mi van?- néztem rá hátra. Ő azonnal felkapta a fejét, de a szemeit eltakarta a hatalmas Fendi szemüvege.
- Ja izé..- indult el megint.- Semmi.
Szemöldök ráncolva mentem tovább.
- Figyelj Tom, én most nem megyek veletek. Van egy kis dologm.- puszilt Sandra hirtelen a nyakamba, amikor már a kocsinál voltunk.
- Mi?- néztem rá döbbenten? Miről beszélsz.
- Este felhívlak!- csókolt szájon aztán integetve elvonult.
- Sandra!- kiáltottam utána, de ő csak gyors léptekkel ment, és már lendítette is a kezét a magasba, mire megállt 2 taxi is.

Lela a nyakát nyújtogatva bámult utána.

- Hova megy?- kérdezte a lány a barátjától, aki válaszként csak rándított egyet a vállán.

- Biztos el kell intéznie valamit.

- És csak így itt hagy minket?- Lela.

- Gondolom majd Tod elviszi a lakására a cuccokat.

- De..De…

- Nyugi, szivi, mi megyünk hozzánk, és alszunk.

Lela nagyot sóhajtott, aztán elengedte Bill kezét és a fekete hajú lány után szaladt, bár semmi ereje nem volt.

- Hahó.- Lengette meg a lány előtt a kezét, aki még mindig a telefonja merült és pont készült beszállni a taxiba.- Hahóó. Mi a gáz?

- Ez. Ez a gáz- nyújtotta át a telefont Sandra.

Németországban vagy már, igaz? Találkoznunk kell. Kibaszottul, de fontos lenne! Gyere a belvárosi Etlisch Gimnázium hátsó udvarába, a nagy bevásárlóközpont mellé. Várlak, Eric.

Lela lassan visszanyújtotta a lánynak a telefont. Nem tudta hirtelen, hogy mit gondolhatna. Nem értette a lányt.

- Most akkor elmész hozzá?- kérdezte a lány arcát fürkészve, a kelleténél kicsit szemrehányóbban.

- Nagyon úgy néz ki.- vonta meg a vállát Sandra. Nem akart ő flegma lenni, csak már így is felhúzta az agyát ez a barom.- Nincs más választásom.

- És mihez akarsz kezdeni?

Sandra eltátotta a száját. Ettől még jobban felment benne a pumpa. Hogy feltételezheti a barátnője, hogy félre akar kefélni az ex-pasijával, vagy egyáltalán szeretne tőle valamit.

- Mihez kezdek? Ugyan mihez kezdenék? Megmondom neki, hogy fogja fel, vége, ennyi, kaputt, tűnjön el a pitsába!

- De ezt már megmondtad neki, nem?

- De! Csak úgy néz ki nem értette meg!- kiabálta le Lela fejét szabályosan a lány, aztán hátatfordított és beült a taxiba.

Különböző érzések kavarogtak benne egyszerre. Nem is érthette, hogy tud egy lény ennyi mindent érezni egyszerre anélkül, hogy szétrobbanna.

Bármit megadott volna egy dobozos kávéért, ami olyan erős, hogy más embernek még a szívét is kiugrasztja a helyéről.

Nagyon felbosszantotta Eric viselkedése, viszont más részről sajnálta is a srácot, mert tudta, hogy tényleg szenved.

 

Lela mérgesen csikorgatta a fogait. Hátul kullogott. Amikor Bill után beszállt a kocsiba, még akkor is a hátsó ülésre ült. Adriana mellé. Andreas a húga Bill és ő utaztak együtt.

Lela mérges volt a barátnőjére. Túl régóta ismerte. Félt, hogy valami hülyeséget csinál. Úgy érezte, figyelnie kell rá, óvni. Segíteni neki, támasztani, fogni a kezét, nehogy elessen.

- Mi volt?- fordult Adriana a lányhoz, mert látta, hogy valami nagyon nyomja valami a lelkét.

Lela összeszűkítette a szemeit. Nem tudta, hogy kiöntse-e a szívét. Ha jobban belegondolt, borzalmasan hálás volt a lánynak. Miatta volt újra együtt Billel. Ő adta neki az ösztönző lökést.

- Sandra lelépett találkozni Ericcel.

Adriana olyan fejet vágott, amint aki most hallja először ezeket a neveket, vagy mintha most hallana először valakit beszélni. Hihetetlenül hitelesen tudta eljátszani a buta szőkét, már ha játszotta egyáltalán.

- Nagyon félek ettől az egésztől. Tudom, hogy Sandra nem ostoba, csak tudod, soha nem tudhatja az ember.

- De miért találkoznak?

- Eric írt neki egy sms-t. Sandra meg elment, hogy megmondja, neki, hogy hagyja békén.

- De ezt nem mondta már el neki Amerikában?

- De.. Csak nem értette meg.

- …és… Tom tudja?

Lela összeráncolta a szemöldökét. Ez volt a másik ok, amitől félt. Ha a lánynak van egy kanja, eléggé negatívak lehetnek a srác reakciói ilyen helyzetben.

- Nem lesz baj. Amint mondtad, Sandra nem ostoba..és te sem vagy az. Szóval gondolkozz okosan és inkább magaddal törődj. Sandra talpraesett, megoldja a saját dolgait.

Lela mélyet sóhajtott. Eléggé megnyugodott. Adriananak igaza lehet. Úgy megszerette ezt a lányt. Csak azt nem értette miért ül most is az arcán az a titokzatos, gonosz mosoly.


Sandra kiszállt a taxiból és határozottan becsapta maga mögött az ajtaját. Felnézett a hatalmas régi épületre. Imádta ezt a sulit. Talán ez volt Hamburg legrégibb és legelitebb iskolája. Sajnos az gyönyörködést nem élvezhette ki teljesen Sandra. Meglátta a vaskerítés mellett álló magas férfialakot. Összeráncolta a szemöldökét és megindult a férfi felé.

- Mit akarsz?- állt Sandra Eric elé a gimnázium mögött.

A srác összerezzent és a lányra emelte a tekintetét. Hatalmas vigyor húzódott el a száján.

- Tudtam, hogy eljössz. Tudtam ho..

- Mit akarsz?- ismételte meg a kérdést, Eric szavába vágva.

- Látni téged.- hajtotta le a fejét.

- Láttál. Mehetek?- húzta fel a lány a szemöldökét és már pont fordult volna meg, amikor Eric elkapta a csuklóját.

- Még nem mondtam el amit akartam!

Sandra csak a karjára nézett és mérgesen próbálta kiszabadítani, de mindent hiába.

- Engedj el.- mondta halkan, higgadtan.

- Nem- mosolygott Eric és közelebb húzta magához a lányt.

- Azt hiszed majd remegek, hogy megfélemlíthetsz? Qrva xarul hiszed.

- Nem akarlak megfélemlíteni. Sőt, semmi rosszat nem akarok neked. Csak vissza akarlak kapni, érted? Kellesz nekem.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Hát pedig ki kell, hogy ábrándítsalak, mert ez halott ötlet, szóval gyorsan felejtsd el, és tanulj meg veszíteni.

- Veszíteni?- vigyorgott.- Az nekem nem megy.- suttogta alig hallhatóan és lassan elengedte a lány kezét.

- Pedig most kénytelen leszel elfogadni a vereséget.

- Ne tedd ezt velem! Teljesen megőrítesz! Fogalmam sincs, mi van velem! Minden annyira értelmetlen és logikátlan lett. -tört ki Ericből és mérgéből belerúgott az iskola kerítésébe.

Sandra csak zavartan markolt bele a gimnázium kapujának hideg vasrúdjába. Kezdett kijönni a béketűréséből. Nem akart durva lenni, de kénytelen volt. Egy darabig még fog fájni a dolog a srácnak, de azért végleg elfelejti őt a srác, remélhetőleg. Bár egy ilyen macsónak biztos rosszul esik ha eltiporják, főleg az után, hogy megalázkodott.

Egy lépést közeledett és halkan, tagoltan határozott hanglejtéssel kezdett bele.

- Ide figyelj. Utoljára mondom el, tehát jól nyisd ki a füled! Elegem van belőled! Nem akarom, hogy többet keress, és nem akarlak látni!- sziszegte, majd faképnél hagyta Eric Schwarz-t.

98.rész

 

Két kéz finom simítását éreztem a csupasz mellkasomon. Álmosan meg fordultam, azt hittem Sandra. Már pont magamhoz akartam ölelni, amikor kipattantak a szemeim. Nem volt ott senki. Csak álmodtam az egészet, vagy csak beképzeltem magamnak.

Nyújtózkodtam egyet és elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről. Olyan délután 4körül járhatott. Arra tippeltem, hogy a nőm mostanra már csak elintézte azt a tetves mittoménmilyen dolgát.

- Szia- köszöntem Sandrának és megtöröltem a szemem.

- Hello, édes. Mi jót csinálsz?

- Most keltem fel. Te aludtál?

- Nem. Kipakoltam a bőröndökből.

Elhúztam a szám. Savanyú érzés járta át a szervezetem. Rossz volt, hogy Sandra nincs velem abban a percben. Azt akartam, hogy minden percünk együtt töltsük.

- Költözz ide.- szaladt ki a számon hirtelen az 5let.

- Micsoda?- nevetett a vonal másik végén egy hang, mintha csak poénnak szántam volna.

- Komolyan beszélek. Átcuccolsz, aztán kész. Akár most is.

Sandra abba hagyta a nevetést.

- Figyelj, ez nem csak így megy!

- Dehogyisnem! A magad ura vagy! Azt csinálsz, amit akarsz!

- De ugyan, mégis csinálnék a lakásommal?

- Ahj, ez nem akadály, ez csak kifogás. Akkor inkább mondd ki, hogy nem akarsz velem lenni.

- Nem arról van szó! Csak..

- De arról van szó! Már megint túlbonyolítod a dolgokat! Legyél már egy kicsit laza.

- Laza vagyok, de vannak észérveim.

- Faszomat vagy laza!

- Ja, akkor oda költözöm.- Sóhajtott végül.

Egy percre megtorpantam. De jó lett volna, hogyha lett volna nálam egy távirányító, amivel visszapörgethettem volna az időt és újra meghallgathattam volna, amit Sandra mondott.

- Wááh. Ez atom fasza! Ezt megünnepeljük! Ma este elmegyünk bulizni- ültem fel az ágyban teljesen bepörögve.

 

- Mi az?- húzta vissza Lela a takarót a fejére. Bill pont akkor tette le a telefont.

- Tom volt az, este bulizni akar menni.

- Ma? Ez meg van örülve? Én ma repültem. Az épp eléggé kifárasztott.

- Édes voltál- mosolygott a srác és visszafeküdt barátnője mellé. Adott az arcára egy finom csókot és közelebb húzta magához.

- Most akkor te el szeretnél menni? - kérdezte a sráctól.

- Igen. Van kedvem. Azt mondta Tom, hogy szeretne nekem mondani valamit.

- Hát rendben.- adta be a derekát Lela és az arcát a párnába fúrva motyogott még valamit. Bill csak halványan elmosolyodott, de nem kérdezte meg a lányt, hogy mit is mondott pontosan. Csak fölé hajolt és megcsókolta a meztelen vállát.

-Haza kéne mennem átöltözni, ha menni akarunk.

A lány lakásán voltak és úgy fetrengték végig az egész délutánt egy kis fehérneműben.

- Ne menj mééég.- nyüszögte a lány, de még mindig nem emelte ki a fejét a párnából.

 

- Hát te?- rezzentem össze, amikor nyílt a bejárati ajtó és Bill ballagott be rajta. Nyomában Lelával. Meg kellett kapaszkodnom a konyha márvány munkalapjában, mert a térdeim már szinte szabályosan összecsuklottak. Lela egy párduc mintás világosabb ruhában volt. A melle alatt egy piros szalaggal átkötve.

A hosszú szőke haja teljesen egyenes volt és gyönyörűen fénylett, egy a szalag színéhez passzoló fényes pántot tett a frufruja mögé.

- Lela. Csini vagy.- néztem rajta végig elismerően, de még nem lépve át az udvariasság határát. Bár nem könnyű egy ilyen sexy hölgyemém közelében annak maradni, és nem pedig kanos férfi állatnak.

Elégedett mosolyra húzta a száját, és elindult felém.

- Mondj olyat, amit még nem tudok, Tom.- mondta mosolyogva és leült elém egy bárszékre.

- Sietek.- hajolt oda Bill egy csókért.- Gyors magamra kapok valamit.

- Gyors?- nevettem.- Te tudsz olyat is, gyorsan magadra kapni?

Bill felhúzta a szemöldökét, és engem kikerülve indult a szobába.

Elhúztam oldalra a számat, kiöntöttem a maradék Coca Cola-t a csapba, amit nem ittam meg, és én is indultam utána. Úgyis még bent maradt a telefonom.

- Meddig óhajtasz maradni?- kérdezte, amikor elmentem mellette.

- Hát napfelkelte előbb senki nem jön haza, azt garantálom.- veregettem hátba, amikor ő pont az övét fűzte a farmerjába.

- Milyen?- fordult felém.

Csak vigyorogva megvontam a vállam. Más téma érdekelt.

- Hallod. Sexy a csajod.

- Tudom.

- Ohh tudod?- kezdtem el mozgatni a csípőm előra- hátra, mintha eksön lenne.

- Tom. Nyugodj már le!- lökte meg a vállam röhögve.

- De siess már, elkésünk!

- Én kész vagyok. Sandra külön jön?

- Nem. - ráztam a fejem.- Útban a club felé majd felveszem.

- Rendben, mert mi külön megyünk.

- Külön?

- Jah, Lela kocsijával.

- Azzal, amit Kathie adott neki?

- Amit ÉN!.- baszta le a földre a pólóját amit eddig viselt és egy másikat húzott fel. -Nah léptünk. Pá. Ott találkoztunk.

- Mi? Mi van? Nem is vártok meg?- kiabáltam utána, de még válaszolni sem válaszolt. Ohh. Hát egyem meg azt a fene nagy testvéri szeretetet.

 

Beparkoltam Sandra lakása elé és vártam. Fene nagy boldogság öntött el, ha belegondoltam, soha többet nem kell már ideparkolnom.

Láttam, ahogy még égnek a lámpák Sandra lakásán. Hát fasza. Nők. Dehát a jó dolgokra várni kell. És Sandra jó dolog.

99. rész

 

Lela bekészül és visszaköszön, amit már egyszer megízlelt

 

Lassan ütögettem a kormányt és figyeltem az elhaladó kocsikat. Bár nagyon bennem volt, hogy inni akarok egy kis alkoholt. Végre itthon Németországban, ahol legálisan manipulálhatom a tudatom. Raj.

Szépen sorra lekapcsolódtak a világítások, pont olyan hangulatban, ahogy a nagyobb művészi előadásokkor. Nem értettem miért, de egy kis ideggörcs lappangott a gyomromban.

Aztán megláttam Őt. Még az idő is megállt. Meg a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Fekete mini ruhában, és magasra kötött hajjal.

Olyan dögös volt, hogy kedvem támadt volna, barbár módjára felkapni a vállamra, hogy visszacipeljem és megadjam neki, ami jár. De nem, nem hagyhattam ki, hogy kézen fogva beszambázzak vele a clubba, ahol a rengeteg ember láthatja, hogy milyen jó kis nőm is van nekem, és hogy enyém a feneke, a melle a pocija, és minden porcikája.

 

Lela nevetve ugrott bele Bill ölébe, a kezét - amibe a félig teli pezsgőspohár pihent - áttette a fiú nyakán úgy nevetett bele a barátja fülébe.

- Tetszik a buli, cicám?- nevetett Bill közben a fülcimpáját húzogatta, mert kisebb hangkárosodást szenvedett.- Látom, jól érzed magad.

- Mint az állat!- nevetett a lány és kiitta a maradék pezsgőjét.- Tudod kitől van ez? Egy idegen sráctól. Ott állt mellettem a pultnál és mondta, hogy hagyjam, majd ő kifizeti. Hát mondom, jól van akkor. Had legyen egy kis öröme ebben az életben. Aztán ennyi a történet.

Bill csak némán bólogatva hallgatta a dolgot és minden mondat után egyre biztosabb volt abban, barátnője túl sokat ivott.

- Kicsim.. Amúgy nem azt mondtad, hogy ma este nem akarsz töményet inni?- tette fel végül a kérdést puhatolózva.

Lela összeráncolta a szemöldökét.

- De azt mondtam és úgy is gondoltam.

- De...- kezdett volna egy másik dologba, de a lány közbe vágott.

- Csak pezsgőzni fogok. De azt EGÉSZ ESTE!

Akkor ült le Adriana a velük szembeni kis fotelra és mosolyogva nézett a szerelmes párra.

- Na, hogy tetszik a buli?- kérdezte Bill a szöszi lányt.

- Egész jó. Hiányzott már egy kis német szívdobbanás- mosolygott a lány.- Olyan szépek vagytok együtt!

Lela nevetett és engedte, hogy Bill megcsókolja a homlokát. Rémesen hálás volt Adriananak. Végül is, miatta vannak megint együtt. Habár az elején nem is volt neki túl szimpi a lány. Mára ez mind elmúlt, mert azt számításba kellett vennie, hogy ennek a lánynak köszönheti a boldogságát.

Ha a lány nem ül oda mellé a repülőn és nem beszél a fejével valószínűleg még most is durcázna és morcoskodna és Billhez sem szólna, nem pedig az ölében ülne a kezét szorongatva.

- Mikor lehet már táncoolni?- szegezte Lela a kérdést a másik lánynak, akinek mosolyra húzódott a szája.

- Hát mikor, ha nem most?- ragadta meg a lány karját és húzni kezdte maga után a tömegen keresztül a tánctér felé.

 
Sandrával kézen fogva siettem fel a VIP- szektorba. Előreengedtem a lépcsőn.- de nem ám azért, hogy szemügyre vehessem a popsiját és a hosszú lábait abban kis baromi mini ruhában. Billt egyedül találtam ott.

- Hát te, csodalegény? Hol vannak a többiek? - huppantunk le mellé.

- Lela és Adriana lementek táncolni. Andreas és Kathie pedig elmentek haza.

-Micsoda? Haza?

- Jah. Elmentek.

Oldalra kacsintottam Sandrára, szerintem nyílt titok volt mit is csinálnak, vagy miért is mentek haza ilyen qrva korán.

- És Dominic?- hajolt előre Sandra, át rajtam Billnek szegezve a kérdést.

- Ő nincs itt szerintem. -ráncolta Bill a szemöldökét.- Illetve nem tudom. Én még nem láttam, az biztos.

 

- Nézd azt a cuki fiút.- mutatott Adriana egy bárpultnál támaszkodó srácra.

Lela hunyorogva nézett Adriana keze irányába, hogy felfedezze az említett pasit. Sajnos neki is kezdett leesni, hogy a kelleténél kicsit többet ivott. Összemosódtak a képek a szeme előtt. Hirtelen mindenki cuki pasinak látott és halvány lila gőze nem volt arról, hogy kire is gondolt a barátnője. Talán az a helyes barna abban a fehér ingben, vagy az enyhén hímringyós beütésű vasalt szőke, esetleg az olasz macsós fekete Armani öltönyben?

- Adriana- nyúlt Lela a lány keze után, hogy bele tudjon kapaszkodni.

- Mi a baj?- támasztotta Adriana aggódva és próbálta tartani magát.

- Rosszul vagyok. Rosszul vagyok.

- Mi a baj? Kimenjünk?

Nem kapott választ, de jobbnak látta, hogyha azonnal indulnak is kifelé. Nem lenne túlságosan örvendetes, ha Lela a tánctér közepén esne össze, főleg így, hogy a híres Bill Kaulitz-cal érkezett. Címlap lenne a vége, az biztos...már ha így nem lesz az.

A szőke törékeny testű lány, nagyon sietve törte az utat maga előtt, hogy végre kijussanak a friss levegőre, és egy kis életet lehelhessenek Lela zsibbadó, engedelmeskedni nehezen akaró tagjaiba.

- Menj már arrébb, te pina!- ordította Adriana egy rövid kakaóbarna hajú lánynak, aki az Istenért sem akart elállni az útjukból.

Adriana nagy lendülettel tolta el a kijárati ajtót és Lelát támasztva vezette oda a járda szélén álló korláthoz, aki rögtön lehajtotta a fejét, és adta ki magából, amit az este és a nap folyamán betermelt.

- Ijjj.- húzta a szálát Adriana és empatikusan fogta hátra a lány haját.- Csak add ki magadból, aztán jobb lesz.

Hát ő adta is, nem kellett neki kétszer mondani.

- Baszki, csak meg ne lásson egy fotós- nevetett Adriana, nem olyan lány volt, aki felelőségteljesen él és belegondol az esetleges következményekbe.- Lehet hogy az össze konténerbe paparazzik lesnek ránk.

Lela erőt lenül nézett fel, de azért mosolygott.

- Nincs egy zsepid?- kérdezte halkan.

- Anyás.. Te még így is szép vagy..Látnál engem ilyen eset után.- vihogott a lány és egy rózsaszín zsebkendőt nyújtott felé.

Lela csak mosolyogva nyújtotta a lány képébe a középső ujját, ami olyan nagy tartalommal rendelkezik.

- Hey, ezt komolyan mondtam. De tényleg! Bók volt, te hülye qrva.

Lela nem bírt magába fojtani egy halk kis röhögést miközben a korláton támasztotta magát.

- Hallod. Szóljak Billnek, hogy jöjjön ki ápolgatni az asszonyát.

Lela felemelte tenyerét, jelezne Adriananak, hogy várjon egy pillanatot és megint lehajtotta a fejét, hogy még véletlen se koszolja össze a gyönyörű ruháját.

- Ahj, nyugi szivi- tette a kezét Adriana a hátára- Csak add ki magadból, ami még bent maradt.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés