115. rész

 

- Ezt akartad? Ez volt a célod, mi? Gratulálok, seggfej! - kiabálta Sandra egyenesen bele Eric arcába. Teljesen elöntötte a düh. Természeténél fogva, képtelen volt elviselni, hogy átverjék és kijátszák. Márpedig eléggé nyílvánvaló volt, hogy ez történt.

- Ugyan, cica…
- De csak ne ciccáááz!- nyüszítette a lány és közben az asztalon áthajolva fújtatott bele az iszonyatosan jóvágású srác önelégült képébe.
- Vedd úgy, hogy csak szívességet tettem neked ezzel. Ez a srác nem való hozzád, kis amatőr…Sokkal jobbat érdemesz, szépségem. Olyat, aki az egész Világot neked adhatja.

Sandra nagyon dühösen markolta az asztal szélét, abba támaszkodott. A szemeit pedig összeszűkítette, úgy nézett Eric-re. Egy pillanatra behunyta a szemét, és magában elszámolt 10-től visszafelé amilyen lassan tudott. Ezt az eszközt már 7 éves korától alkalmazta, hogy mindig meg tudja tartani nemes kiegyensúlyozottságát még akkor is, ha gyilkolni tudott volna az indulattól.
A számoltás után kinyitott a szemeit.

Egy szőke és egy barna lány sietett el Eric mögött. Sandra azonnal felismerte őket: Lela és Adriana.
Ismét elöntötte a düh. Kénytelen volt beismerni, hogy egy csúnya összeesküvés áldozata lett. Márpedig ő soha nem áldozat. Oh, nem és nem és nem! Annál ő sokkal többet ér.

Már kezdett neki világos lenni a dolog. Ha valaki ért a hadi taktikákhoz, akkor az Sandra. Ő a harci statégia kozonázott királynője.
Adriana intézte a dolgot. Az a kórosan sovány törékeny testalkatú lány, akinek a haja olyan hihetelenül volt szőke természetesen, amilyet még a világon senki nem látott, és akinek a szája egyszerűen olyan vékony és olyan széles volt, hogy simán be tudott volna vele darálni egy CD lemezt.
Nem utolsó sorban pedig az, akit Sandra olyan szinten lenézett és nem tartott veszélyesnek, mint egy ártalmatlan kis tisztogató halat egy hatalmas megalodon.
Sandra sikeresen alábecsülte Adriana-t. Még ellenségének sem tekintette. Riválisának se.
Erre mi történik? Adriana győz? Adriana legyőzi őt? A veretlen Sandrát?
A gyönyörű lány agyán egyetlen emberi másodperc átfutott mind ez.
Egy másoperc alatt összeállt előtte a kép. A torka kiszáradt. Ismerte ezt az érzést, bár élete során csupán párszor élte át. A vereség keserűsége volt ez. Ez a kellemetlen és számárá oly szokatlan íz.
Ismét elöntötte a testét a düh. Szinte minden porcikája remegett. Próbálkozhatott volna az idétlen számolgatással, de tudta az sem segít, ha 100-tól számol vissza.

- Szívességet? Úgy gondolod, ez szívesség?- sziszegte a lány halkan, de annál határozottabban.- Akkor vedd ezt is annak, te köcsög faaasz.- lendítette a Sandra elegánsan a kezét, ami Eric arcán csattant. Szinte az egész épület beleremegett.- Meg vedd ezt is!- lendítette megint. Nem érdekelte, hogy a bekötött keze baromira fájt, hogy az egész kávézó őket nézi, és ebből még balhé lehet. Qrvára xart az egész világba bele!

- Állj már le!- próbálta lefogni Eric a lány kezét sikertelenül. Ezért inkább az arca elé tartotta védekezésképpen.

- Tudod mit, te hülye pöcs? Te undorító féreg! Dögölj meg!- sziszegte Sandra Ericnek, mérgesen hátra rúgta a széket a lábával és búcsúzóképpen a srác képébe borította- ami a legelőször a keze ügyébe akadt- a cukortartó tartalmát.

Kitörtetett a kávézóból és lefordult jobbra. Finom szólva lexarta, hogy a 2 lány merre ment el, vagy éppen a feldühödött barátja. Öhm, bocsi, EX-barátja.

- Taxiii! - ordította el magát hangosan és a magasba emelte jobb kezét a bal lábával pedig nagyot dobbantott.

3 kocsi is megállt előtte. Beszállt a legközelebb esőbe.

- Szép napot, kisasszony!- köszönt kedvesen a sofőr és hátra fordult hozzá. Havonta (talán évente?) jó, ha egyszer van ilyen szép utasa.- Merre lesz a fuvar?

- Lexarom.- vonta meg a vállát- Vigyen, ahová akar!

A sofőr éretlen arcot vágott, de mire feltehette volna a következő kérdést megszólalt a lány telefonja.

- Igen?- vette fel unottan Sandra és feltette a Prada napszemüvegét. Hogy a könynei elrejtésére, vagy csak az álcázásra, az rejtély.

- Csáó, szíííívi. Akkor áll még a ma?

- Baszki Dominic- csapott a homlokához a lány- Teljesen megfeledkeztem rólad. Ne haragudj, csak kutyául vagyok.- nyögte a lány. Megígérte a srácnak, hogy felmegy majd hozzá dumálni egyet, meg bagózni ezerrel, mivel a TH úgysem lesz otthon, aztán együtt ebédelnek valamelyik Thai kajáldában.

- Ne má’! Me’ mi történt?- Dominic tök empatikusan. Tényleg érdekelte, és csípte annyira Sandrát, hogy akarjon segíteni neki. Plusz, már annyira várta a lányt.

- Tommal vége.

Dominc felnevetett.

- Ahj, kislány, ha nem akarsz velem ebédelni, akkor mondd azt, ne gyárts ilyen rohadék kifogásokat.

- Ez nem rohadék kifogás! Bár úgy lenne, de nem..tényleg így van..- sóhajtott Sandra nagyot.

- Nah figyelj, kiscsaj. Most rögtön jössz hozzám, rendben? Várlak!


A lánynak még tiltakozni sem volt ideje, Don olyan gyorsan letette. Inkább mélyet sóhajtott és megmondta a lakcímet.Oldalra döntötte a fejét, és becsukta a szemét. Nem sokáig bírta úgy tartani, mert égtek a szemhéjai. Inkább kinyitotta és elgyengülve bámult ki az ablakon. Egy pláza mellett haladtak el. Egy hip-hop stílusú tüsi hajú srác tette a saját full-capjét a szőke barátnője fejére és úgy fotózta a lányt. Nagyon édesek voltak. A lány mosolyogva pózolt a sapiban és a magasba emelte a Tally Weijl-es táskáit. Biztos shopping túráról jöttek, ahová a kanja is elkísérte. Hát igen, ilyen egy boldog párkapcsolat. Látszott rajtuk, hogy ők aztán tényleg szeretik egymást.
Nem voltak ők sztárok. Talán gazdagok se nagyon. Bizonyára mind a ketten ócska állami suliba jártak. A lány otthon segített anyucinak főzni vasárnaponként. A fiú meg a néha együtt bügykölte a kocsit az apjával. Nem volt fényűző életük. A lány valószínüleg nem is álmodhatott olyan több ezer euros pink-fekete velúr Christian Louboutin bokacsizmáról, ami Sandra lábán volt.  Ő még egyszer sem beszélgetett egy nagymenő tőzsde mogullal sem, mint ahogy Sandra tette azt már rengetegszer. Nem vacsorázott nagykövetek gyerekeivel... Mégis nagyon boldognak tűnt. Szerelmes volt és a barátja viszont szerette. Teljes harmóniát sugároztak. Mintha egyszerűen egymással tudnának levegőt venni.
Sandra egyszer csak irigyelte a lányt. Látszott, hogy mennyire összhangban van a pasijával.
Viszont ő? Hogy is jött össze a sráccal? Öhm, várjunk csak. Jah, igen. Megvan. Vele csalta meg a fiú a barátnőjét. Szép kis kezdet…

Összeszorította a szemét, amennyire csak tudta. Nem akarta látni, hogy más milyen boldog, amikor ő szenved. Erősen szorította a nadrágját, úgy vezette le a dühét. Illetve, inkább csak próbálta. Nem akart gyengének látszani. Ő, aki mindig a határozottság és az erős jellem minta képe. Senkinek nem kell tudnia, hogy most a padlóról próbálja felkaparni magát. Ilyen dolog nem történhet meg! Nem és nem! Tiltakozott és közben erősen a könnyeivel küszködött. Nem szabad elgyengülnie, most nem.

 

- Elmegyek Tom után.- vetette oda Adriana Lelának és őrült módjára kezdte forgatni a fejét.- Merre mehetett?- kérdezte.

- Figyelj, szerintem nem a legjobb ötlet, most utána menni. Szerintem egyedül akar lenni. Nem hiányzik neki senki. Hagyd had eméssze magát egye…

- Szerintem, szerintem?- utánozta Lelát szőke barátnője.- Bocs, de én ismerem kipöcs kora óta. És tudom, hogy örülni fog neki, ha ÉN utána mennék- mondta a kelleténél kicsit indulatosabban.

Lela csak furcsán nézett rá.

- Akkor menjél utána, baszd meg! Nem érdekel, mit csinálsz- vonta meg a vállát és faképnél hagyta.

Akkor vette csak észre, hogy a táskájában őrültmód rezeg valami. Hát persze, a telefonja. Bill hívta, de vagy 20-adjára.

- Igen?- vette fel, mintha nem tudná, mit akar a barátja.

- Mi ez az egész? Mi a fa.szom történt?- kérdezte Bill idegesen.- mit mondtál Tomnak és hol van most?

- Sandra megcsalta Tomot- jelentette ki, annak ellenére, hogy csak azt látta, hogy találkozott Ericcel.- Ott voltak abban a kávézóban, és felhívtam Tomot, ő idejött, és kiverte a balhét, utána elrohant. Adriana most ment utána.

- Utána? Hova rohant?

- Nem tudom, Bill! Fogalmam sincs!

- Ba.ssza meg, nehogy valami hülyeséget csináljon.

- Nem fog! - mondogatta Lela, bár ő sem volt biztos ebben.- Nyugodj meg. Te merre vagy?

- Itt vagyunk Hamburgban. Elmegyek megkeresni Tomot.

- Bill, hagyjad, had dühöngje ki magát!..Amúgy is, neked nem valami rádió felvételre kell menned?

- De, de nem megyek. Megkeresem..

- David, nem lesz dühös?- szakította félbe a srácot.

- De, csak..

- Bill! Menj arra a kurva rádió..

- Gyere velem!- hadarta Bill. - Hol vagy most?

- Bill, szerintem ez nem túl jó öt..

- Hol vagy most? Odamegyünk érted.

- Itt állok a mozi előtti szobor mellett- mondta a lány beletörődve.

 

 

- Tom, várj már!- kiabáltak utánam. Már fordultam volna meg, hogy leordítsam a fejét, Sandrának, hogy hagyjon már békén, amikor megfogta a karom és magam felé fordított. Adriana volt az.

- Mit akarsz?- kérdeztem tőle nyersen. Qrvára nem volt kedvem senkihez. Legszívesebben mindenkit elküldtem volna a halálfaszára.

- Csak dumálni. Annyira sajnálom.- hajtotta le a fejét.

- Sajnálni? Nincs ezen mit sajnálni. Qrvára,de kibaszottul nincs.- vontam meg a vállam, mintha az egész dolog hidegen hagyna. Pedig nem hagyott hidegen, csak én akartam, hogy úgy legyen.

- Lela elment Billhez.- folytatta Adriana.

- Aham. - bólintottam, mintha érdekelne.

A park teljesen kihalt volt. Mindenki ebédelt. Mi egy kis ösvény közepén álltunk.

Igazából a kikötőbe akartam menni. Kivitetni magam taxival vagy valami, aztán ott gondolkozni a dolgokon, de összefutottam Adrianaval és nem akartam, hogy ő is odajöjjön velem. Az az én helyem és nem másé, nem akartam kivinni őt oda. Akkor már inkább maradtam a seggemen.

- Nem jössz haza? Lehet, jót tenne neked egy forró fürdő, vagy valami.

- Nem! Nem akarok haza menni.- válaszoltam tömören.

- Gyere, üljünk le- bökött egy pad felé.

Megvontam a vállam és elindultam felé. Ő is követett. Felültem a pad támlájára és rágyújtottam.

- Kösz, hogy szóltatok- motyogtam. Rohadtul nem füllőtt hozzá a fogam, hogy megköszönjem, mert úgy gondoltam ebbe nincs semmi megköszönni való.

- Igazán nincs mit. Tudod, úgy gondoltam, jogod van tudnod. Először nem akartam szólni, mert azt hittem, hogy az nem Sandra, de utána.. Meg amúgy én azt mondtam, hogy ez a ti dolgotok és én nem szólok bele, de Lela már elő is vette a telefont.- magyarázta. Én meg már nem is figyeltem rá. Akkori állapotomban, nem voltam ráhangolva a nagy agycserére. Inkább a csöndre voltam ráhangolódva. Nem voltam kíváncsi senkire. Főleg arra nem, hogy egy másik nőnemű lény Sandráról pofázzon nekem.

Emésztgettem magam, és a padot figyeltem, miközben Adriana öntötte nekem az észt, ami már csak összemosódott hang volt számomra. A pad tele volt már firkálva. Mindenféle xar trágársággal, röhejes beszólásokkal és szerelmesek neveivel szívekben. Fogalmam sincs mi ütött belém, de nagy baromság jutott az eszembe.

- Van nálad egy kés?- szakítottam félbe Adriana hegyi beszédét. Csak miután megkérdeztem a dolgot, utána esett le, hogy mekkora baromság is. Kés? Mit keresne nála kés, még ha annyira félős is egy nő, akkor is inkább gázspray-t hord magával, nem kést.- Vagy egy olló?- tettem hozzá gyorsan.

- Öhm..- húzta fel értetlenül a szemöldökeit.- Minek?

- Vagy egy körömreszelő.- ütött belém az isteni szikra. Fogadni mertem volna, hogy az biztos van!- Az jó! Egy körömreszelő! Az van, mi?

Elkezdett kutakodni a táskájában és kihúzott egyet.

- Ohh. Ez pont jó.- vettem ki a kezéből. Meg sem köszöntem. Minek?

Kicsit lejjebb hajoltam és vésni kezdtem a fába.

- Mit csinálsz?- kérdezte, de még válaszra se méltattam, csak serényen dolgoztam. Úgy véstem a betűket, mint egy megszállót. Aztán mire végeztem elnyomtam benne a cigit és azzal színeztem ki szürkére.

Kiegyenesedtem és úgy szemléltem a dolgot. Immáron két Ficken! MotherFBitch és még két kiolvashatatlan szöveg mellett ott villogott az én remekművem is.

- Tom, minden rendben?- kérdezte Adriana, kicsit félve.

- Nem. - vontam meg a vállam.- Qrvára nincsen rendben semmi.- morogtam összeszorított fogakkal és belevágtam a körömreszelőt a művem közepébe. Pont a Sandra + Eric felirat közepébe.

116. rész

 

 

-..és akkor bejött Tom, és meglátott minket. Nagyon durva volt. Iszonyat elszállt az agya. Ordított. Utána, miután elment láttam Adriana-t kicsörtetni Lela társaságában. Nem tehettem semmit! Tudom, hogy az a büdös ribanc volt!- sziszegte Sandra mérgesen és közben hatalmasat szívott a Marbijából.

Dominic csak ült a teraszon lévő hintaágyban és magában szidta az említett lányt.

- De most mi lesz?- kérdezte végül, mikor felélénkült, és már meg tudott szólalni.

- Nem tudom.- vonta meg a vállát Sandra és kifújta a cigi füstöt.- Most még túlságosan zavarodott vagyok ahhoz, hogy racionálisan át tudjam gondolni a dolgokat.

- De hogy lehet mindenki ilyen vak!? A rohadt életbe! Miért nem látnak át azon a kis..

- Biztos a két szép szeme miatt.- húzta keserű mosolyra a száját Sandra és rögtön felelevenítette magában Adriana csodálatos Baunty-reklám kék szemeit. Ki tudta volna őket kaparni.

- De érted… Tudod mi a legdurvább? Hogy a történtek után még szóba álltak Adriana-val. Pedig ők is ott voltak, ők is tudják a régi dolgokat.

Sandra kérdően nézett Donra.

- Mit?

- Hát, hogy miért menekült Amerikába.

- Menekült? Adriana Amerikába menekült?

- Jah..Mert kiutáltuk.. Tudod, amit tett az megbocsájthatatlan.

- Mert mit tett? Mi az a nagy titok, amiről mindenki beszél?- mozgolódott Sandra a hinta ágyban és fürkészve nézte Don tekintetét.- Miért nem mondod el!? Miért nem beszél senki soha Adriana mocskos kis titkáról?

- Mert undorító…Nem szeretünk róla beszélni, mert annyira szörnyű. Egyszerűen soha nem emlegetjük. Olyan dolog, amit jobb lenne elfelejteni..- sóhajtott egy mélyet.
- Lécci, meséld el. Tudni akarom.
- Jó, rendben…
Dominic egy darabig csak némán ült és lenézett. Erőt gyüjtött, hogy el tudja mesélni.A srác keserűen elmosolyodott. Szinte lehetett látni azt a nosztalgikus örömöt, amit az emlékek hoztak ki belőle.

- Mintha csak tegnap lett volna, komolyan mondom- sóhajtott egy hatalmasat.- Pedig olyan sok minden változott az óta.

Dominic belenézett a Napba. Égette a szemét, inkább elkapta a tekintetét, bár már réges-rég ősz volt, de a Nap nem pihent.

- Akkor még minden annyira más volt. A Tokio Hotel még csak nekünk játszott, és minden délután összejárt a banda a suli után. Emlékszem arra a napra. Hétköznap volt. - koncentrált és közben próbált visszaemlékezni .- Hát persze! Kedd volt! Keddenként soha nem kellett bemennem az utolsó két órára. A kedvenc kis tanárnőm tartotta és ő engedélyezte, hogy csütörtök délután menjek be felkészítőre kedd helyett, és akkor kettesben lehettünk. - Vigyorgott a srác. Sandra arcán csak egy halvány mosoly futott végig. Persze, tetszett neki Dominic tini-dili sztoryja, de kíváncsibb volt Adriana sötét bűnére.- Szokás szerint, mint minden kedden beültem Boo pizzázójába. Valamivel el kellett ütnöm az időt, ameddig az ikrek és a többiek végeznek, hogy utána ott találkozzunk. Tudod, régen, minden suli utáni programot együtt csináltunk. Volt, hogy mindenki nálunk volt. Volt, hogy And-éknél, vagy átmentünk Loitsche-be. Simone mindig elkényeztetett minket.

- Tomék anyukája?- mosolygott Sandra. Furcsa melegség öntötte el.

- Igen. Nagy arc a nő.. Biztos bírnád a fejét.

- Hát…sajnos már nincs rá nagy esély, hogy megismerem- sóhajtott a lány, de mielőtt elmerült volna az önsajnálat legmélyebb bugyraiba, észhez tért és elmosolyodott.- Áhh. Mindegy, meséld tovább!

- Lényeg, hogy volt aznap délután egy gebasz. Talán ha nem lett volna, akkor nem történik az egész. Boo felvett valami új alkalmazottat, ameddig ő lelépett Lipcsére egy hétre. Biztos a Pizzázó Vezetők Kongresszusába, vagy tudja a faszom. Szóval oda mentem a duplahúsosomat is felíratni a tartozásom közé, de az új pöcs nem volt hajlandó felírni. Nálam meg nem volt semmi zs, ami elég ritka, de hát pont nem volt. Állati ideges lettem, utána egyszer csak mellettem teremt egy csaj és kifizette mind a 3 kis pizzát, amit benyaltam. Még most is emlékszem a mosolyára. Állati szép volt. De tényleg! Leültem vele dumálni, amíg vártam a többiekre. Mesélte, hogy 2 napja költöztek oda és eddig magán tanuló volt.

Qrva rendes csaj volt. Ambernek hívták. A többiek is el voltak tőle ájulva. Csak egy ember nem. Adriana, úgy nézett rá, mint egy UFÓra. Nem volt hajlandó hozzá szólni. Másnap a suliban velünk lógott és mikor végeztünk, akkor is. Mindent elárult Adriana arca, amikor az órái után kijött az osztályából, mi meg ott vártuk Amber társaságában.

Teljesen ki volt! Ha valaki Ambertől kérdezett valamit, ő közbe kiabált és magára vonta a figyelmet. Még csak 3 napja ismertük, de Adriana kezdett összeomlani. Kiborította, hogy mindenhova vittük magunkkal. Pénteken sem volt kivétel. Egyik tirpák a suliban bulit rendezett. És mi beavattuk az új csajt is. Az egész buli róla szólt. Mindenki el volt ájulva. Aztán hirtelen rosszul lett. Minden olyan gyorsan történt. Nem is emlékszem rá pontosan.- Dominic a tenyerébe temette az arcát. Elég nyúzott volt.  A hangja pedig rekedtebb a szokottnál. Sandra csak a vállára tette a kezét. Úgy próbálta nyugtatni, de hogy tehetné ezt egy olyan személy, akinek úgy szintén nyugtatásra lenne szüksége.

Csak ültek ott egy ideig néma csendben.

- Kint álltunk Wienscher-ék háza előtt, egy kicsit csöpögött az eső, de nem érdekelt ez minket. Kimentünk, mert kettesbe akartunk lenni. Tisztán emlékszem, hogy nézett ki. Baby Phat-es ezüst kabát volt rajta és a sötét szőke haját felkötette. Olyan gyönyörű volt! Utána egyik pillanatról a másikra sápadni kezdett. Olyan gyorsan történt, nem is tudtam felfogni igazán. Belém kapaszkodott. Szinte kicsuklottak a lábai a teste alul. Annyira elgyengült, hogy nem bírta tartani magát. Percek alatt elvesztette az eszméletét, én pedig a lélekjelenlétem. Erősen szorítottam magamhoz, és kiabáltam hozzá. Sőt, szinte ordítottam. Nem is tudom már mikor kezdett el szakadni az eső, csak hogy amikor leereszkedtem vele a karomban, már egy pocsolya volt magam alatt és nem láttam az úttestre eső és onnan darabokban visszacsapódó esőcseppektől. Hiába ordítoztam, nem hallotta senki. Arra tévedt egy lány. Valamiért kijött a házból és elindult felénk. Gondolom nekem akart köszönni, hiszen Amber nem sokan ismerték. Fogalmam sincs ki volt az a lány. De olyan dermesztőt sikított. Annyira borzalmas volt az egész. A sikolyára az egész ház kijött és közbe álltak. Utána csak az maradt bennem, hogy a mentősök húzzák ki Amber holttestét a karjaim közül, de én nem hagyom és ordítok velük. Tomék meg velem kiabáltak, hogy engedjem már el, meg mit csináltam vele. Érted? Azt hitték én voltam. Kérdezgették, hogy mi történt. De én nem válaszoltam csak ordítottam.

Engem is bevittek vele együtt és az idegosztályra dugtak begyógyszerezve. Kiderült, hogy Amber ekizett. Drogos volt. Csak mi ezt nem tudtuk, senki sem. Ez még magában nem halálos. Adriana kevert valamit a piájába, hogy kiüsse a buli idejére, de nem tudta, hogy Amber ekizik, és a két dolog együtt halálos. Elméletileg Amber akkor vette be a bogyót, mielőtt kijött velem. A rendőrök nem vontak felelőségre senkit. Hiszen nem tudták a halál pontos okát, azt hitték több tabit vett be a kelleténél és azt a xart is direkt itta, de Andreas megtalálta Adriana-nal a fiolát, és teljesen kiakadt.

Adriana térden állva mászott előttünk és könyörgött. Kiöntötte a szívét, hogy azért csinálta, mert szeret minket, és félt, hogy helyette már Ambert fogjuk szeretni és majd ő lesz a kedvencünk. Féltette a posztját, a kis ribanc. Érted? Megijedt attól, hogy nem ő lesz az egyetlen lány a bandában. Ott bőgött nekünk, hogy nem tudta, hogy ez lesz belőle, csak azt akarta, hogy üsse ki magát estére, és ő lehessen velünk. De a bátyja azt mondta, hogy vagy eltűnik Amerikába, egy bentlakásos iskolába, vagy elmondja a szüleinek és a rendőrségnek a dolgot. A szülei meghallották ezt, és ők maguk küldték el. Szinte kitagadták.

Sandra nyelni sem tudott. Csak nagyokat pislogott. Nem hitt a fülének. Adriana féltékenységi rohama miatt meghalt egy lány?

 

- Elhiszem, hogy rossz, Tom..de..- kezdett bele félve a lány, de nem mondta tovább. Gondolom neki is feltűnt, hogy egyáltalán nem figyelek rá. Kitúrtam a zsebemből a doboz cigit, és elszívtam az utolsó szálat.

- Qrva életbe- motyogtam az orrom alatt, összegyűrtem a dobozt és belehajítottam a kisút túlsó szélén álló kukába.

Egy fiatal lány sereg ment el előttem. 12-13 évesek lehettek. Gondolom suliból mentek haza, mi mást csinál ennyi kiscsaj iskolatáskával a hátán délután?

- ..ez nem Tom Kaulitz?- kérdezte az egyik a másiktól suttogva és hatalmas szemekkel nézett rám mintha szellemet látna.

Csodálkoztam, hogy felismert, mert egy baszott nagy napszemüveg volt rajtam.

- Menj már oda hozzá.- lökdösték az egyiket.

- Dehogy megyek, hagyjatok!

- De menj!- kérlelték, és végül oda jött.

- Szia, te nem.. Te nem vagy..- jött oda és nagy szemekkel nézett rám. Elbaszottul ronda volt, és úgy bámult rám, mintha ezt nem tudná. Nagyon felhúzott, ahogy nézett. Én mikor mentem oda ismeretlen emberekhez? Sajnos, olyan állapotban voltam, hogy nem tudtam a pofájába vigyorogni, miközben belül dühöngtem. Úgy tört ki belőlem az indulat, mint egy vulkán, pont bele szerencsétlen kiscsaj képébe.

- De az vagyok, és kurvára nem vagyok rád kíváncsi, had legyen már magánéletem nekem is az isten bassza meg! Szálljatok már le rólam, és ne nyaggassatok már folyton!- ordítottam rá. Szerencsétlen elpityeregte magát és riadtan elsietett a többi lánnyal.

- Ő nem tehet róla, hogy.. - kezdte Adriana, de közbe vágtam.

- Lexarom! Ha nagy lesz ő is egy fasznyelő ribanc lesz, semmi több.- mondtam nyersen és felkaptam a kapucnimat, hogy többet senki ne ismerjen fel még véletlen se.

- Figyelj egy kicsit.- jött hozzám kicsit közelebb és rátette a kezét az enyémre. Csak fintorogva néztem arra pontra, ahol összeért a testünk.- Megértem, hogy most xar neked, de jobb hogy kiderült a dolog. Gondolj csak bele mi lett volna, ha belehabarodsz abba a hülye qrvába.

Grimaszoltam egyet. Nem tetszett, hogy Adriana ilyet mondd Sandrára, az egy dolog, hogy én annak tartom, de ő ne mondjon ilyet róla, bassza meg!

- Lényeg, hogy vége és minden jó lesz, foglalkozz azokkal, akik igazán törődnek veled.- kezdte el simogatni a kezem és nagyon meghatóan nézett fel rám.

- Nem érdekel, ki foglalkozik velem és ki nem! Nem érdekel engem senki. Foglalkozzanak velem, ha jól esik nekik, de engem hidegen hagy! Nem érdekel.- vetettem oda neki nyersen.

- Tom. Én csak segíteni szeretnék. Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy számomra- suttogta. Érezem, hogy mennyire érzelmes hatást akar rám gyakorolni. Olyan érzés volt, hogy majdnem megfulladtam. Tudtam, hogyha ezt tovább folytatja, meg fog csókolni, azt pedig nem akartam. Jelen pillanatban senkitől nem akartam csókot. Qrvára nem hiányzott egy nyelv a számba. Szerintem semmitől nem indultam volna be!

- Adriana, figyelj, tényleg állati jó fej vagy, hogy vigasztalni akarsz, de nem kell!

- Tudom, de..- kezdte, de közbe vágtam megint.

- Nem kell a pátyolgatás senkitől. Érted? Egyedül akarok lenni.

- De Tom..

- Csak menj már el végre, jó? Nagyfiú vagyok már, túlélem ezt az egészet! Tudok magamra vigyázni! Csak menj már el!!Tűnj el! Menj el, jó?- ordítottam rá.

Összerezzent és nagyokat pislogott. Felugrott, állati közel hajolt hozzám és megmarkolta a kezem.

- Én csak..

- Adriana!- kiabáltam az arcába, őt félbe szakítva.- Csak hagy már békén, rendben?- kitéptem a kezem az övéből, leugrottam a padról és elmentem onnan.

- Itt vagyunk.- szólt hátra a sofőr az ott ülőknek. Bill megrázta a fejét. Kicsit elbambult az utazás alatt. Próbált minél nyugodtabb maradni.

- Hé, életem- bökdöste meg a vállán alvó barátnőjét.- Ébredt itt vagyunk.

Lela felegyenesedett és nagyokat pislogott.

- Olyan hülyeséget álmodtam, hogy Sandra..- motyogta, utána inkább elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy nem csak álmodta.- Én itt kint maradok és alszok. Megvárlak titeket itt. Nem lenne túl szerencsés, ha bemennék. Mindenki azt kérdezgetné, ki vagyok.

- Figyelj csak- buzdult be Bill.- Gyere be és ha kérdezik ki vagy, megmondjuk, hogy a barátnőm, rendben?

Lela és a többi banda tag is furcsán nézett rá.

- Bill, nem gondolod, hogy Davidnek már az sem fog tetszeni, hogy Tom lelépett?- Georg.- nem hogy még most hirtelenjében bejelented élőben, hogy..

- Xarok Davidre- vonta meg a vállát- Amúgy is, ő is tudja, hogy már nyilvánosságra akarom azt a tüneményt- mosolygott Lelára, mint egy angyalra és megszorította a lány kezét.- Nah, mit mondasz?- fordult a lányhoz.- szeretnéd? Benne vagy?

Lela csak félve húzta a száját.

- Én szeretném, nem arról van szó, hogy nem, csak tudod, ez így..- harapta el a mondatot.

- Bill, igaza van, nem gondolod, hogy ez így sok lenne hirtelen- Gustav.

- Nem, nem gondolom! És az sem érdekel, hogy mások mit gondolnak. Megérdemeljük, hogy boldogok legyünk együtt, és szeretném ha ezt mások is tudnánk.

- Baszki, hallod, le sem tagadhatnád, hogy Tommal ikrek vagytok- nevetett Georg.

- Még ha akarná, se tudná- helyeselt Gustav és kinyitotta az autó ajtaját.

 

 

Sandra csak ült ott a teraszon. Már rengeteg cigit elszívott. Kicsit bűntudata is volt emiatt, de könyörgöm, az ő helyzetében el lehet nézni.
A gondolataiba merült. Próbálta átlátni a dolgokat és kieszelni hogy történhetett ez az egész. Ebből pedig jó volt. A kieszelésben. Talán azért, mert ami ehhez a dologhoz elengedhetetlen volt nagyban előfordult a lányban. Az ész.
Valahogy mégsem oszlott a homályfelhő az események felett. Bár a válaszokat kereste, inkább megválaszolatlan kérdésekbe ütközött.
Hogy került a kávézóba egyszerre Eric, Adriana, Lela, Tom és ő?
Adriana kapcsolatban áll Eric Schwarzal?
Ha igen, mégis milyen mód?
Lela mennyire mászott bele a dolgokba?
Adriana őt is manipulálja, hogy kihasználhassa, vagy a barátnője csúnyán hátba szúrta?
Ha Lela nem cselekvő, csupn beavatott van-e olyan naiv, hogy hagyja Adriana-t irányítani vagy még maradt benne némi lojalitás?
Vajon mennyi ideje szervezi a szőke ropi az összeesküvést?
Sandra miért nem kapta fel a fejét a jelekre?
Miért nem vette észre, hogy Adriana potenciális veszélyforrás?
A gyönyörű lány elmélkedve kidugta a szája szélén a nyelvét. Más irányba kalandoztak a gondolatai.
Mi legyen a következő lépés?
Radikális, brutális, könyörtelen tettekre van szükség?
Adasson a lelkiismeretével magának szabadkezet?
Hagyja, hogy feltörjön belőle a végtelenül drasztikus gonoszság, amiből annyi lappang benne elnyomva, amenyivel az egész Világot uralhatná?
Kegyelmet nem ismerve söpörje el a lányt?
Sandra száján ördögi vigyor jelent meg olyan, amitől az egész univerzum megrémült.
Feltette magának az utolsó kérdést.
Mindez megéri? Megéri belevágni és cafatokra tépni Adriana-t, vagy nem?
Pont mikor megválaszolta volna magában ezt valaki hangosan felrokkantott a terasz ajatjából.

- Hey, kislány. Nem pálya, hogy te még mindig itt ülsz! – vigyorgott rá Dominic azzal az ellenálhatatlan mosolyával.- Két kiborult lélek is szorult ebbe a lakásba…Nem jó ez így!
- Igazad van, nem jó.- boxolt bele Sandra a fiú izmus karjába, mikor az közelebb lépett hozzá.
- Na gyere ide, baby.- állította fel Sandrát, és erősen magához ölelte.- Nem hagyhatom hogy szomorkodj. Bocs, hogy ezt mondom, de nem áll jól.
- Neked meg tudod mi nem áll jól? Egy monikli a szemed alatt.- nyújtotta ki a nyelvét, mire Dominic csak felnevetett.

- Na jó, gyere játszunk egy menetet.- fogta meg a kezét és húzni kezdte.

- Héééé! Lassíts, mit akarsz csinálni velem? Dominic! Ez szar vicc!

- Megmutatom, mit szoktam én csinálni, ha levert vagyok.- mondta hátra, majd leültette Sandrát a gép elé.- Játszunk!- adta ki mosolyogva a parancsot és bekapcsolta a Need For Speedet.

Sandra nagyot sóhajtott, bár segíthetne rajta egy fasza grafikájú szimulátor.

 

- Szép napot! Szép napot!- hadarta túlfűtve a rádió művorvezetője.- Köszöntök mindenkit, aki a Hannover-i rádiót hallgatja, ezen a gyönyörű napon. Különleges vendégek látogattak el hozzánk, akik még nekem is nagy meglepetést okoztak, a frontember egy gyönyörű lánnyal érkezett az oldalán és otthon hagyta az ikertestvérét.

- Sziasztok, mi is köszöntünk mindekit- vette át a szót mosolyogva Bill.- Igen, egy gyönyörű lánnyal az oldalamon érkeztem, aki az új barátnőm. Igen, igen. Ezen alkalommal szeretném bejelenteni, hogy vége a kapcsolatomnak Natasha-val és egy új lánnyal járok. Sajnálom, hogy nem látják a kedves hallgatok az arcát. Igazán sokat hagynak ki.

- Emberek!- lelkendezett a műsorvezető- Hallották ezt? Hallották, mit jelentett be egy perce a rádiónkban Bill Kaulitz? 1 hete Snoop Dogg vallott őszintén az új lemezéről, most pedig a Tokio Hotel tagjai ülnek velem szemben, és a frontember bemutatja az új barátnőjét? Szólnál te is egy pár szót, milyen a híres Bill barátnője lenni.

- Én nem a híres Bill barátnője vagyok, hanem Billé. Én őt szeretem, nem pedig a hírnevét.- mosolygott Lela közben a barátja szemébe nézett, aki el nem tudott képzelni szebb szavakat a lány szájából.- Pont ezért szeretném, ha a rajongók nem gyűlölködve néznének rám. Azokat akik pedig majd szidni fognak, hogy a bálványukkal járok, szánom. Nem érdekel, mit gondolnak rólam az ilyen emberek. Sajnálom azokat, akik nem tudják felfogni, hogy nem akarom tőlük elvenni az imádatukat, csak boldoggá szeretném tenni. Ennyi a hozzáfűzni valóm.

- Milyen jellemnek tartod magad?

- Hmm..- Lela elmosolyodott.- Nem vagyok egy áldott lélek és elérem, amit akarok.

- Jelenesetben mit akarsz?

- Csak élni.- vonta meg a vállát. Kezdte zavarni, hogy tőle kérdeznek, nem a bandától.

- Fiúk, most leadjuk, az egyik számotokat, utána jövünk vissza. Most akkor tehát, 1, 2, 3, 100, 1000 Meere!- kacsintott a srác és levette a fülesét.- Ez remek volt. Most mondták, hogy annyi a betelefonálónk, hogy meghalt a vonal.

- És nem kapcsoltok be senkit?- kérdezte Georg.

- Talán. Csak tudod, ez élőadás, és…- kezdte a srác, de inkább abba hagyta, úgy gondolta felesleges magyarázni a banda tagjainak, akik már több száz felvételen túl vannak és tudják, hogy van ez.

- Ismét itt!- szólt a műsorvezető, amikor vége lett a számnak- Tehát a következő kérdés.- Bill, hol van az ikertestvéred?

- Sajnos nem tudott eljönni. Nem érezte jól magát.

- Beteg? Súlyos?

- Nem. Megnyugtatok, minden rajongót, semmi komoly, csak nem volt túl jól. Ezért otthon maradt gyengélkedni.

- Innen is jobbulást neki..és mik a jövőbeli terveitek?

- Most nyugisan éldegélünk. Nemrég értünk haza egy kisebb amerikai koncert sorozatról, egy ideig pihengetünk és elkezdjük felvenni az új albumot, úgy ennyi.

- Reméljük minden rendben lesz.

118. rész

 

A kapucnit a sapkámra húzva, lehajtott fejjel sétáltam. Semmi bűntudatom nem volt, az miatt, hogy otthagytam Adriana-t. Betértem egy lebujba, vettem magamnak bagót, meg egy üveg Finlandiát. Azzal a pulcsim alatt indultam le a kikötőbe. Jelen állapotomban csak ezekre vágytam. Bagóra, vodkára és magányra..

Gyalog mentem. Bőven volt időm mindenre. Nem kellett sietnem. Már elkezdett sötétedni. Amikor elszívtam egy szálat, már nyúltam is a következőért. Amikor pedig elhaladtam egy megrongálható utcai berendezés mellett belerúgtam vagy ütöttem.

Felbontottam a Finlandiát és odafele, meg-meghúztam. Mire kiértem a kikötőhöz annyit betermeltem, hogy már nem is nagyon tudtam egyenesen járni.

Felálltam egy kis dombra és onnan néztem ki a fejemből. Imádtam ezt a helyet! Annyira rég voltam már ott. Még nagy karrierünk elején sokat tudtam ide jönni..Már ismertek voltunk, és megvolt a hamburgi stúdió, de nem volt meg az a nagy áttörés. Komolyan mondom, ha ez a hely nem lenne, lehet hogy már az idegosztályon lennék. Nah jó, ez erős, de nem tudhatom.

Azt imádtam benne a legjobban, hogy nem egy olyan belakott kikötő. Manapság a kikötőket teljesen beépítik. Bebasznak mellé egy hatalmas autópályát, vagy egy hidat, aztán, tessék, lássák, basszék.

De ez a hely..ez más.. Buzi nagy óceánjárok látogatják, mégsem ismeri senki nagyon. Talán, mert ide nem jár kikötni a St. Mary vagy, mert nem basztak le mellé, egy autópályát.

A dombon volt egy pad, pont egy utcai lámpa fénye világította meg. Nem volt nekem szimpi az a baszott világítás. Felvettem egy nagyobb követ és kivertem az üvegét. Utána még egyet és a körtét is kibasztam. Meg is lepődtem magamon, milyen jól célzok, még ennyire ittas állapotomban is.

Lesöpörtem a padról a szilánkokat és leültem a támlájára. Rögtön előttem a domb végén ment végig egy kis út ahol a kocsik mentek, bár most egy árva lélek nem ment ott el. Előtte pedig egy nagy autóparkoló, közvetlen a víz mellett, meg egy móló.

Ott ültem és néztem bele a sötét éjszakába. Csak egy pár hajú volt ott, magányosan ringatta őket a víz. Állati furán kezdtem magam érezni. Túl sokat ittam, de még akkor sem hagytam abba a piálást.

Ha sokat piálok nagyon bújós leszek és érzelgős. Hát bújós nem tudtam lenni, mert max a pad alá bújhattam, ezért csak az érzelgős része ütött, de az nagyon.

- Miért csináltad ezt?- kérdeztem a lámpaoszloptól, minta ahhoz a bizonyos lányhoz beszéltem volna.- Pedig annyira nagy reményeket fűztem hozzád. El sem hinnéd. Mi volt a baj? Mit rontottam el? Nem voltam elég jó neked? Az a puhapöcs kellett neked? Az a puhapöcs, mi?! Olyan borzalmas ez az egész!- bambultam magam elé és úgy motyogtam tovább, ami a szívemet nyomta.- Qrva xar, hogy nem vagy! Mi a faszomért mentél el, he?? Mi a fa.szomééééé’? Megmondaná valaki végre, a qrva életbe!??- ordítottam az éjszakába, de senki nem válaszolt. Egy árva lélek sem járt arra.

Kivettem a telefonom a zsebemből és azt kezdtem nézegetni. Csodák csodájára, még láttam a betűket. Rámentem a képekre. Csak egyetlen képet találtam. Meg is lepődtem rajta, mert nem én fényképeztem. Sandra egyik Playboyos képe volt. A hiúság. Le mertem volna fogadni, hogy Dominic fotózta a tudtom nélkül poénból, vagy fasz sem tudja miért. Lehet, hogy annyira tetszett neki.

Nekem is tetszett a kép. Hogy a picsába ne tetszett volna, miközben olyan gyönyörű volt.

Egy darabig nézegettem és finoman simogattam a képernyőt. Úgy éreztem, mintha kitéptek volna egy darabot belőlem. Ürességet éreztem. Teljesen rám jött a depressziós hangulat. Nagyokat sóhajtottam, mint egy kibaszott világvégét váró.

- Hiányzol Sandra, kicsi szerelmem.. édes kicsi szerelmem.- motyogtam félhangosan. Azt sem tudtam mit is beszélek már, annyit ittam. Borzalmasan kutyául éreztem magam. Mint akit kicsavartak belülről. Kurva üresnek.

Fingom sem volt mi ütött belém, de bekapcsoltam azt a számot, ami a telefonom memóriájában a legdeprenszánsabb volt.

Bryan Adamstől a Never let go. Nem is tudom már mikor tettem rá. Vagy miért, de rajta volt az biztos, ha nem is hallgattam meg max 1-szer.

Szóval a lényeg, hogy bekapcsoltam és azt hallgattam. Még visszagondolni is gázos. Nagyon ki voltam. Tényleg. Teljesen K. O.

Siránkozó hangon énekelgettem is, mikor olyanom volt.

- We say good-bye and never let go! We live we dead…Never look back…Can you lose everything and…

A nagy szívbemarkoló szólómat a telefonom csörgése rázta meg. Pislognom kellett párat, hogy el tudjam olvasni ki hív. Hát Bill volt. Már vagy ezredére. Szerencsétlent mindig kinyomtam. Most viszont nem volt kedvem sem. Ezért felvettem.

- Tom! Hol a retkes pitsában vagy?- üvöltött bele.

Eltartottam a telefont a fülemtől.

- Bill, ne ordíts, beszakad a dohhártyám- motyogtam kótyagosan.

- Te részeg vagy?

- Nem baszd meg, terhes..

- Hol vagy? Hallod, hol vagy? Odamegyünk.

- Dehogy jöttök. Hagyjatok békén!

- Tom azonnal mondd meg, hogy ho..- ordította Billén viszont megelégeltem és kikapcsoltam a telefonom.

Bedugtam a fülhallgatómat és arra a zenére váltottam, ami a legelőször megtetszett. Three 6 Mafia- Rainbow Colors.

Olyan elvetemült hangulata volt annak a számnak, pont olyan, amilyen nekem is volt.

Furcsa ötletem támadt. Nem tudom honnan jött. El akartam menni abba az egyetembe, ahová Sandra járt. Elég hülyén hangzott, meg minden, de valahogy mégis…

Beírni egy wc falára valamit. Vagy elmesélni az iskolának milyen dühös vagyok erre a lányra.

Elindultam és átmentem a kis alagúton, ami átszelte ezt a nagy dombot. Tele volt graffitikkel. Egy pillanatra megálltam megszemlélni őket és indultam tovább. Pontosan tudtam, merre kell mennem. Vitt a lábam magamtól. Nem kellett megerőltetnem magam.

Pont a város egy kihalt részén voltam, mikor baromi nehéznek kezdtem érezni a lábam. Furcsán foltos lett a látásom, és egyre elsötétedett.

- Miért fekete minden..miért kell..-motyogtam erőtlenül, és végül teljesen kimerültem és megszólalni sem tudtam. A lábaim összerogytak én pedig előrebuktam a semmibe.

 

Sandra akkor ért haza, amikor már besötétedett. Dominic nem akarta elengedni, azt mondta, jobb lenne, ha nála aludna. De a lány inkább hazavezetett. Ledobálta a ruháit, hogy már csak a fuxia színű csipkézett Victoria’s Secret fehétnemű szett maradt rajta és beledőlt a nagy, kör alakú ágyába, amin volt vagy 4-5 takaró. Szeretett puhán aludni, sok-sok takaróval. Vakond módjára betúrta magát a takarók közé és nagyokat sóhajtott, majd a párnába fúrta az arcát és nagyot szippantott bele.

Ijedten emelte ki belőle a fejét és pár másodpercig gondolkozott utána újra beleszimatolt. Jól ismerte ezt az illatot. Tudta, hogy ki miatt ilyen férfiillatú az ágyneműje.

Nem volt nehéz kitalálni, hiszen valamelyik nap még itt szeretkezett a barátjával. Hupsz, ex-barátjával.

Mint egy elvetemült, úgy kezdte lekapkodni a takarókról a kínai betűkkel díszített gyönyörű ágyneműt. Lassan már beteges elszántsággal szinte letépkedte az anyagot, és mindet egy kukába vágta. Érezte, mennyire fáj neki ez a dolog. Szinte megrémült az elviselhető fájdalomtól, amihez foghatot eddig még nem érzett. Iszonyatos pánikba esett.
Fújtatva egyenesedett fel, mikor már csak a csupasz takarók hevertek az ágyán. Riadtan nézett a oldalra, ahol a hatalmas gyönyörűen mintázott tört fésülködőasztala tükrében magát látta meg. A kócos haját a a füle mögé simította. Még mindig kapkodta a levegőt.
Kimászott az ágyból kiindult a szobából. Útközben magára vett egy mini szatén perzsgő színű köntöst. Az asztalról felkapta a doboz cigit, és kiment a teraszra, hogy rágyújthasson.

Mohón slukkolt és próbált lenyugodni.
A várost nézte. Egyáltalán nem találta szépnek abban a percben. Egy hatalmas labirintust látott csak, ahol bárhol rejtőzhetett az a pasi, akire gondolt.

- Tom, basszus. Merre jársz…- sóhajtott egy nagyot és ledobta a cigi csikkét a mélybe.

119. rész

 

- Kezdődik a film!- hozta Kathie a popcornos tálat és behuppant a barátja mellé.

- Én meg megcsináltam a teát- vigyorgott And és egy puszit nyomott a brátnője arcára, közben a távirányítóért nyúlt.

- Nem kéne halkan nézni, tudod, a kis beteg a szobában alszik.

- Áhh. Tom, akkor sem ébredne fel, ha trombitálnék mellette. Holnap reggelig biztos nem kel fel.

- Te tudsz trombitálni?

- Jah..Bár még nem próbáltam..- nevetett a srác és bekapcsolta a tv-t.

Mindkettőjük elhallgatott. A várt csatorna helyett egy kis meglepetés fogadta mindkettőjüket.

Egy szőke hosszú hajú lány lovagolt egy olasz pasin.

Kathie-nek a vére is megállt. Nagyon jól ismerte ezt a filmet. Nem, nem azért, mert annyira pornófüggő lenne. Ismerte a színésznőt.

- Mi faszom?- motyogta Andreas -Ezzel mi van?- kérdezte.

Kathie a távirányítóért nyúlt és gyorsan elkapcsolt.

- Ez meg mi volt?- kérdezte a barátja és lányra nézett, aki csak rémülten bámult és szinte már lihegett az ijedtségtől.- Nah várjunk csak!- gondolkodott el, és próbálta kivenni a barátnője kezéből a távirányítót, de az nagyon nem hagyta- Nah ereszd már el!

- Nem!- sipította Kathie ijedten. Tudta, hogy az élete múlik azon, hülye lett volna elengedni. Gyors bele vert egyet, hogy kiessenek az elemek, aztán eldobta azokat. Régen pedig, de szidta Andreas-t, hogy eltörte a hátlapot, de most kifejezetten örült, hogy nem védte semmi ez elemeket.

Már Andreas-nak is leesett a dolog, először is az, hogy a színésznő nagyon hasonlít a barátnőjére, másodszor pedig, hogy Kathie, ennyire tiltakozik, hogy visszakapcsolja a tv-t.

Beugrott a készülék elé és egy alsó gombbal kapcsolta be.

Teljesen lefagyott. Még a saját szemének sem akarta elhinni. Pedig jobban tette volna, ha végre felfogja, az imádott, istenített barátnője szerepel abban a filmben, csak éppen még hosszú hajjal. Fájt neki minden nyögés, minden kéjes sóhaj, minden lökés, minden másodperc.

- Ez.. ez?- motyogta maga előtt Andreas, de alig bírta kimakogni a szavakat.

Kathie csak a szája elé kapta a kezét és úgy nézett. Élete legszörnyűbb percei voltak azok, amíg ott állt és csak a nyögések miatt nem volt néma csönd.

- Ez te vagy?- kérdezte végül Andreas, de úgy dühöngött, hogy a szőnyeget kellett markolnia.

- Andreas..én..tudod..- kezdte a lány egy idő után, de a fiú ordítva vágott a szavába.

- Azt kérdeztem, te vagy-e itt, vagy nem?- közben a tv-re mutatott, ahol a lány akkor nyögött egy utolsó kéjeset, ami jelezte, hogy a csúcson van. Megjátszott-e vagy igazi? Ilyen kulisszatitokról Kathie-t kell kérdezni.

- Igen. Én vagyok, de amikor..

- Nem érdekel!!!- üvöltötte Andreas.- Mi az hogy..hogy..- nem bírta befejezni a kérdést, annyira össze volt zavarodva. A fejét fogta dühében. Nem volt képes ránézni Kathie.- Nem érdekel a magyarázat! Te jó ég…

- Ez régen volt, amikor..

- Lexarom mikor volt! Ide figyelj, csak hagyjál békén, jó? Jobb lesz ez így mind a kettőnknek.

Kathie csak állt, könnybe lábadt szemekkel és nézte, ahogy darabokra hullik az élete egy ősrégi hülyesége miatt.

 

Nem tudom mikor ébredtem, de világos volt, szóval szerény véleményem szerint másnap reggel lehetett. Kivánszorogtam egy szál boxerben. Úgy hunyorítottam, mint egy vadalma, annyira bántotta a szemem a fény. Andreas állt a pultnál és maga elé bámult.

- Csááá- köszöntem elnyújtva az ásítástól.

- Hello.- vágta rá nyersen. Olyan volt, mint egy élőhalott.

- Csak köszöntem.- vontam meg a vállam. Andreas-nak elmaradt a reggeli merevedés, azért ilyen durcás?

- Én meg visszaköszöntem.

- Halihó mindenki- ugrott be a konyhába Adriana nagy vígan Ed Hardy pólóban meg egy iszonyatosan szűk farmerben és szinte szó szerint körbe ugrálta a bátyját.

- Brumi ihatok a Dr. Pepperedből? Lécci, had, had.- kérlelte. De a srác rá sem hederített. Csak megvonta a vállát.

- Andreas, mi a xar van?- kérdeztem tőle, mikor már tényleg nagyon furcsálltam, hogy olyan, mint egy zombie.

Adriana is kíváncsian állt.

- Semmi, jó? Honnan veszed, hogy van bármi is?

- Talán, mert olyan vagy, mint akitől ellopták a kocsiját az éjszaka folyamán.- forgattam a fejem és közben megvakartam a faszom. Rosszul állt a boxerben. Nem jó érzés.

- Nem Tom. Nem lopták el a kocsimat.- rázta a fejét.

- Hát akkor mi történt?- szállt be a nyaggatásba Adrinana is.

- Hagyjatok már békén, okés?- mordult egyet Andreas és arrébb állt egy kicsivel.

Összeszűkítettem a szemeim. Asszem kezdtem sejteni, mi nem klappol.

- Andreas, hol van Kathie?- kérdeztem.

- Nincs itt.- vonta meg a vállát.

- Nincs itt?- Adriana nagyon döbbent arccal.

- Nehogy azt merd mondani, hogy összevesztetek- mosolyogtam halványan. Nincs olyan, hogy ők ketten összevesszenek.

- De azt merem. Mert igaz.

- De miért?- Adriana.

- Ahj! Le lehet rólam szállni, okés? Összevesztünk és ennyi.- morgott, olyan-zárjuk már le ezt a kibaszott témát- stílusban.

- Jól van.- rántottam egyet a vállamon. Nem akartam nyaggatni. Tényleg nem. Úgy gondoltam jobb lesz, ha szépen haza tiplizek.- Kösz a vendéglátást, Andreas, meg hogy nem hagytál az utcán megfagyni.

- Elmész?

- Jahm.

- Nehogy má’…maradj még.

- Dehogyis maradok, van saját házam, Ember. Akkor minek csöveljek itt? -hadartam és már ki is mentem a konyhából.

Felkaptam a telefonom és megüzentem Billnek, hogy ugorjon elértem.

- Kop-kop- jött be Adriana.

- Szia.- köszöntem, de fel sem néztem rá, az ágy szélén ültem.

- Hiányozni fogsz, remélem minden okés.

- Persze, minden okés.

- Nem csinálunk majd valamit közösen. Te meg én, ketten.

- Felőlem- motyogtam. Őszintén nekem aztán tényleg qrvárta mindegy volt, lazán volt még pár nap ameddig stúdióba vonultunk a srácokkal.

- Valami jópofa dolgot.- folytatta. -Mostanában annyi mindenhez lenne kedvem, de egyedül nem az igazi.

Hát ecsém, és miért pont engem választott ki a játszó pajtijának. Mondjuk, nem tagadom, benne voltam. Adriana egy bombanő.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés