Az előző részből:

- Nem hiszel nekem? - kérdezte Sandra.

- Nem tudom. Bár ne tartanék attól, hogy elveszítelek! Olyan nagyon szükségem van rád. - Tom még sohasem volt ilyen közel ahhoz, hogy szerelmet valljon. A szavak önkéntelenül törtek ki belőle.

A vonal másik végén csend lett.

- Megijesztettelek? - kérdezte Tom.

- Egy kicsit - felelte Sandra, és szíve vadul vert.

- Nem akartam.

- Holnap este látjuk egymást. - Tom hangja lecsillapította Sandra félemeit.

- Akkor holnap. - Sandra kelletlenül tette le a telefont.

18.rész

És mire jutottál?

Tom az ajtóban állt. Sötét farmert és egy sima fekete pólót viselt rajta egy kék kockás inggel. Sandra nem tudott betelni a látvánnyal, szíve a torkában dobogott. Alig tudott megszólalni:

- Fáradtnak látszol. - Fáradt? Hiszen ragyogóan nézett ki! Áradt belőle az a tömérdeknyi energia ami benne tombolt.

- Te pedig csoda szép vagy - mondta Tom mély hangján.

- Köszönöm - felelte a lány ragyogó mosollyal. - Elmegyünk?

- Nem, miért? Szeretnél?

- Nem. Csak mivel még mindig az ajtóban állunk, úgy gondoltam talán menni készülsz.

- Ó, Sandra - mondta zaklatottan, míg betessékelte a lányt. - Először zavarba ejtesz a szépségeddel, azután pedig gúnyolódsz rajtam.

Sandra örült Tom szavainak. Most nem érdekelte, hogy komolyan gondolja-e, amit mond. Boldog volt.

Tom mögéje lépett és belecsókolt  a nyakába, majd a bárszekrényhez ment, hogy töltsön egy pohár jó minőségű bort Sandrának. Odanyújtotta neki a kristálypoharat, és barna szemével gyöngéden nézett a lányra.

- Finom - kortyolt Sandra a borból, de inkább arra vágyott, hogy Tom megcsókolja.

Hirtelen reszketni kezdett. Amíg távol voltak egymástól, minden este beszéltek telefonon. Most, hogy újra együtt lehettek, nem volt már kívánsága, mint  a férfi karjaiban feküdni, és érezni teste közelségét.

- Ugyanazt szeretném, amire te is vágysz - suttogta Tom.

- Már megint olvasol a gondolataimban?

- Igen, éppúgy, mint te az enyémben.

- És mire jutottál?

- Arra, hogy kívánsz engem. - Tom letette a poharát. - Hogy olyan közel akarsz lenni hozzám, mint én hozzád. - Kivette Sandra kezéből a poharat, és a sajátja mellé tette. Átfogta a derekát, és magához húzta a lányt. - Úgy hiányoztál nekem! - Fölé hajolt és megcsókolta. Sandra átkulcsolta Tom nyakát, és a fejét a vállára hajtotta. Épp ez volt az, amire már régóta vágyott.

Néhány óra múlva csöngött a telefon, és Sandrát felriasztotta édes álmából. Halk káromkodást hallott, aztán üvegcsörömpölést, majd csönd lett.

- Halló? - Tom hangja mérges és fáradt volt. Zsibbadt kezét tornáztatta, amellyel alvás közben Sandrát ölelte magához. A lány észrevette a mozdulatot, és meghatottan mosolygott.

- Hogy vagy? - Tom hangjából aggodalom áradt, és Sandra úgy érezte, hogy valami fontos dologról beszélnek. A férfi villanyt gyújtott.

- Mikor? Melyik kórházban?

Sandra szíve hevesebben kezdett verni az izgalomtól. Érezte, hogy valami rossz dolog történt.

- Köszönöm Bill. Holnap reggel indulok. - Tom hangja dühös volt.

Sandra figyelte, ahogy Tom lassal letette a telefont. Visszadőlt a párnájára, és a takarót nézte.

- Mi történt?