19.r�sz

Csak r�videbb volt

- Any�mnak az �jjel sz�rny� gyomorg�rcsei voltak. Bill kih�vta  a ment�ket �s k�rh�zba vitette.

- Hogy van most?

- Nem komoly - nyugtatta meg Tom sz�razon. - Any�m akkor szokott k�rh�zba menni, ha a gyerekeit maga k�r� akarja gy�jteni, �s valami terve van vel�k. �gy �rzi, el�ny�sebb helyzetbe van, ha mindenki azt hiszi, hogy haldoklik.

- Biztos vagy benne.

- Eg�szen biztos, �s Bill ugyancsak.

- Mint mindig most is r�szv�tet mutatunk ir�nta, am�g ki nem der�l, hogy f�lrevezetett minket.

- Nem lehet, hogy any�d ez�ttal t�nyleg beteg?

- Nem hinn�m. Ezt mondta volna az �cs�m. - d�rm�gte Tom. - Any�m m�r m�skor is kital�lt nek�nk ilyesmit.

- De mi�rt?

- Sz�vesen k�nyszer�ti az akarat�t m�sokra. Ez az egyetlen m�d sz�m�ra, hogy a testv�remet �s engem elvonjon az �zlett�l. - mondta a f�rfi szomor�an.

Sandra �rezte, hogy meg kell �t vigasztalnia. Tom csak der�kig volt betakarva. Sandra gyeng�den simogatta a f�rfi mellkas�t.

- Nagyon sajn�lom.

- �n is.

- Anyuk�d t�nyleg ilyen lenne? �n valahogyan nem �gy k�pzeltem el.. egy kedves �s gondoskod� any�nak gondoltam.

- Val�ban? - Tom k�rd�en n�zett Sandr�ra. - Simone minden, csak nem gondoskod� anya. Uralkod� t�pus. Csak azt hajland� megtenni, ami neki el�ny�s.

Sandra �jjai v�gigcs�sztak Tom mell�n.

- Szerinted az nem term�szetes, hogy l�tni akarja a fiait, amikor beteg?

- Gondolod, hogy ett�l jobban lesz?

- Val�sz�n�leg. - v�lekedett Sandra. - Mikor indul  a  g�ped?

- Legkor�bban egy �ra m�lva. - Tom gyorsabban l�legzett, amikor Sandra keze a takar� al� cs�szott.

- M�g be kell csomagolnod, �s fel is kell �lt�zn�d.

- Tudom. - Tom hangja nyers volt. P�r pillanat m�lva a f�rfi �t�lelte �s mag�hoz h�zta a l�nyt. � hozz�simult, �rezte a sz�vver�s�t, b�r�nek meleg�t, �s hallotta halk zih�l�s�t.

- M�g fel kell �lt�zn�d �s �ssze kell csomagolnod. - ism�telte meg a l�ny.

- M�ris csomagolok. - morogta Tom.

Sandra felnevetett, azt�n halkan felsik�tott, amint a f�rfi teste az �v�re cs�szott.

***

F�l�ra m�lva Tom az �gy mellett �llt, �s len�zett Sandr�ra.

- Legsz�vesebben maradn�k, nem akarlak itt hagyni. - Nem akarta elmondani neki, mennyire sz�ks�ge van r�, mert f�lt, hogy megijeszti. A l�ny f�ln�zett, �s Tom l�tta a tekintet�ben, hogy b�zik benne.

- Az egy�ttl�t�nk nem volt olyan csod�latos, amilyennek elk�pzelt�k - mondta Tom halkan.

- De igen. -�ll�totta Sandra, �s f�jdalmas mosoly jelent meg az ajk�n. - Csak r�videbb volt.