129. rész

 

Reggel egy hatalmas koccanásra és a tarkómból terjedő fájdalomra riadtam fel.

A szemhéjam erősen összeszorítottam és úgy káromkodtam félhangosan. Bár a hajam sokat tompított, még így is fájt. Főleg, így koron reggel, mikor az ember azt sem tudja, hol van, vagy bármi.

Korán reggel pálma tex!

Sok időbe telt, mire annyi energiát gyűjtöttem, hogy kinyissam a szemem. De hirtelen jött a dolog, amikor beugrottak a dolgok. De miután a művelet megtörtént, rögtön magam alá csináltam, a szemeim kitágultak a teljes kapacitásukra, az álom pedig kimenekült a testemből. Minta egy század másodperc alatt 1 liter tiszta koffeint pumpáltak volna belém. Intravénásan.- Sandra- nyögtem magam elé ijedten, szinte reflexből…és igen, ott állt fölöttem. Egy krémszínű fényes mini köntösben. Enyhén kócos kiengedett hajjal, a homlokára egy Dreams feliratú szemfedővel, a kezében fehér, modern formatervezésű bögrével, aminek a tartalmát nem volt nehéz kitalálni. Kávé.

- Ezt miért csináltad ide? Előre szólok, te fogod feltakarítani.- mutatott az összetépkedett szirmokra a lakása bejáratánál, amiket a levéllyukon dobáltam be az este folyamán, nagy unalmamban.

Nem válaszoltam. Nem tudtam mit. Nekem sem volt róla fogalmam, hogy azt, miért csináltam oda.

- Meg egyébként, mit csinálsz te itt? Azt ne mondd, hogy itt éjszakáztál…- húzta fel élesen az egyik ívesre szedett szemöldökét és nekidőlt az ajtó egyik felének.

Most sem feleltem, csak feltápászkodtam, és zsebre vágtam a kezem.

- Szar lehet egy ajtó előtt csövezni egész este. - húzta a száját gúnyos mosolyra.

- Van, akiért megéri- válaszoltam frappánsan, bár kicsit begrimaszoltam.

Sandra mélyet sóhajtott és az ajtófélfának döntötte a fejét is. Egy pár másodpercig becsukta a szemeit, aztán kinyitotta és egymás szemébe néztünk egy darabig.

- Gyere..- fordult meg, és elindult befelé, az ajtót pedig nyitva hagyta.

Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, átlépdeltem a szirmokon és követtem Sandrát, aki már a nappaliban járt. Ott lekapta a fejéről a szemfedőjét és lazán beledobta az egyik fotelbe.

- Még forró a kávé.

- Rendben. Jöhet.- sóhajtottam mélyen és leültem a pulthoz. Közben tördeltem az ujjam, mint egy idegbeteg. Bevallom férfiasan, az is voltam. Egy kétségbeesett idegbeteg. Aztán hirtelen felálltam. Sandra furcsán nézett fel rám a kávé kitöltése közben.- Figyelj, mindjárt jövök, el kell mennem a wc-re.- hadartan zavartan.

- Öhm. Hát menj, Szerintem egyedül is megtanultad már kezelni, és a wc-re is eltalálsz.

- Sietek- léptem oda hozzá gondolkodás nélkül és kapkodva egy villámpuszit nyomtam a homlokára. Ő meg csak nagyokat pislogott és meg sem bírt mozdulni a meglepődöttségtől.

Te Jó Ég! Csaptam a homlokomhoz, amikor már a felhajtott ülőkés wc előtt álltam. Még én sem értettem magam. Miért jött ez az egész. Csak úgy jött. Tudjátok, ahogy ezek a dolgok csak úgy jönni szoktak.

Reménykedtem, hogy kihugyozom magamból a stresszt is, de nem igazán jött össze a dolog.

Mire vissza értem már ki volt téve a kávé.


- 2 cukor, tej?- kérdeztem és leültem a Sandrával szomszédos sarokra, hogy szinte szembe kerüljek vele.

- Tom, nem ez az első, amit neked csinálok. Nagyon jól tudom, hogy iszod a kávét.- válaszolta.

- Jó, bocs, tudom. Csak..áh, kurva ideges vagyok!

Sandra csak szelíden mosolygott.

- Igen, azt látom.
- Figyelj- kaptam a keze után és szorítottam meg hirtelen. -Csak annyit szeretnél elmondani neked..- kezdtem, de akkor meghallottam az ismerős dallamot. Beethoven egyik szimfóniája, amit már szinte kezdtem is megkedvelni a sok hallás után. Sandra csengője.

- Itt a reggelim. - állt fel és így kis is húzta a kezét az enyémből.- Egy pillanat, csak behozom.

Bassza meg, pont akkor, amikor el akartam volna kezdeni a dolgot.

Az ajtó felé néztem. Egy seggdugasz srác állt ott. Semmi futárszolgálatos ruha, semmit ratyi céges sapka.

Csak ott csorgatta a nyálát, és szerelmes szemekkel nézett Sandrára, egy farmerben, meg egy nagy kabátban.

- Köszi- vette el Sandra csomagot. - Akkor majd még találkozunk, Christian.

- Christopher vagyok. Holnap?

- Nem, köszi, holnap nem vagyok itthon egész nap.

Elkaptam a kis xarcsimbók tekintetét. Kicsit hunyorítva néztem rá, meg is tette a dolog a hatását. Gyorsan lelépett.

- Ez mi?- böktem a csomagra, amit Sandra letett az asztalra. Pont elém. A kis aljas.

- Mandulás kalács. Isteni, a sarkon nyílt egy kis pékség, ahol ilyen francia dolgokat csinálnak. Még meleg.

- És ki volt ez a srác? A pasid? Beléd van ám esve, tudtad?

- A pasim?- nevetett- Tom, te vagy nagyon hülye vagy, vagy nagyon féltékeny! Dehogy a barátom! Nem is ismerem! Csak fölöttem lakik 2-vel. A belügyminiszter fia. Kis elveszett gyerek. Jó szokása, hogy minden reggel lejár nekem ilyen xarért, amikor a kutyáját viszi a haverjához megőrzésre. Ennyi.

- Totál beléd van esve- csóváltam a fejem. Valahogy nagyon leragadtam itt.

- Tom. Leszállnál erről a témáról? Úgy emlékszem, mondani akartál valamit.

- Öhm.. Igen. Tényleg. Csak annyit, hogy az utóbbi időben, ahogy..

- Ahogy bántál velem, az nagyon fájt- fejezte be a mondatot.

Mélyen néztem a szemébe. Ő az asztallapját vizsgálta szomorú szemekkel. Mintha egy kést vágtak volna a mellkasomba, és azt csavargatták volna pszichopata módon. Amiket mondtam neki, ahogy viselkedtem vele, amiket gondoltam róla. A pár nap eseménye futott át az agyamon, irtózatos gyorsasággal. Amikor Lela felhívott, én pedig a kávézóba rohantam, ahol megláttam őket. Már akkor sem voltam éppen kedves. Utána, hogy egyedül bóklásztam a kikötőbe, és annyit ittam, hogy egy árokba vetődtem. Ahogy ott lábadoztam Andnél, aki ugyan olyan véletlen folytán összeveszett a barátnőjével. Aztán mikor megláttam, azt a qrva videot a neten és őrjöngve hívtam Sandát, és leordítottam a fejét. És amikor Dominichoz siettem, és ott találtam őt. Akkor pattant csak el igazán a dolog. Addigra már tényleg idegbeteg voltam. Bemostam Dominicnak és Sandra fejéhez is olyan dolgokat vágtam, amiket nem kellett volna. Esélyt sem adtam neki, hogy tisztázhassa magát, csak amikor kerek-perec elém vágta a dolgokat, bele a pofámba, mint egy kést a mellkasomba.

Szörnyű volt érezni a dolgok terhét.

- Annyira baszottul sajnálom!- nyögtem kétségbeesetten. - Bármit megtennék, hogy visszapörgethessem az időt! Bármit, érted? De nem tehetem! Csak egy kicsit gondolj bele, az én helyzetembe. Csak egy inyuri-pinyurit. Borzalmasan átqrták a fejem. Adriana csapdába csalt! Elszakadt a cérna. Elborította az agyam a meleg fos. Te vagy a mindenem, és ezt te is tudod.- fejeztem be végül és megkövülten vártam a reakcióját. De ő nem tett semmit, kifürkészhetetlen tekintettel meredt az asztalra.

- Amikor megláttalak abba a kurva kávézóban Eric-kel, kiakadtam. Úgy éreztem bekövetkezett a legrosszabb rémálmom. Hogy megcsalsz. Hogy nem vagy az enyém.. rettegek attól, hogy más pasival vagy.

- Te rettegsz? Pont te?- csattant fel, kicsit talán számonkérően.- Nekem van rá okom! Emlékezz csak vissza, hogy indult egyáltalán a kapcsolatunk. Megcsaltad a gyönyörű barátnődet velem! Pedig vele aztán semmi problémád nem volt, úgy emlékszem!

- Ebbe azért belekötnék- motyogtam.

- Nem! Nincs igazad! Egyszerűen csak meguntad. Semmi garancia rá, hogy egyszer nem unsz-e meg engem is, vagy nem jön egy olyan lány most, mint én Cornelia idejében!

- De nincs még egy olyan lány, mint te. Hát nem érted? Pont ez az, hogy nekem te kellesz! Senki más! Vissza akarlak kapni. Bármit megtennék érted. Azt akarom, hogy bocsáss meg, és legyünk újra együtt.- hadartam el gyors egy szuszra.

Sandra az asztallapot bámulta és az alsó ajkát harapdálta. Aztán megszólalt, halkan, szinte suttogva.

- Tudod mi történt, miután bementem annak a halál unalmas Buchmer-nek az órájára, aki a Münsch-elt helyettesítette? Éreztem a csoki izét a számban, amit te hoztál nekem, és betömtem belőle egy csomót a folyosón, csak hogy ne kelljen senkivel se beszélnem. Nem akart elmúlni, pedig bevettem egy csomó mentolos cukorkát is. Csak rád tudtam gondolni. Képtelen voltam figyelni. Soha nem történt ilyen velem. Csak te jártál a fejemben, Tom. Csak te..- felnézett rám és akkor egy nagyon furcsa dolog történt. Még a mai napig sem értem igazán. Sandra arcán egy könnycsepp folyt végig, és lecsöppent a mahagóni asztal fényes lapjára, ott pedig darabokra pattant és nagyon kis apró cseppekben pihent.

- Te..Te most sírsz?- szaladt ki a számon legnagyobb megdöbbenésemben. De miután kimondtam, már meg is bántam, mert Sandrából, úgy tört ki a dolog, mint egy vulkánból.

- Nem baszki, csak megfázott a szemem, és most folyik.- válaszolta gúnyosan és közben úgy vizesedtek a szemei, mint az állat.

- Nem úgy gondoltam -Nagyon zavarban voltam, ha egy lány sírt a jelenlétemben, úgy fogtam hozzá a vigasztalásához, mint egy remegő kezű agysebész a műtéthez. Óvatosan tettem az arcára a tenyerem, és finoman cirógatni kezdtem, hogy megnyugtassam.

- Ne érj hozzám, jó?- kiabált rám és elkapta a fejét.

Megrémített a hisztérikusság a hangjában. Miért kell mindig védekező páncélt maga elé tartania, még velem szemben is, amikor tőlem nem kell tartania. Amikor én szeretnék rá vigyázni. Mintha tőlem is óvni akarná magát. Valahogy szét kellett zúznom azt a kibebaszott páncélt!

- Nyugi, jó? Gyere ide és nyugodj meg.- húztam finoman az ölembe, hogy velem szembe üljön a combomon. Ott pityergett hangosan. A vállamba fúrta a fejét, a karjait pedig átfonta a nyakamon. Úgy csimpaszkodott belém, mint egy tehetetlen, elveszett, megtört lélek.

Furcsa érzés járta át a testem. Élveztem, hogy védelmezhetem. Valami furcsa támadt fel bennem, azokban a percekben. De tetszett a dolog, nem nagyon volt még velem ilyen. Csak szorítottam magamhoz, erősen a forró remegő testét, és éreztem az összeérő mellkasunknál, hogy mennyire egyenetlenül és szaggatottam veszi a levegőt a sírás miatt. Akkor vettem csak észre mennyire forró a teste. Szokatlanul forró.

- Basszus Sandra, te lázas vagy.- motyogtam neki. De ő nem válaszolt, csak pityergett tovább.
Sandra hirtelen eltolta magát tőlem és megtörölte a szemeit.
- Basszus, ez de kínos.- nevette el magát.
- Miért lenne kínos?- ráncoltam a szemöldököm és hagytam, hogy kiszálljon az ölemből, ahol eddig védelmezően öleltem.- Komolyan Sandra ez nekem sok!- álltam fel és az ablakhoz mentem. – Mi a francért vagy ilyen makacs? Nem egy szaros idegen vagyok, aki előtt nem bőgheted el magad.- morogtam mérgesen- Kikészít ez az állandó megfelelés mániád! Nem érsz a szememben kevesebbet attól, hogy sírni látlak, fogd már fel!
- Ez nem ilyen egyszerű! Fogalmad sincs róla, mit miért csinálok!- áll mellém úgy 1 méter távolságra ki erőszakolva ezzel azt, hogy ránézzek.

- Sandra mind a ketten tudjuk, hogy akarjuk a másikat szóval rohadtul nem kéne védened magad tőlem. Ezzel kicsinálsz.
Mélyen a szemeibe néztem. Csillogtak a dühtől és az előző sírástól. Egy percig állhattunk úgy egymást szuggerálva.
- Akarlak Tom és kellesz.- mondta Sandra iszonyatosan határozottan.
Elégedett vigyor húzódott szét az arcomon. Amikor feleszméltem Sandra közelebb lépett hozzám és a hosszú vékony kecses ujjait a nyakamra csúsztatta. Kirázott a hideg ahogy a hideg fehérarany gyűrű, amit a gyűrűsujján hordott a bőrömhöz ért.
- Magamban akarlak érezni, Thom. Most azonnal.
A derekára tettem a kezem és erősen magamhoz húztam. Tetszett neki a dolog. Az arcomra adott egy hatalmas cuppanós puszit, majd rögtön megtalálta a szám és mohón falni kezdte. Elfordítottam a fejem és viszonoztam a dolgot. A nyelvem hamar utat tört. Nem is igazán tudtam kontrollálni magam. A gatyám egyre szűkült a levegőt pedig kicsit gyorsabban kapkodtam. Nagyon begerjedtem. Fúúúúú! Iszonyatosan.
Benyúltam Sandra köntöse alá és végig simítottam a melleit. Feltudtam volna falni. Kikötöttem a selyemövet, ami összetartotta a köntös 2 szárnyát. Sandra sem késlekedett. Szinte letépkedte rólam a pulcsit és a 3 pólót. A selymes és puha tenyerét végig csúsztatta a csupasz mellkasomon és a hasamon. Amikor a hasamnál járt és a fenekét simogattam körkörösen és minden mozdulatnál egyre előrébb nyúltam. Amikor a legérzékenyebb ponthoz értem felnyögött.
Kigombolta a nadrágom, ami azonnal a bokámig csusszant. A boxerem is letoltam. A farkam már rég állt. Óvatosan megfogtam Sandra jobb combját és felhúztam. Ő a nyakamba kapaszkodott. Egyszerre nyögtünk fel, mikor erőteljesen belecsusszantam. Gyors mozgásba kezdtem benne. Mind a ketten kapkodtuk a levegőt. Egyre erősebbeket és határozottabbakat löktem. Összeszorítottam a fogaimat, mert éreztem, hogy mindjárt elmegyek. Próbáltam visszafogni magam, amennyire tudtam.
Sandra combja remegni kezdett, ezért gyorsítottam a tempót. Löktem pár erő teljeset, aztán hagytam, hogy átjárja a testem az ismerős bizsergés.
- Nee, Tom, még ne.- szólt rám Sandra már későn.
Kapkodtam a levegőt és Sandra vállára hajtottam a fejem. Kicsit elszégyelltem magam. Nem igazán szokásom előbb elélvezni.
- Ne haragudj.- suttogtam kimerülve. Végig csókoltam a vállát és kisimítottam a nyakából pár kósza hajszálat, hogy könnyebben hozzáférhessek az ajkaimmal. Sandra még eléggé felajzott állapotban volt. Alányúltam a kezemmel és két ujjammal felnyúltam, majd közkörösen kezdtem benne mozogni. A hálás nyögések nem maradtak el. A combja ismét remegni kezdett, majd egy hatalmas sóhajjal adta a tudtomra, hogy neki is orgazmusa volt.
Egymásra néztünk. Mind a ketten mosolyogtunk majd megcsókoltuk egymást.
- Menjünk a kádba. Következőnek egyszerre megyünk el.- pusziltam meg Sandra homlokát.
Soha többé nem akartam elengedni.

 

Bill álmosan kelt ki az ágyból. A tegnap estéje élete egyik legrosszabb volt. Reménykedett, hogy mire felébred, barátnője már kávéval köszönti, és magyarázatot ad mindenre. Hát nem így történt. Egyedül ébredt. Mégpedig a telefonja csörgésére.

- Mi van má’?- tette füléhez. Meg sem nézte, ki hívta.

- Gáz van! Az van- ordították bele.

Bill eltartotta a fülétől a készüléket és hunyorítva nézett a kijelzőjére. David a szeretett producere, akinél gyakran elpattan az a bizonyos húr.

- David, ne kiabálj már, kérlek. Hajnali negyed 9 van!

- De kiabálok. Olvastad már a mai lapokat!

- Dehogy olvastam. Minek nézel engem. Most keltem!

- Akkor jól jönne, ha elolvasnád! Már elsimítottam mindent. Megcáfoltam az egészed. De azért örülnék, ha nem jönne ki több ilyen.

- Mi az, hogy ilyen?

- Bill. Vegyél egy kibaszott újságot!- csapta le David a telefont.

Billt teljesen felcsigázta a dolog. Magára kapott egy csomó dolgot, és úgy indult ki a lakásból.

A hó már nem esett, de fehérre festette Hamburg utcáit. Már eltakarították az útról, de a nagy loccs-poccs még mindig jelezte, hogy itt nagy esés volt.

Lelassított az első újságárusnál és felvásárolta a fél boltot. Bárcsak ne tette volna.

 

- Ez jó volt.- lihegtem.

Sandra előttem ült a fullosra töltött kádban mellkasomnak dőlve. A haját hurokba kötötte a feje tetején. Éreztem a gyors szívverését. Igaz kinek nem kalimpált volna a szíve ilyen jó menet után.

A víz alatt megfogtam a kezét, és erősen szorítottam.

- Akkor újra összejöttünk?- tettem fel a nagy kérdést.

- Én úgy gondolom.- evetett fel, hátrafordult és megcsókolt.

- Végre. Halleluja! Az ajkaid íze nélkül nem tudnék élni. Az alsó ajkaid íze nélkül pedig erekcióm nem lenne.

Csak nevetve döntötte a fejét a vállamra.

- Tom?- nézett rám hirtelen.

- Igen?

- Jó újra veled.- mondta mosolyogva.

Megcsókoltam. Én is ezt éreztem. Jó volt újra vele. Baromi boldog voltam.

- Figyelj csak. Tényleg sajnálom.- motyogtam a hosszú nyál csere után.

- Én is sajnálom..

- Ügyesen csináltad a dolgaidat. Mármint ügyesen buktattad le Adrianat.

- Igen, én ügyes vagyok. Plusz volt egy jó segítségem. Eric.

- Rendes volt tőle. Végül is miatta vagyunk megint együtt. Mondjuk megtörténhetett volna előbb is. Akkor talán nem..

- Nem basztad volna meg Adrianat- fejezte be helyettem a mondatot.

- Nem pont erre gondoltam.- nevettem kínomban.

- Milyen volt?

- Micsoda?

- Adriananval.

- Hát..öhm..-kezdtem el vakarni a fejem. Most mondjam azt, hogy szét kúrtam a pitsáját?- Nem is tudom. Dugás volt. De nem érdekes. Lépjünk tovább. Hallod. Van egy qrva jó ötletem- buzdultam be.- Mi lenne, hogyha összedobálnánk pár cuccunk. Kocsiba szállnánk, és meg sem állnánk, egy wellness hotelig. Nem szólnánk senkinek. Kivennénk egy szobát, és napokig ott döglenénk. Ki sem szállnánk a jackuzziból. Pezsgőznénk, orbitálisakat szeretkeznénk, Run DMC-t hallgatnánk egész nap. Leinnánk magunkat és a hotelszobában randalíroznánk. Meg felavatnánk minden bútorát.

Sandra csak hangosan nevetett.

- Ilyet nem lehet csinálni! Mi lenne a bandával, mi lenne a sulimmal?

- Ahj, nyuszó, ne csináld már. Ez a baj! Hogy te mindig kötelezettségekben élsz. Mi lenne, ha tudnál egy kicsit őrült laza lenni?

- Én tudok őrült laza lenni, csak éppen nem akarok.

- Hazudsz! Nem tudsz az lenni!

- Hát jó. Akkor menjünk. Igyuk le magunkat minden nap és szeretkezzünk, úgy mint az állatok nap hosszat.- sóhajtott nagyot.

- Komolyan!?

- Halál komolyan! Tőlem akár most is indulhatunk. Ha szeretnéd még a telefonomat is kikapcsolom és csak a tied leszek pár napra.

- Én pedig lehúzom a wc-n az enyémet- motyogtam és közben csókolgatni kezdtem a nyakát. Teljesen begerjedtem. Totál készen álltam akár egy harmadik menet Sandra kontra Tom összecsapásra. Ugyan minek várni a hotelig.

Már pont kezdtem állítani a zászlót, amikor csörgött a telefonom. Pont a legjobbkor, no!

- Vedd fel.- Utasított Sandra a szemét csukva tartva. Szerintem magában, még 10től visszafelé is számolt.

- Igen?

- Hello. Andreas vagyok- dünnyögte a vonal másik feléről. A hangja rekedtes, és letört volt.

- Csá. Mi a helyzet? Nyúzottnak tűnsz.

- Ja. Mert az vagyok. Figyelj haver, csak azért hívlak, hogy szóljak, volt egy kis gáz.

- Gáz? Mi történt?- valamiért rossz érzésem volt.

- Az a helyzet. Nem is tudom, hogyan mondtam...

- Andreas, hol vagy most?

- A kórházban..Adriana..Szóval Adriananak öngyilkossági kísérlete volt. Felvágta az ereit tegnap délután. Dominiccal behoztuk, már stabil az állapota. Csak gondoltam szólok.

- Úristen! Mindjárt ott vagyunk. Sandránál vagyok. Azonnal indulunk. Kerületiben vagytok?

- Igen.

- Indulunk- hadartam és letettem. Sandra értetlenül nézett rám- Adriana meg akarta ölni magát. Dominic és Andreas a kórházban vannak vele.

Sandra meg sem bírt szólalni a meglepődöttségtől. Egymást taposva, rohanva kapkodtuk magunkra a dolgokat, és már indultunk is.

130. rész

 

- Melyiken vannak?- kérdezte Sandra a liftben.

- Fogalmam sincs. Gondolom az intenzíven.- vontam meg a vállam, közben erősen szorítottam Sandra kezét. Úgy izzadt, mint állat. Baromi zavart és ideges voltam. Adriana meg akarta ölni magát?

And és Dominic a folyosón ültek és nagyon kialvatlannak tűntek.

- Siettünk, ahogy csak tudtunk.- lihegtem és szembeálltam velük.

- Hali. Hogy van?- állt mellém Sandra.

- Sandra!- pattant fel Dominic, és azonnal megölelte a barátnőm.- Jó, hogy látlak.

Nem voltam féltékeny. Ez most nem annak volt az ideje.

- 30 perce voltunk bent nála.- kezdte And.- Nem ébredt fel. De az orvos mondta, hogy ne maradjunk sokáig. Egész este itt voltunk. Elég para.

- Igen, para. -bólogatott Dominic és közben végig nézett egy ápolónőn, aki őt nézte és pucsítva támaszkodott a recepciós pulthoz.

- Dugd meg, rád vár.- bökte meg Andreas- Egész este téged bámult, biztos mindjárt vége a műszakjának.

- Nincs kedvem- vonta meg a vállát Don.

- Mégis hogy történt? -Sandra.

- Felvágta az ereit, a csuklóján.

- Andreas, annyira sajnálom.

- Én is..Annyira xar, hogy a húgom ilyen.

- Nem kéne szólni a szüleidnek?- kérdeztem. Teljesen le voltam sokkolva, egy épeszű dolog nem jutott az eszembe.

- Áhh. Nem akarom nekik mondani. Csak felzaklatná őket. Ők már rég eltemették Adrianat.

A telefonom ismét csörgött. Bill.

- Fel kell vennem.- hadartam és kicsit félrevonultam, de csak alig fél méterre.

- Vedd csak- mondta Andreas.

- Hali öcsi, mondtad.
- Figyelj, Berlinbe kell menni.

- Mit csinálni?

- Berlinbe, a te kocsiddal. Kéne a kocsid.- hadarta.

- Bill, mi a faszom történt?

- Legyél itt értem 5 perc múlva a lakás előtt.- csapta rám a telefont.

- Mi volt?- kérdezte Domninic.

- Bill azt mondta, hogy menjek érte.- pislogtam.- Berlinbe akar menni a kocsimmal.

- Menjetek nyugodtan.- bólagatott Andreas maga elé bámulva.

Tudtam, hogy itt már nem igazán segíthetek. Elég, ha itt van Dominic, és ő nyújt a nagy traumán átesett barátunknak lelki támasztékot.

- Figyelj, kicsi- fordultam Sandra felé és finoman kezdtem simogatni az arcát.- El kéne most mennem. Bill akar valamit Belinben. De szeretném, ha te is velünk lennél.

- Mit akar?- kérdezte és közben nagy szemekkel nézett rám. Az arca vörös volt, a szemei pedig nagyok.

- Nagyon meleg a bőröd. Hééé- ordítottam el magam a folyosó közepén.- Hozzon valaki valami lázcsillapítót!

- Tom, nyugi már, semmi bajom. Amúgy sem szedek be semmit. Utálom a gyógyszereket! Menjünk inkább, jó?- rántotta el a fejét a tenyeremtől.

 

- A ház előtt állok. Gyere le!- mondtam a telefonba, és letettem, nem akartam felszaladni az öcsémért. Most ugyan minek is?

- Semmit nem mondott?- fordult felém Sandra.

- Semmit. Csak hogy készüljek, mert megyünk Berlinbe.

A kocsi hátsó ülésére behuppant valaki és az ölembe dobott egy újságot.

- Ez mi?- fordultam hátra. Nem volt nehéz kitalálni ki a fene szállt be. Hát Bill.

- Olvasd el.- hadarta aztán, Sandrára tévedt a tekintete. Gondolom csodálkozott rajta, hogy miért nem gyilkoljuk meg egymást, de túl ideges és zaklatott volt ahhoz, hogy most ezen filozzon.

- Ez meg mi?- motyogtam és próbáltam széthajtani a pletyka lapot. És ott állt, szépen színesben. Hatalmas betükkel pedig a kérdés: /Bill Kaulitz barátnője valóban gyermeket vár az énekestől?/ Pislogtam egy párat, úgy próbáltam értelmezni, de túlságosan le voltam sokkolva, hogy bármit is felfogjak belőle. A cikkből annyi derült ki, hogy egy patikusnő állítása szerint egy lány bement hozzájuk, és kiöntötte neki a szívét, hogy gyereket vár. Az apja nevét nem árulta el, csak hogy nem akarja ezzel a babával elrontani a fiú karrierjét.

- Ez? Ez, Lela?

- Nem tudom. De az biztos, hogy tegnap eltűnt. Hívtam Davidet, de azt mondta, hogy nyugodjak le. Erre ma megjelent ez. A fürdőszobánkban pedig egy teszt papírját találtam kihajítva.

- És pozitív?- esett le Sandra álla is.

- Nem tudom, a tesztet nem találtam meg. David olvasta a lapot, és már intézkedett, hogy cáfoljanak mindent. Aztán most ráállítottam egy magándetektívet a dologra, és kiderült, hogy Lela kivett egy lakosztályt egy berlini hotelben.

- De miért tűnt el? Igaz, amiket a cikkben írnak?- tettem fel az ostobábbnál ostobább kérdéseket.

- Fogalmam sincsen Tom! Ezért kell oda mennünk, beszélnünk kell vele! Érted már?

- Értem.

- Akkor volnál szíves hajtani, a rohadt qrva életbe is!- ordított rám teljes hangerővel.

- Jól van már, nem kell leharapni a fejem.- fordultam előre és indítottam a kocsit.

Furcsa gondolatok cikáztak át az agyamon. Eléggé érthetetlen volt ez az egész. Most akkor mi a faszom is van?

 

Lela a hotel teraszán állt egy bögrével a kezében. Nagykabát, sapka sál, kesztyű. De a hideg ellen még ezek sem védték meg teljesen. Az arca kipirosodott, a keze remegett. Mégsem akart visszamenni a meleg szobába. Nyomasztotta, ha falak vették körül. Mélyen a gondolataiba merült, ami természetesen a jövőjét boncolgatta. Nem nagyon volt tervbe véve, hogy most akkor ő teherbe esik. Illetve ő biztos nem tervezte. Viszont semmiféleképpen nem akarta elvetetni, hiszen az orvosok esélyt sem adtak rá, hogy valaha megtörténhet ez. Pedig ez az egyik legrosszabb dolog, ami egy nővel megtörténhet. Ha megfosszák az agyai örömöktől. Ha nem tudhatja meg mekkora csoda is anyának lenni. Mégis hogy dobhatna el magától egy életet?

Még mindig nem kért időpontot az orvosától. Talán ha ezt tenné, akkor valóban beismerné magának, hogy ez igenis megtörtént. Bár nem húzhatta sokáig a dolgot, mert ha a helyzet így áll, ahogy gondolja- márpedig nagyon nagy valószínűsége, hogy tényleg úgy áll- akkor ő bizony veszélyeztetett terhes.

Nem szabadott volna stresszezni magát, de nem tudott mit csinálni a dolog ellen. Csak a babán, a jövőjén és Billen járt az esze. Hiányzott neki a gyerek apja, bármennyire is tiltakozott ez ellen. Nem tagadhatta le az érzelmeit.

/Csitt, te buta liba. Így lesz neki a legjobb, ha elvállnak az útjaitok/- szólt magát. Aztán mégis elbizonytalanodott. És mi van a kisbabájával? Neki nem így lesz a legjobb. Az ő gyereke bizony nem nőhet fel apa nélkül! Nem attól félt, hogy nem bírná, mert tudta, hogy ez hazugság. Erős nő. Akármit kibír. Csak meg akarta adni a gyerekének, amire szüksége van. Egy biztos családi hátteret. Bekaphatja Bill buzi karrierje a rohadt picsába is!

Felnevetett. Talán még ő sem tudta min, vagy csak kínjában. Kiitta az utolsó kortyot a bögréjében és bement a szobájába. Azt tervezte, hogy bekapcsolja a tv-t és keres valami értelmi és érzelmi szintjének megfelelőt. Letette a kabátját egy székre és indult be a szobába. De hamar felborult, ez a terve, amikor meghallotta, hogy valaki kopogtat az ajtóban. Nagyot sóhajtott és odaindult. Lövése sem volt ki a franc lehet az. Unottan vánszorgott el az ajtóig. Hatalmasra nyíltak a szemi, amikor látta, hogy Bill áll vele szemben. Millió kérdés járta át az agyát egy tizedmásodperc alatt. Viszont válaszokat nem volt ideje keresni.

- Szia.- köszönt Bill halkan, és közbe végig barátnője szemébe nézett.

- Bill. Mit keresel te itt?

- Téged. Mi mást?

A lány meg akarta, kérdezni, hogy talált rá, de nem jött ki hang a torkán. Csak ott állt megnémultan.

- Beszélnünk kell. Bemehetek?

Lela csak bólogatott és elállt az ajtóból. A szíve olyan hevesen dobogott, hogy félt, kiugrik a mellkasából. Lassan követte Billt, aki fel alá kezdett járkálni a hosszú mahagóni asztal mellett.

- Tudni akarom, mi ez az egész! Miért mentél el? És miért? Megbántottalak? Rosszat mondtam?- Bill motyogta kissé ingerülten, de nem állt le a járkálással.

Lela nem válaszolt, csak állt az asztal előtt és a fekete hajú fiú lépteit követte a szemével.

- És magyarázatot várok erre is.- dobta Bill Lela orra elé az összegyűrt, szétcincált újságot, ami eddig a kezében csavargatott.- Mi a fene folyik itt?..Terhes vagy?

A lány hirtelen még levegőt is elfelejtett venni. Ha eddig nem érezte magát úgy mintha hidegzuhany alá dugták volna, ez a kérdés megtette a hatását.

Tikk-takk-tikk-takk. Súlyos percek voltak azok, a lány mégis óráknak érezte. Akarata ellenére mégis kinyögött egy halk igent.

- Mit mondtál?- hökkent meg Bill. Talán hallotta, vagy csak nem akarta hallani.

- Igen. Terhes vagyok, baszd meg! - tört ki Lela- Tegnap tudtam meg! Akkor lett pozitív az a xar teszt!

Néma csend ült a szobába. Mind a ketten csak álltak és néztek egymásra. Nem is próbálták fürkészni a másik tekintetét. Annál jobban meg voltak lepődve. Bill éppen próbálta felfogni ezt a számára felfoghatatlan dolgot. Nem sokra ment vele.

- Az orvos azt mondta, hogy soha nem lehet gyerekem- szólalt meg végül Lela elhaló hangon.- Nem akarom elvetetni. Hiszen ez még nekem is nagyon furcsa, hogy a gondolata felmerül egyáltalán, hogy teherbe esek. Hidd el én sem így terveztem, csak megtörtént. Ezért mentem el tegnap. Nem tudtam, mi lesz a reakciód.

Bill lassan kezdte el jártatani a lány arca és hasa között a tekintetét. Ugyan olyan arcot vágott, mint egy sikeres fiatal, aki megtudja, hogy apa lesz. Nem tudta hova tenni a dolgot, nem tudta, örüljön-e vagy sírjon.

- Hajlandó lennél hazajönni velem?- tette fel Bill a kérdést legnagyobb zavarában.

 131. rész

 

 

Néma csöndben ültünk a kocsiban. Sandra az újságot olvasta. Nem akartam zavarni, meg nem is tudtam volna mit mondani. Jobb volt most a hallgatás. Nyílt a hátsó ajtó és beült két személy. Sandra és én is azonnal hátra néztünk. Lela volt Billel. Kicsit kimerült volt mindkettőjük arca.

- Hali- köszönt Lela elhaló hangon. Mi Sandrával csak motyogtunk valami köszönés félét. A megdöbbenéstől több nem jött ki a torkunkon.

- Hová?- kérdeztem végül az útirányt.

- Hamburg.- vágta rá Bill gondolkodás nélkül.

- Oké. Ahogy óhajtjátok.- fordultam vissza kormányhoz.

Lela Bill vállára dőlt, és úgy merült bele magába. Nagyon is érdekelte, hogy akkor hogy is kerül ide Sandra, de annyira le volt foglalva magával, hogy nem érdeklődött aktívan a dolog iránt.

Már elhagytuk a nagyvárost, amikor csörgött a telefonom. David volt.

- Nah hali, nagy főnök. Mi a dörgés?

- Csá. Tom?

- Nem, a Jézuska, te ökör. Hát persze, hogy én vagyok!

- Rendben. Igazából Billel akarok beszélni.

- Adjam, itt ül mögöttem?

- Igen, jöhet.

Hátranyújtottam a telefont az öcsémnek, én pedig tovább koncentráltam az útra, közben meg a GPS-en néztem a legrövidebb utat.

- Aham..Itt ülök. Lela is itt van. Majd elmesélek mindent..Ma este? Uhh, basszus. Hát az..nah mind1, rendben van. Adjam még vissza Tomot? Rendben. Csá.

- Baj van?- fordult Lela, aki már majdnem elaludt, barátja felé.

- Azt mondta David, hogy ma este egy díjátadóba kell mennünk. Hamburgban lesz. Nektek is jönnötök kéne. Valami karácsonyi. Minden évben van. És idén mára tették. Két nappal karácsony előtt.

- Ma?- pislogott Lela. Biztosra veszem, hogy az égvilágon semmi kedve nem volt bárhová is kimozdulni az este folyamán. Nem hogy egy kibebaszott díjátadóra, a fotósok, rajongók és sztárok kereszt tüzébe.

- Igen, ma. David be akarja mutatni az arcod a nagyközönségnek, ez a mai botrány után..de ha- kezdett bele az öcsém, majd halkabban, gyengéden folytatta.- ha esetleg úgy érzed, nem tudnál eljönni, akkor nem akarom rád erőltetni.

- Mégis milyen díjátadó?- fordult felém Sandra egy enyhe elnyomott nyögés kíséretében. Nem volt ő hülye. Gondolom egyből leesett neki, hogy hoppáka, erre bizony akkor már neki is jönnie kéne.

- Teljesen kiment a fejemből. Pedig David egy hete erről beszélt. El..el tudnál jönni?- tettem fel a kérdést nagy nehezen.

- Tom..- sóhajtott egy nagyot- Teljesen felborítod az életem menetrendjét.

- Akkor nem jössz?

- De..Megyek.

- Megyünk, mint egy pár.- javítottam ki. Állatira bezsongtam. Talán egy pillanatra el is tudtam felejteni Adriana öngyilkossági kísérletét, illetve a Leláról felröppenő pletykákat, amikről az igazságot még én sem tudtam.

 

A lány tűsarkú bokacsizmájának kopogásától volt hangos a folyosó. A lépései ütemes ritmusa oda vonzotta az unatkozó és az esti műszak miatt elálmosodott füleket. Bang-Bang-Bang.

A lány határozott mozdulattal nyomta be a lift hívógombját és kecsesen szökkent be a kórház egy másik látogatója mellé.

- Hányadikra megy?- kérdezte a srác, talán mert érdekelte vagy talán mert csak szóba akart enyelegni egy ilyen bomba nővel.

- 10., intenzív.- felelte a lány ridegen és megnyomta a gombot. Mélyen magában, remélte, hogy a fiú ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést.Így is történt. A srác szíve összefacsaródott az intenzív szó hallatán. Főleg, amilyen fagyos hangon mondták. Szomorú dolgok jutottak az eszébe, és már nem csak egy bombázót látott maga mellet, hanem egy megtört lelket is. Lehet, hogy ez a titokzatos lány a vőlegényének viszi azt az óriási, minden képzeletet felülmúló virágcsokrot, aki egyik szobában fekszik magatehetetlenül az ágyon, és közben csak csövek tartják életben.

A sejtése félig nem volt igaz. A lány a csokrok egy másik lánynak szánta, aki az éjszaka folyamán, még élet és halál között lebegett.

A lift hirtelen megállt. Mindkettő utasának a gyomra összerándult az erőtől, amit az érkezés váltott ki. De sajnos a lány gyomrára nem csak a fizika volt hatással, hanem a pszichológia is. Az ő gyomra már igen régóta volt xarul. Marta az ideg.

Kilépett a liftből és újra a labirintusszerű folyosókon találta magát. A lába önkéntelenül is vitte, bár fogalma sem volt, hová tették a beteget, akit ő óhajtott meglátogatni.

Lassan odasétált a recepciós pulthoz, ahol egy szöszi nővérke nézegetett valami kartont. Már nyitotta is a száját, hogy megzavarja a kórházi dolgozót, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Te hogy kerülsz ide?- kérdezték tőle a háta mögött kedves, meglepett és fáradt hangon.

A lány mosolyogva fordult meg. Talán ez volt az első mosoly, ami azóta megjelent az arcán, hogy eldöntötte, bejön ide a kórházba. Nagyon is ismerte a hang tulajdonosát. És azt is tudta milyen Pazar látványban lesz része, ha megfordul.

És így is lett. Az a hanyagul és mégis pontosan jó irányba álló se nem szőke-se nem barna haj, amire leginkább a méz szőke árnyalat illik., az ok a gyönyörű kerek szemek, amik alatt most itt volt az a csintalan karika. Bár még a fáradtság sem tompított a srác sármján.

- Dominic.- nyögte a lány a Hamburgban oly közismert nevet.- Mondj valamit. Hogy van?

- Most melyik a szívszerelmed, vagy a szívszerelmed oly gyűlölt húga.

A lány elereszttette a füle mellett a megjegyzést, és inkább, csak hogy elterelje a figyelmét, mélyet szippantott a hatalmas csokor virágba. A hatás kedvéért, és hogy át tudja magát adni az élvezetnek, egy pillanatra még be is csukta a szemét.

- Ezt neki hoztad?- kérdezte Don.

- Igen.

- Figyelj, nem azért dobtam neked egy sms-t a történteket leírva, hogy te rögtön ide szalonozz. Nem gondoltam volna, hogy ide jössz.

- Tudom. De amint látod, mégis megtettem.

- Andreast akartad látni, Kathie?

A lány elkapta a tekintetét, úgy csinált, mintha a kórház falai olyan nagy érdeklődést keltettek volna benne.

- Kathie. Hahó. Figyelj rám! Biztos, hogy ezt akarod, ha gondolod visszamehetsz a lakásomra és lefeküdhetsz aludni..akár az én ágyamba is- tette hozzá a srác poénkodva.

- Bocs, de nekem a te lakásod nem pálya, durván alsó középosztályos.

A fiú hangosan felnevetett. Ohh, hát persze, nagyon vicces dolog, egy felső 10 000-ből való lakást így leértékelni.

- Kislány, tudod, hány lány ölne azért, hogy csak egy fényképet lásson a kispárnámról?

- Tudom, Dominic, ezért vagy vicces.

- Na, figyelj, akkor tényleg oda akarod adni ezt a csokrot Adrinananak?

- Igen. Magánál van?

- Nem. Nincsen. Bekísérjelek? Szerintem találkozni fogsz Andreassal.

A lány mélyet sóhajtott. Magában ő is sejtette, hogy ez a dolog elkerülhetetlen, de mégis, most még súlyosabbnak érezte. Találkozni az exével.

- Egyedül is menni fog. Ha összefutok vele, átadjak neki valamit?

- Rendben. Andreas tudja, hogy elmentem. Ő küldött haza aludni. Szóval nem kell, köszi. Sok sikert kislány- nyomott búcsúzóul a lány homlokára egy puszit. Abban a percben nővérek tucatja csöppent el, akik eddig Dominicot figyelték. Mázlista picsa.- mordultak fel egyszerre.

Kathie összeszorította a szabad öklét és vett egy utolsó nagy levegőt. Nah bumm. Akkor szembesült az első akadállyal. Qrvára fingja nem volt, merre is kéne mennie.

- Dominic?- kiabált a fiú után.- Merre is kéne..

- Folyosó végén balra. 13-as ajtó. Sok sikert mókuska!

Kathie összeszűkítette a szemét, és úgy nézett a folyosó végére. Lassan sétált és közben megigazított az Anna Sui, garbós kötött pulcsiját.

Megérkezett a 13-as ajtóhoz. Zavarba jött. Nem tudta, kopogjon-e vagy akkor mi legyen.

Az arca elé helyezte a kezét és finoman ütni kezdte az ajtót. Utána benyitott. Egy nővér állt Adriana ágya mellett. Az infúzióját cserélte. Kathie megdermedt. Sohasem látta még a lányt ennyire..tisztának. Egy gramm smink sem volt rajta, így az arca talán még gyönyörűbbnek és ártatlanabbnak hatott. Szalma szőke végtelen hosszú haja kecsesen omlott a vállára. Az arca beesett és még a megszokottnál és fehérebb volt. De még ez is jól állt neki. Olyan volt, mint egy igazi angyal.

- Jó napot.- köszönt suttogva a fiatal barna hajú nő.

Kathie csak biccentett és lassan Adrinana felé indult.

- Talán a testvére?- tette fel a következő kérdést az ápoló.

Kathie kicsit furcsállta a dolgot. Még hogy őt Adrinana testvérének nézik? Talán egy dolog volt közös bennük. Hogy mindketten szőkék voltak. Bár kicsit más árnyalatúak. De azon kívül mindenben különböztek. Kathie haja rövid és vagányan formázott volt. Kicsit Victoria Beckham-es. Adrianaé végtelenül hosszú, derékig érő. Az ő lábai hosszúak és vékonyak voltak. Sőt az egész testalkata. Adriana nagyon hosszú volt és vékony. Az ember azt is hihette volna, hogy anorexiás. Kathie viszont nem volt annyira magas, és a szemei mindig mosolyogtak.

- Csak egy ismerős.- mondta a lány és beletette a vázába az első virágokat, amiket Adrinana kapott.

- Nagy szerencséje volt a kisasszonynak.- regélt tovább a nővér. Mintha bárki kérdezte volna. Jellemző.

- Az biztos.- vonta meg a vállát Kathie.- Nekem most már mennem is kell. Csak gyorsan benéztem.

El sem köszönt, és már nyitotta is az ajtót. Akkor viszont megtorpant. A szíve a torkában kalapált, a lábai pedig majdnem összerogytak. Kedve támadt volna egy másik Galaxisban lenni.

- Hát te?- nyögte Andreas, nagy nehezen, mire sikerült megszólalnia.

- Már megyek is.- hadarta a lány és megpróbálta kijátszani Andreas-t és felvenni a nyúlcipőt. De a srác elé állt.

- Miért voltál itt?

- Mert ismerem Adriana-t, na azért.

- Ez rendes tőled.- motyogta a fiú zavarában. Egyrészt bunkó akart lenni Kathie-vel és haragudni akart rá, de a másik része erősen tiltakozott a dolog ellen.

- Öhm..Andreas. elállnál az utamból? Szeretnék menni.

- Mi? Ja. Aha.- nyögdécselte a srác és arrébb állt. De azért visszafordult a lány után. -Figyelj. Nem akarsz szívni egy szál cigit? Rám nagyon rám férne. Dumálhatnánk közben.

Kathie nagy levegőt vett. Kitudna ellenállni Andreas hidrogénezett fürtjeinek? Főleg, ha olyan édesen kérleli az embert.

- Erre gyere.- vezette And a lányt.- Itt egy terasz, ahová kimehetnek a látogatók.

Kathie kiment Andreas után. Az arcába csapott a dermesztő hideg. Szerencsére, nem esett be oda a hó, csak a terasz korlátját fedte be.

- Tessék- nyújtotta a lány felé a piros Marlboro dobozát. Kathie kivett egy szálat és hagyta, hogy Andreas segítsen neki meggyújtani.

- Nos. Szóval akarsz róla beszélni?- kérdezte a lány.

- Adrianaról? Végül is tök mind1. Tudom miket tett. Tudom, fura, hogy azt hittem, megváltozott, de mégsem.

- Ne magadat okold.

- Honnan veszed, hogy magamat okolom?

- Andreas, ismerlek. Látom rajtad! Attól hogy 2 nap és Karácsony, még nem versz át!

A fiú csak megcsóválta a fejét és a távolba nézett. Imádta Hamburgot. Annyira szép volt a havas város, hogy majdnem oda könnyezett gyönyörében.

- Figyelj, már régen is akartam kérdezni, de úgy felba.szott, hogy hanyagoltam a témát. Miért nem mondtad, hogy te pornózol?

Kathie egy pillanatra megszédült. Utált róla beszélni. Nagyon utált.

- Figyelj. Azt akarom, hogy megértsd, szóval elmondom neked, bármennyire is nehezemre esik.

Andreas a lány felé fordult és próbált minden erejével rá koncentrálni.

- Tudod, én elvárások millióival nőttem fel. Te nem ismered anyám. Neki mindennél többet jelent, hogy mit gondolnak róla a család befolyásos barátai. Hiszti rohamot kap, ha egy kis sérelem éri a családunk címerét. A gyerekkorom..halál unalmas volt. A családunk franciaországi kastélyában nőttem fel, ami már évszázadok óta miénk. Anya azt akarta, hogy én legyek a tökéletes mintagyerek. Ez úgy jól is ment neki, amíg be nem töltöttem a 14 évet. Utána valahogy fellázadtam és ki akartam törni anyám fogságából. Minden áron meg akartam botránkoztatni. Akkoriban sok hülyeséget csináltam, amikre most nem vagyok büszke.

Andreas csak nagy szemekkel nézett a szőke szépségre, akinek az arcát, már teljesen rózsapirosra marta a hideg. Annyira szépnek látta. Oly gyönyörűnek. Másra sem vágyott, csak hogy most megcsókolhassa. Hogy ez a titokzatos lány, aki olyan sok titkot őriz, az övé legyen.

- Akarlak Kathie. -szaladt ki száján Andreasnak, és mielőtt még Kathie ezeket a szavakat felfoghatta volna millió csókkal halmozta el őt a srác.

 

 

- Szia Nyuszó. Mikor végzel?- kérdeztem Sandrától. Tudtommal ő a fodrásznál ült, én pedig még otthon voltam, a szekrényem előtt álltam és egy Miskeen-es pulcsit vettem még a 2 póló fölé.

- Hali Tom, én mindjárt kész vagyok. Menjek hozzátok?- dorombolt a hangja a telefonba. Imádtam. Mindenét. Wááh.

- Nem kell. Majd felveszünk, úgyis mindjárt itt van értünk Saki. Mondd, melyik szalonhoz menjünk, és ott vagyunk.

- Tudod, ahhoz a bazi nagy pláza mellettihez. Ami előtt egy park van.

- Öhm..így hirtelen, nem vágom, de Saki biztos oda talál. Ő legjobb GPS a világon.

- Hát jó. Várjál, te kell raknom. Pierrenek már izzad a keze, hogy belakkozhassa az én csodálatos, gyönyörű, felülmúlhatatlan hajamat. Csókollak.

- Rendben. Csók, édes.- tettem le a telefont és becsúsztattam a zsebembe.- Biiill! Ti hogy álltok?- kiabáltam át a szomszéd szobába. Hatásszünet. Hallottam a susskuss-t, aztán a választ.

- Nekünk még kell egy kis idő. De menj csak el a többiekkel, mi megyünk az én kocsimmal.

- Mennyi idő? Megvárjalak?- kérdeztem megint. Mióta haza jöttünk Berlinből Sandra gyorsan kijelentette, hogy neki bizony szépségszalonba kell mennie, ha vele akarok villogni az este. Bill és Lela pedig bevonultak magukhoz és a délután folyamán ki sem jöttek onnan.

Megint susskuss.

- Nem kell, menj csak. Lela még nincs kész.

- Rendben. Akkor majd ott találkozunk.- kiabáltam át az ebédlőt, és indultam ki a bejárati ajtó felé. Ott felhúztam egy kabátot, hiszen azért nem volt kint meleg a tél közepén. Komótosan battyogtam le a lépcsőházban és biccentettem a földszinten lakó öreg, sznob néninek, aki az uszkárját akarta vinni gondolom sétáltatni, ami annyiból állt, hogy betette a luxus verdája anyósülésére azt a dögöt és elment vele furikázni. A néni fia valami nagy fejes volt Amerikában, vagy nem is tudom. De nagyon látszott a hölgyeményen hogy fent hordta az orrát. Igaz velem rendes volt, viszont a portással kurva lekezelő. A kutyája valami ritka undorító, ízléstelen szőrmés kabátkát viselt, ugyan olyat, mint a gazdája.

- Szép estét Frau Hindenburg- köszöntem neki és kiengedtem az ajtón, amit a portás kinyitott előttünk.

- Ohh, Szép estét Tom. Merre indulsz?

- Csak a várom a kocsim.- magyaráztam neki és próbáltam a legtisztelettudóbban rágyújtani az ajtó előtt.

- Én járok egyet Hildával.

- Jól teszi. Öröm ilyen időben sétafikálni.- gúnyolódtam, úgy hogy ő ne vegye észre. Majd befagyott a seggem. Még hogy öröm ilyenkor sertepertélni a hideg utcákon. Bár tudtam, hogy nekik ez a fűtött kocsiban nem para.

- Igen. Én is és Hilda is nagyon szeretjük a havat.

- Ilyenkor gyönyörű a város. Nem mintha máskor nem lenne az.- mondtam nem színlelt áhítattam. Tény és való, hogy Hamburgnál szebbet az ember keresve sem talál. Vagy csak ha nagyon akar.

- Hát. Tom. További szép estét.

- Viszont- kiabáltam utána és még nagyobbat slukkoltam a cigimbe.

A hölgy hirtelen megfordult és a bundáját összehúzva visszasétált hozzám.

- Mondd csak. Nem kínálnál meg?- kérdezte tőlem, a legnagyobb megdöbbenést és a legnagyobb röhögő-görcsöt kiváltva belőlem.

- De persze. Akár több szállal is.

- Köszönöm.- próbálta annyi arroganciával mondani, mint az ilyesféle sznob nők mondanák. De nem könnyű arisztokratikusnak lenni, mikor az illető pont cigit tarhál. Ez volt benne a legviccesebb.

Még 2 szál cigi erejéig kellett várnom, amikor beállt elém egy Rolls Royce Phantom Limousine. Bár a cigim felénél sem tartottam, eldobtam a picsába. Az ember fiának/lányának nincs szíve büdös bagóval beszállni egy ilyen járgányba.

- Csá Tom!- estek nekem a srácok, amikor bepattantam.

- Ajha. Jól össze van rakva ez a kocsi belülről is- néztem végig a kék UV csövekkel megvilágított üléseken és a minibáron.- Üresek?

- Öhm. Még eszembe sem jutott belenézni. - vonta meg a vállát Georg.

- Akkor mire vártok, ti állatok!- biccentettem Gustavnak, aki rögtön be is nézett.

- Találtam egy pezsgőt.

- Mintha csak ránk várt volna.

- Keresek poharat.- kezdett el kupászkodni Georg. Ment neki, hiszen akkora hely volt, mint állat.

- Hol vannak Billék?- fordult hátra felém Saki, miután lehajtotta az elválasztót.

- Késnek. Szóval külön jönnek.

- És hol van a te hercegnőd?

- Oh bakkter!- csaptam a homlokomhoz. Zavarba jöttem, amikor szembesültem vele, hogy el is felejtkeztem róla.- Érte még el kell menni. A haját lakkolják, vagy mi a rákomat csinálnak. Az egész napját a szépségszalonban töltötte. Még a ruháját is oda vitette.

- Nők…- nevetett Goerg.

- Hova kell érte menni?- kérdezte a sofőr.

- Valami nagy pláza melletti hatalmas szalonba, ami előtt egy park van. Ismersz olyat?

- Majd keresek.- mondta a sofőr és visszafordult Sakival együtt, és még a válaszfalat is felhúzták.

 

- Lela!- kiabált be Bill a fürdőbe, ahol Lela készülődött... már vagy egy órája.- Indulhatunk már? Elkészültél?- kérdezte Bill már kicsit türelmét vesztve.

- Egy pillanat.- hangzott a hisztérikus válasz.

Bill gondterhelten sóhajtott és elterült a hatalmas francia ágyon. Kezdett qrva türelmetlenné és idegessé válni.

- Szívem, nem akarlak sürgetni, meg semmi, de van kibaszott 5 perced, hogy elkészülj!- szólt be utoljára, aztán az arcára nyomta a kispárnáját. Úgy érezte, a hogy zuhan és zuhan és zuhan. Talán a kimerültségtől, talán csak úgy a semmitől, de tetszett neki a dolog. Elnehezedtek a szempillái, a végtagjai pihekönnyűek lettek. Már mikor pont elnyomta volna az álom kipattantak a szemei és felült az ágyon.

- Lela induljunk, jó?-kiabált bezavarodottan. Eléggé gáznak érezte, hogy majdnem elaludt, amikor már így is késésben voltak.

- De én még nem vagyok kész!

- Lela! Én erre nem érek rá. Siess kérlek. El fogok késni a qrva életbe is már! Mennyi ideig vagy ott bent cseszd meg!?

- Akkor menj nélkülem, baszd meg! Xarok bele!- hangzott a kijózanító válasz. Akkor esett csak le Billnek, hogy nem kellett volna rázúdítania a lányra az indulatait, mert szegény nincs valami jó passzban.

- Hé. Nah figyelj.- állt meg Bill a csukott fürdőruha ajtó mellett.- Csak siess elkészülni és menjünk.

- Nem megyek sehová!- hallatszott a lány rekedtes, remegő hangja.

- Te sírsz?- Bill ijedten a fejét a fürdőajtónak döntve, ahogy a kémeket látta a filmekben hallgatózni.

- Te menjél Bill, de én nem megyek! Itt maradok!

- Bakker, ne csináld már. Ne viccelődj, csak gyere, jó?

- Nem Bill! Hagyjál.

- Gyere ki, beszéljük meg, mi a baj!- kérlelte a lányt tovább.

- Nem. Nem megyek ki, és nem megyek ez arra a xaros díjátadásra!

- Rendben. Csak gyere ki, és beszéljük meg!- motyogta Bill az ajtónak dőlve. Aztán kattant a zár és nyílt az ajtó. Bill gyorsan elugrott az ajtótól és meglátta a barátnője félelmetesen bombázó testét, kibontott haját és a sírástól elfolyt fekete szemfestékét.

- Nem mehetek el a díjátadóra. Ott csupa gebeliba lesz. Én meg egy dagadt disznó vagyok- dünnyögte és odacsoszogott az ágyszéléhez és leült rá.

Bill a nagy meglepettségtől azt sem tudta hova, vagy kihez nyúljon. De akarata ellenére is kitört belőle a röhögés. Baromira szórakoztatónak találta, hogy a csini barátnője lekövérezi magát. Azt hitte, hogy csak viccből mondja.

- De kicsim, tök jól nézel ki, qrvára nem vagy disznó!- nevetett a srác és közben próbálta nyugtatni barátnőjét.

- Ne röhögj, mindenki vékonyabb nálam, érted? Tudod te, hogy, hogy érint ez engem? Kövér vagyok! Egy bálna. Nézzétek a bálnát, gyerünk, nézzétek! Még állatkerti belépőjegyet sem kell venni!- gúnyolódott magán tovább.- Mindenki olyan gebe lesz mellettem.

- De csak azért mert ők buta drogos anorexiás ribancok.- hadarta Bill, hátha ez majd megnyugtatja a lányt.

- Én is buta drogos anorexiás ribanc akarok lenni!- motyogta Lela szipogva és közben a szemeit törölgette.

- Lehetsz buta drogos anorexiás ribanc, ha akarsz- ölelte át Bill oldalról és maga felé húzta.- És ha akarsz itthon is maradhatunk.

- De abból baj lesz a díjátadón, nem?- szipogta Lela.

- Nem. Majd Tom tartja a frontot. Biztos kiskirálynak fogja magát érezni, hogy ott főnökösödhet a bandában. Nem sok alkalma van rá, amikor én is ott vagyok.

- És David? Ő nem fog balhézni?

- Figyelj, itthon maradtam a terhes barátnőmmel, akinek szüksége volt rám. Ennyi. David bekaphatja, ha nem tetszik neki. Sőt mindenki bekaphatja, akinek nem tetszik.

- De David nem is tudja, hogy tényleg kisbabánk lesz, vagy igen?

- Nem. Nem tudja. Miután kijöttek az újságok mindet cáfolta, de majd megemészti, kénytelen lesz.- mosolygott Bill.

- És figyelj, te még mindig komolyan gondolod ezt a gyerek dolgot..izé..már mint megérted, hogy nekem ez mennyit jelent, mert tényleg nem gondoltam volna, hogy valaha is teherbe eshetek.

- Igen, tudom és..- tette óvatosan a meleg tenyerét Lela - még egyelőre- lapos hasára.- mindenben melletted állok, és nem érdekel a sajtó, vagy a botrányok! Nem érdekel semmi csak te!

 

- Itt vagyunk!- szólt hátra a sofőr és leparkolta a kocsit a padka mellé.

- Hívom a nőt.-mondtam és a fülemhez emeltem a telefont. Hallgattam a búgását. Amikor zaj jött a másik oldalról, elállt a szavam. A pláza melletti szépségszalonnak, amire pont néztem kinyílt az ajtaja és egy káprázatosan gyönyörű lány lépett ki belőle a körülötte pattogó, ugráló fodrászokból és sminkesekből álló kíséretével, akik hűségesen mentek utána és fejezték be az utolsó munkálatokat.

- Tom, itt vagytok? Hahó! Miért nem szólsz bele? A Rolls Royce-al jöttetek, ami itt állt?A ruhája őrülten csillogott az esti város fényében. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű ruhában. Annyira fényőzű és elegáns volt, ahogy a testéhez simult. Olyan volt, mint egy filmcsillag.

A telefont a füléhez tartotta és úgy sietett felénk. Gondolom nem tetszett neki a hideg. A kis brigádja lassan befejezte az utolsó munkálatokat. Egy sminkes nő hatalmas pamacsos ecsettel paskolta Sandra arccsontját, a magas szőke fodrász fésűvel a szájában rohant Sandra után és hajlakkal fújta a lány csillogó hajkoronáját. Sandra kecsesen felemelte a kezét, ezzel jelezve, hogy elég lesz ez már. A szorgos kis csapat vette a lapot. Tudták, hogy idő van. A kezébe nyomtak egy ezüst laptáskát, még igazítottak egyet a ruhán és vissza is siettek a meleg szalonjukba.

- Tom. Nincs térerő, vagy mi a xar van?- kérdezte a telefonban. Én a kocsiból magamon kívüli állapotban figyeltem, ahogy a lány a telefon kijelzőjét vizslatja, majd összecsukja a mobilját és még gyorsabb léptekkel siet a kocsihoz. A vasalt fekete hajkoronája kecsesen omlott a libabőrös vállára. A ruháját megemelte azzal a kezével, amiben a laptáskát is tartotta, hogy a havas járda össze ne piszkolja, ha már ilyen szép hosszú.

A sofőrünk kipattant és kinyitotta neki az ajtót. Én csak megdermedten ültem a limuzin hátsó ülésén, az ajtóval szemben, ahol megpillantottam ezt az istennőt.

-Halihó!- mosolygott Sandra és nagy nehezen bebukdácsolt mellém.

A hátsó térben utazók egy emberként nyögtek fel, amikor lehuppant.

- Szia, kicsim.- köszöntöttem és hevesen csókolgatni kezdtem a nyakát.

- Szép lettem?- pislogott hatalmasokat a csillogó műszempillájával.

- Gyönyörű- mondtam egészen megbabonázva és közben végig a szemébe néztem és a vállát simogattam.

- Srácok, az ott pezsgő?- mutatott Sandra a Georg kezében pihenő üvegre mosolyogva.

- Igen.- bólogatott a srác.

- Akkor mire várunk? Koccintás!- vette el Georgtól a Don Perignon-t és egy könnyed mozdulattal fel is bontotta.

- Úgy látom ebben már profi vagy.- Gustav és elhalászta a poharakat.

- Hát igen…Tudnék neked mesélni, fiam.- kacsintott Sandra Gustavra. Nem is zavarta hogy a srác idősebb nála.- Billék?

- Már ott vannak. Külön jöttek.- magyaráztam neki és összeérintettem a poharam az övével, közben azt figyeltem miért nem lehet ennek a kurva ruhának dekoltázsa.

- Tom. A szemembe nézz, különben 2 év rossz szex!- szólt rám.

- Oh..-Ráztam meg a fejem.- Akkor koccintsunk szívi még egyszer. Isten őrizz, hogy rossz legyen a szex!

Georg a nagy nevetésében leöntötte magát a pezsgője felével, mi pedig csak tovább oltottuk a szomjunkat.

- Várjatok, David hív- csitítottam a népet.- Hali, mondjad.

- Csá. Merre játok?

- Mindjárt ott vagyunk a helyszínen.

- És hogy tetszik a csodajárgány, amit beszerveztem?

- Fasza!

- Rendben, akkor mikor érkeztek?

- Fingom nincs, David. Te már ott vagy?

- Igen.

- Keresd meg Billéket. Már szerintem ők is ott vannak.

- Billék nem veletek vannak?

- Nem, mert késtek egy kicsit.

- Bakker. Hát jó. Felhívom. Csá.

- Cső.

Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom és tovább nézegettem Sandra ruháját.

- Jó csillogós- motyogtam félhangosan.

Sandra értetlen fejet vágott és úgy fordult felém a pezsgős poharát az arca szintjén tartva, éppen Gustavnak magyarázott valamit serényen.

- Öhm, izé.- ráztam a fejem zavarodottan.- Szép a ruhád.

- Nofene pedig nem fenék kidobós, és nem is mellkidobós, és Tomnak még így is tetszik?- röhögött Georg.

- Te tapló! Mondta valaki, hogy beleszólhatsz?- morogtam rá.- Amúgy meg ez egy kicsit lehetne rövidebb. -vigyorogtam és elkezdtem gyorsan feljebb húzni Sandra lábán a ruhát. Egészen a combja közepéig. Már hajoltam is le, hogy megcsókoljam a combját, amikor ő durcásan visszahúzta magára.

- Hey, Tom! Te mi a fenét csinálsz? Mássz már ki onnan!

- Éhes a férfiállat, szerintem Sandra meg kéne etetned.- röhögött Georg.

- Ez az, cica, mikor etetsz meg?- sutyorogtam a fülébe.

- Itt vagyunk.- szólt hátra a sofőr.

És lám. Tényleg. Egy csomó fotós a kordonok mellett. Szinte csak a vakuk fényét láttam. Jojózott a szemem. Hát akkor kezdjük!

 

- Nekem most bűntudatom van- sóhajtott a lány Bill mellkasára hajtott fejjel.

- Nekem nincs.- mondta Bill érzelem mentesen és kinyomta a telefonját, amin David kereste vagy hatodszorra.

- David ki fog nyírni, ki fog nyírni!

- Dehogy nyír! Nem vagyunk mi bírkák.- nevetett Bill és tovább Simogatta Lela meztelen hátát.

Bevetődtek az ágyba, miután megbeszélték, hogy nem teszik tiszteletüket az eseményen. Csak úgy lazán, abban a puccparádéban, amiben voltak. Lela káprázatos arany estélyije finoman omlott mindkettőjük lábára. A hasítékon látszott csak Lela lába, amit kibújtatott, hogy át tudja pakolni Bill derekán. A kezét Bill fekete pólójára tette és néha-néha simított rajta egyet, csak hogy tartsák a testkontaktust. Ez hiányzott most nekik. Hogy kettesben legyenek.

- Bill- suttogta Lela alig hallhatóan. A srác azonnal felé fordult. Imádta, amikor Lela ilyen hangon szólította meg. Páratlan mód tudta dorombolni a nevét.

- Hm? Mondjad édesem.

- Jó, hogy vagy.

Bill száján lassan húzódott el a büszke mosoly. Oldalra fordította fejét, hogy megcsókolhassa a lányt. Ajkaik lassan értek össze, de minden másodpercet kihasználtak, az út végén. Azzal a kezével, amivel eddig a lány hátát simogatta, most az arcára tette. Az ujjai remegtek, a mellkasa mégis egyenesen mozgott. Lassú szerelmes csókok voltak ezek. Úgy érezte, szárnyal. Nincs is másra szüksége, csak hogy Lela ölelje, jah..meg egy ágyra, ami tele van tömve Hariboval.

Hmm..milyen jó ötlet! Csak akad itthon egy pár csomag.

Bill felegyenesedett és lekószálódott az ágyról.

- Te meg hova mész?- szólt utána Lela értetlenül. Az egyik kezén támaszkodott, és úgy nézett a barátja után.

- Mindjárt jövök! Várj meg. Egy pillanat!- kiabált vissza is már el is tűnt a konyhában.

Kihúzta az édességes csomagot és turkálni kezdett benne. Rágó, nyalóka, csoki, ami még a II. Világháborúról maradt itt, egy zacsi mogyoró, cukorba vont mandulás baszás.

- Tom, baszd meg!- motyogta és arrébb lökött egy felbontott, beazonosíthatatlan valamit, ami már teljesen összeállt és amit, Bill sejtése szerint Tom kezdett el pusztítani. Sose értette, miért kell visszatenni az olyan dolgokat, amiket a bátyja megkóstol, de nem ízlik neki. Ha neki nem ízlik, nagy valószínűséggel Billnek sem fog. Aham, bingo! Békás Haribo!

A kezébe vette a zsákmányt és úgy huppant be az értetlenül néző barátnője mellé.

- Ez mi volt?

- Csak hoztam valamit!- nevetett a srác, és a lány szája elé tartotta gumicukorbékát.

- Nyami!- vette el a lány a fogaival és nagy élvezettel rágta szét.- Kérek még, Kérek még. Adj!- mászott rá Lela és a következőt is bekapta.

Bill tudta, hogy megéri majd az a leqrás, amit majd Davidtől fog kapni. Szép este elé néznek!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés