42. rész

Little Baby and Casanova;)

Szokásához híven egy fiatalember a nagy unalmában bevonult a laptopja elé ezen a délutánon is, ahogy tette tegnap is, amíg az unokatestvére elment egyet bevásárolni. A srác ikre elutazott a barátnőjével, a legjobb haverja az Államokban, és a másik haverja a hegyekbe ment campingezni a barátnőjével.

Ismét megnézte a leveleit, s köztük találta egy lány levelét is, akit nemrég ismert meg a világhálón.

„Szia Casanova :)

Bocsánat, hogy csak most írok, kisebb zűr volt itthon. Mint írtam az előbbi levélben, a nővérem jött haza pár napra. Hidegzuhanyként ért, amikor hozott magával még valakit. Említette, hogy van barátja… de hogy a férje. Nem gondoltam volna. Ahogy fentről elnéztem őket, azt hiszem az én nővérem jó fába vágta a fejszét. Aranyosak, és a srác is szimpatikus nekem. A nagy meglepetés egy kisebb balhé után következett, hogy nagynéni leszek. Boldog vagyok, azt hiszem. Feldobtak a hírrel nem egy kicsit. És veled mi történt? Sikerült megünnepelni a szülinapotokat a strandon?

Most megyek, mert azt hiszem abbahagyták az orgiát, és már fájnak a pupilláim. Amint lesz egy kis időd, írjál!

Puszi: your Little Baby”

Mosolyt csalt Tom Kaulitz arcára a levél. Milyen jó, ismeretlenként társat keresni az interneten. A partnere biztos nem tudja, hogy ki is valójában. Míg az országa tinilányai megőrülnek érte, és már az agyára megy a sorozatos nyafogásuk, végre egy olyan lányra tett szert, aki nem is tudja, hogy valójában kivel levelezik.

„My little Baby!

Köszi, hogy abban a nagy zűrben is jutott rám egy kis időd. Igen, a szülinapom nagyon jól sikerült, a kora szeptemberi nap megmutatta erejét. Egy árnyalattal sötétebb bőrt könyvelhetek el magamnak, mint volt azelőtt! ;) Ahogy említetted, hogy látogatók jöttek hozzád, nos, nekem az ikrem ment el a barátnőjével Prágába, és unokatesómmal vagyunk a nagy kéróba, mert a tesómon kívül két haverom is kirándul a barátnőjével. Sikerült Evolettet rávennem, hogy menjen el vásárolni, úgyis tudja, hogy mit szoktam enni. Régen is tudta, szerintem még most is emlékszik mindenre.
Ha minden igaz, akkor leszünk nemsokára a haverokkal Los Angelesben pár napot. Lenne kedved találkozni velem? Tudod, én már igazán megismernélek világhálón kívül is. ;) De nyugi, nem gondolok semmi rosszra, én egy áldott ördög vagyok. :) De most mennem kell, hazaért Evolette, segítek neki kipakolni. Amint kipihented magad a nővéredék miatt, s az eszedbe jutok, írjál!

Kiss: your Casanova”

Megnyomta a „küldés” gombot, majd miután elment az üzenet, egyből pattant ki a székből, és igyekezett lefelé.

-Na, merre voltál, hogy ilyen nehezen találtál le?-kérdezte meg egyből Evolette.

-Fent voltam a szobában. Kicsit neteztem.

-Ez fura… te nem nagyon szoktál Tom.-fogott szagot.

-Milyen pizzát hoztál?-váltott témát Tom.

-Sonkásat. Megfelel?

-Nem volt az, amit szeretek?

-Sajnálom, nem volt. Ez van. Másnem rendelünk akkor estére. Vagyis igen, te rendelsz, nekem meg gyrost. Vetted az adást főnök?

-Mákod van, hogy ketten vagyunk.-nézett sunyin Tom.

-Képzelem. Na, és amúgy a csajokkal, hogy állsz?

-A csajok vannak ezerszámra, és mellette vagyok én.-válaszolt Tom önelégülten.

-Szóval, amióta nem lógok a nyakadon, nem volt senki sem.

-De nem ám.

-Mondd, hogy bírod, amit műveltél pedig. Minden második lány a nevedet kiabálta, hogy legyen ő a numerád, most meg, Tom Kaulitz megtagadja? Jól vagy Tom, nem vagy lázas? Vagy valamit nagyon titkolsz előlem.

-Najó, de esküdj meg, hogy senkinek, még Annahnak sem mondasz semmit.

-Oké.

-Van egy barátnőm. Nem régóta ismertem meg az interneten. Amerikai, Los Angelesben él, annyi idős, mint te, és Victoriának hívják.

-Tudja, hogy ki vagy valójában?-tapintott rá a lényegre Evolette.

-Nem. Egy darabig jobb is, ha nem tudja. Legyen meglepetés. Van már tervem, hogy mi lesz, ha találkozunk.

-Biztos, hogy le fog döbbenni.

-Igen. De remélem utána, nem a hírnevemért fog majd szeretni.

-Nem hinném. Nézd meg Amandát. Hogyan ismerte meg Georgot még? Teljesen a hírességen kívül. A mai napig úgy szereti, ahogy megismerte. Szóval Tom, ne aggódj, az első benyomás szerintem egy levélbe is lejön, és elképzel valamit rólad, amibe beleszeret majd egy kis idő múlva. Önmagad adod a levelekben?

-Lazának laza vagyok, de a lányokat nem hoztam fel, de azt nem is szabad.

-Ez jó. A helyedben én előbb találkoznék vele.

-Amint hazaér mindenki, akkor megyünk CD-t felvenni abba a városba. Akkor majd találkozunk.

-Oké. Én csak mondtam.

-Köszi, hogy elmondhattam.

-Drukkolok. Rád férne már egy kapcsolat. Gondolom rossz érzés lehet látni a boldogokat körülötted.

-És neked?

-Én más vagyok Tom. Most rajtad van a sor.

-Tudom, hogy nem menekülök addig. De amúgy, kicsit rossz. Főleg, hogy be vagyunk ide zárva, és kevés a kimenő. Szabadulni szeretnék.

-Menjünk el síelni! Egy hosszú hétvége a kedvenc unokatesóddal?

-Van már hó az Alpokban?

-Persze, ott már hideg van. Ausztria?

-Jó, és mikor indulunk?

-Csütörtök reggel, majd vasárnap este érünk haza. Nem fognak megismerni, hidd el. Gustavékat is hívjuk el, a nagy Cadillac-be elférünk.

-Előre látom, hogy jó lesz. Megyek, intézek szállást, és minden hasonlót.-indult meg Tom.

Mosoly terült Evolette arcára. Sikerült feldobnia Tomot, s Tom felfedte a titkát. Nagyon szereti őt, és Billt is. Bill a lelkizősebb volt, de a történtek alapján, Tom is maga alatt volt. Ő a védelmező báty, aki nem akarja, hogy lássák rajta, ha bármi gond lenne.

-Na, hol vagyunk?-állt meg velem szembe Bill.

-Károly híd?

-Genauso Annah!

-Tiszta macskakő.-mosolyogtam.

-Az egész óváros ilyen. De szeretnivaló. Bár Bécs az szebb. Télen elviszlek oda, pontosan karácsony előtt majd.

-Oké.-egyeztem bele.

Aztán tovább sétáltunk a hídon. Bill mondta és mondta, s ittam a szavait neki. Azt hiszem, nagyon boldog vagyok, hogy van ő nekem. Először mentem el Németországból életemben, és ez leírhatatlan érzés. Aztán hírtelen egy szobornál megálltunk.

-Mi történt?

-Ennek a szobornak, ha megérinted a bronz képen lévő férfit, akkor kívánj valamit, és teljesülni fog. De ne a kutyát, hanem a szentet simogasd meg.

-Okés.-mondtam, majd megérintettem, és kívántam valamit.

Ezután ő is megcsinálta, majd mentünk tovább, hogy ne tartsuk fel a tömeget. Nem sokkal később pedig megálltunk ismét, hogy megnézzük a panorámát.

-Gyönyörű.-mondtam, mikor már kezdett lemenni a nap.

-Szeretlek!

-Én is szeretlek.-s éreztem, hogy kezd fogyni az ajkunk közötti távolság, majd szépen finoman csókot leheltünk egymás ajkaira.

Egészen este 21 óráig kint voltunk a mesés cseh fővárosban, hol leginkább az óvárost jártuk be, főleg a Vencel teret.

-Hogy tetszett?-kérdezte este Bill, mikor indultam a zuhanyzóba.

-Szeretem a várost. És Bill, köszönöm!-néztem mélyen a szemébe.

-Gyere ide.-csalogatott maga mellé.

Leültem mellé az ágyra, s mellébújtam. Egy puszit adott a homlokamra, majd a puszik hada folytatódott, míg el nem érte az ajkam, hol egy lassú, érzelmes csók vette a kezdetét.

-Nagyon szeretlek Annah!

-Én is Bill!-mondtam őszintén, miközben megjelentek az első könnycseppek.

-Mi a baj?

-Csak köszönöm, hogy vagy nekem. Hogy találkoztunk, és elértétek azt, hogy otthagyjuk azt a helyet, és megmutatni az igazi életet, elvinni külföldre, ahol még életemben nem voltam. Köszönöm, köszönöm. Nem tudod, milyen volt felnőnöm, de azt érzem, hogy mióta ismerlek, jó minden. Szeretlek, nagyon!-bújtam hozzá, s halkan szipogtam.

-Css, Annah nem kell megköszönnöd. Tudod, hogy bármit megteszek, és szeretlek. Megértem, hogy most jön ki rajtad a kiskorod borzalma, de bennem bízhatsz. Nem doblak el magamtól, szeretlek.-nézett őszintén a szemembe, s ismét csókolni kezdtük egymást, de azt hiszem a tusolás már későbbre marad.

43. rész

-Ma mit csináljunk?-kérdezte Bill, miközben a brióst rágtuk.

-Hát szerintem elmehetünk egyet fürdeni. Akár a hotelban, akár a városban.

-És este pedig egy séta az óvárostéren. Megbeszéltük?

-Meg!

Ezután sikeresen elkészültünk, és elmentünk a főváros egyik legelitebb strandjára, ahol csakis hozzánk hasonló emberek voltak. A strandon jó sokat fürödtünk, s a hasunkat barnítottuk a napon. A strandot követő lepakolás után mentünk be az óvárosi részre, amit Bill felajánlott.

-Egy prágai út sem maradhat ki, ha nem látod az Orlojt!

-Ez az úgynevezett órajáték?-kérdeztem meg.

-Azaz!

Miután megnéztük a fél perces játékot, egy elitebb étterembe mentünk.

-Nagyon jó volt, tetszett!-búgtam a fülébe harmadszorra.

-Örülök neki. De még nincsen a napnak vége!-nézett rám sejtelmesen.

-Mivel szeretnéd még ezt a napot überelni?-kíváncsiskodtam.

-Meglátod, egyelőre csak elégedj meg annyival…-mondta, majd megcsókolt.

-Titokzatos hercegem…-mosolyogtam angyalian rá.

-Én egyetlen hercegnőm.-csókolt meg ismét.

Nemsokára jött a pincér, felvette a rendelést, majd még Bill valamit sutyorgott neki. Perceken belül egy gyertyát gyújtottak az asztalon, és a legmárkásabb pezsgőt töltötték a poharunkba. Ezek után már nem kellett sokat várni, és hozták a vacsoránkat.

-Jó étvágyat!-szólt Bill.

-Neked is.-mosolyogtam rá, majd megízleltem az étkem.

Mindketten valami cseh specialitást ettünk. A főételt követően Bill rendelt még édességet, majd felém fordította a figyelmét. Izgult, egyből észrevettem rajta.

-Mi történt?

-Semmi, még nem jött el az ideje.-mosolygott.

-Minek?-kaptam fel a fejem.

-Nem akarom előre elmondani, várj egy kicsit.-mosolygott bíztatóan.

-Ugye semmi rossz?-kezdtem aggódni.

-Semmi rossz. Desszert közben elmondom.

-Akkor igyekezhetnének a desszerttel.

Nemsokára meg is érkezett a finomság.

-Na, jó, mondd el, addig meg nem kóstolom!-adtam az ultimátumot.

-Na, jó, az egész nem régóta pattant ki a fejemből, senkinek nem beszéltem még róla. Még Amandának sem említettem meg a szülinapomon, pedig ő a legtapasztaltabb ilyen téren. Tudod, amikor megláttalak abban a club-ban, elindult bennem valami érzés. Más vagy, mint a többi lány. A lábam előtt hever a világ, ötmilliárd nő akar engem, de én azt hiszem révbe értem. Más vagy számomra. Teljesen más, mint ők. Te megláttad bennem az igazi énemet, és nem tud érdekelni egyik pletyka velem kapcsolatban. Szeretlek, nagyon szeretlek és Annah Schultz hozzám jönnél feleségül?-nyitotta ki a gyűrűt tartalmazó kis tartót.

Láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Éreztem, hogy a könnyeim égetni kezdik a szemem. Megkéri a kezem, megkéri a kezem? Istenem, ez most álom? Érzem a melegséget a mellkasomban, s a pillangók repdesni kezdenek bennem. Ez a valóság, tudatosult bennem, de még mindig nem akarok hinni a szememnek. Igazán szeret, és meg akarja pecsételni. Szinte megcsuklik a hangom, de halkan kimondtam a varázsszót.

-Igen! Szeretlek, leszek a feleséged.-mosolyogtam boldogan rá.

A jobb kezemet maga felé vette, melynek gyűrűsujjára felhúzta a jegygyűrűt.

-Ez csodálatos.-ámultam.

-Az. Saját tervezésű, egyedi darab, platina.

-Egy vagyon lehetett Bill.-hőköltem kicsit meg.

-Ne akard elrontani a pillanatot, neked bármit.-mondta, majd megcsókoltuk egymást.

-Annyira szeretlek Bill!

-Én is téged!

Közelebb húztuk egymáshoz a székeket, és megettük a desszertet. Ezután fizettünk, és sétáltunk még egy kicsit a városban. Este 22:00 körül értünk a szállásra. A gyors zuhany után egy kis szeretkezést követően tértünk nyugovóra.

Délután 2 órakor fordul be Victoria Taylor a szülői házba. Azt gondolja, hogy már az ő nővére finom ebéddel várja őt, de amint beér, a nappaliba azt tapasztalja, hogy minden úgy van most is, mint amikor elment. Miután átöltözik, lemegy a konyhába, hol nekilát valami ehetőt készíteni. Úgy dönt, hogy csinál egy kis gyrost, hisz van minden hozzávalója. Az apróra vágott bárányhúst befűszerezte, majd feltette sülni, a hasábkrumplit is kisütötte, majd összevágta a zöldséget. A tejfölös fokhagymás szószt is megcsinálta, majd lett egy kis ideje, hogy megnézze az üzeneteit. Jókor kapcsolta be a lap-topját, hisz pár perce jött levele.

Csók: Titokzatos Herceged”

Öröm töltötte el Victoria szívét. Egyből az online repülőjegyvásárló oldalra ment. Talált induló járatokat, és a másnap induló esti járatra foglalt helyet, így reggelre ér Bécsbe. Lefoglalta a helyét, majd nekifogott a válasz megírásának.

Örömmel fogadom a meghívásodat, már foglaltam is helyet a holnap esti járatra, ami reggel ér Bécsbe. Mielőtt indulok, akkor hívlak majd, és megbeszéljük, hogy hogyan találjuk meg egymást. Örülök, hogy unokatesód megtalálta az összhangot, és abban is reménykedek, hogy jól ki fogok vele jönni. Várom, hogy lássalak! Szeretlek! <3

Kiss: Hercegnőd”

Ezután még kattingatott az interneten, majd nekilátott a késői ebédnek. Alighogy nekifogott, megjelent a nővére és a férje a konyhában.

-Szép jó délutánt!-köszöntötte őket.

-Neked is.-köszöntek vissza.

-Nem vagytok éhesek?

-Dehogynem!-csillant fel Amanda szeme.

-Akkor, csüccs, hozok mindent. Georg, szereted a gyrost?

-Persze. Amúgy pár dolgot megnézhetek a neten?

-Nyugodtan. Amúgy, holnap megyek este megyek Bécsbe.

-Hogy-hogy?-kérdezte meg Amanda.

-Egyik ismerősöm hívott el.

-Van Bécsből ismerősöd?-kapta fel a fejét Amanda.

-Kimondottan nincsen, de van egy srác…-kezdett volna bele, de Georg közbeszólt:

-Szóval pasi van az ügyben… német vagy osztrák? Az osztrákok bunkók, mi németekkel ellentétben.-mosolygott önelégülten, mire Amanda konntrázott.

-Csak nem magadra gondoltál?-nevetett.

-Na kössz. Ennyire szeretsz?-tett műfelháborodást Georg.

-Mint egy hisztis Barbie…-szemétkedett Victoria.

-Annál is jobban!-bújt oda mellé Amanda.

-Elkísérjük a húgodat Bécsbe? Tudod, egy kis felügyelet kell. Még eltévedhet!

-Nem kell sem óvóbácsi sem óvónéni, sem anyuci sem apuci. Nagylány vagyok már!-mondta Victoria.

-Én végülis imádok síelni!-folytatta Georg.

-Mi is. Mindig mentünk, amikor volt hó a hegyekbe.-mondta Victoria.

-Akkor menjünk. Bár kevesebbet fogok síelni, menni akarok. Menjünk!-állt fel Amanda.

-Akkor foglalok helyeket.-klikkelt is Georg a jegyfoglalóra.

-Komolyan nem kell, se óvóbácsi sem óvónéni! Tudok magamra vigyázni!-tette le az ebédet Victoria az asztalra.

-Egyezzünk meg abban hugi, hogy a repülőn együtt ülünk, majd miután leszálltunk, külön megyünk, hogy te tudj találkozni a titokzatos barátoddal. Jó lesz?-kérdezte Amanda.

-Szuper!

A nap gyorsan követte az éj, s azt újra a pirkadat. 3 nagy bőröndöt adtak le a poggyásznál, s a legfiatabb lány hívni kezdte a kedvesét.

-Szia!-köszönt bele álmatagon a vonal másik végéről a srác.

-Szia! Szóval most indulunk, 10 óra múlva érünk oda, azaz olyan reggel 10 óra körül ottani idő szerint.

-Várom már, és megyek eléd. Egy hatalmas XXL-es fekete póló lesz rajtam, hozzá való rapper farmerrel. Biztos, hogy fel fogsz ismerni. Ja, és egy hatalmas napszemüveg lesz rajtam.

-Okés, rajtam meg egy egyberészes nyári ruha, amiért persze a nővérem majd megveszett, amikor meglátott benne.-mosolygott a telefonba.

-Biztos szép lehetsz! De ne hagyd magad elcsábulni útközben!

-Áhh, úgysem tudnék, mégha akarnék is. Jön a nővérem és a sógorom is. Síelni támadt kedvük.

-Micsoda véletlen egybeesés. Na, de akkor majd holnap délelőtt, a reptéren. Most lefekszek, és veled fogok álmodni! Jó utat hercegnő!

-Neked meg jó éjszakát hercegem. Puszi!

-Puszi.-mondta a srác, majd kinyomták a telefont.

A titokzatos herceg nyugovóra tért, miközben a repülőgép is felszállt, otthagyva egy kis időre a fiatal Los Angelest, és a vén Európa felé vette az irányt.

44. rész

-Mennyi is itt most az idő?-fordult Victoria a sógora felé.

-Fél 11 előtt vagyunk 5 perccel.

-Köszi.

Nem sokkal később landolt a gép, s hamarosan elhagyták a repülőgépet. Amanda és Georg egymás kezét összekulcsolva, míg Victoria izgatottan kezdte el keresni a váróban a levelezős partnerét.

-Megvan! Na, köszi, hogy elkísértetek, de már nem kell vigyázni rám.-mondta Victoria.

-Csak így itthagysz minket?-konyult lefelé Amanda szája.

-Nem, azért elköszönök. Köszi, hogy meglátogattatok. Nagyon jól esett látni az én nővéremet, ennyi idő után. Szeretlek!-ölelte meg Amandát.

-Én is pici!

-Azt hittem ezt kihagyod, hogy „pici”! Igen is, nagy vagyok már!

-Nálam biztos nem.-húzta ki magát Georg.

-És el nem feledkezve rólad, vigyázz a nővéremre. Örülök, hogy megismerhettelek nagyszerű ember vagy! Karácsonyra, ha Amanda nem akarna, elrángatod akkor is és egy hatalmas ünneplést csapunk!-gondolkodott előre Victoria.

-Meglesz!-mosolygott a srác.

-És vigyázz Amandára és az unokahúgomra.-mosolygott Victoria.

-Hékás, honnan tudod, hogy lányunk lesz?-kérdezte meg Georg.

-Hát Taylorokból csakis okos lányok lehetnek!-büszkélkedett.

-Te hugi, úgy össze tudnálak kötni Tommal!

-Ő ki?-kapta fel a fejét Victoria.

-A legjobb haverom, ő is velünk lakik, ahogyan még egypáran! Túlságosan is magabiztos, régen kihasználta a lányokat, de mostanában mintha leállt volna.

-Ez a Tom nem is lehet rossz.-gondolkodott el.

-Na, jó, de most már menj, keresd meg a lovagod hugi, nem tartunk fel.-szabadkozott Amanda.

-El akarsz küldeni? Na, jó. Tényleg vigyázzatok magatokra, és bármin keresztül, de tartsuk a kapcsolatot! –mondta Victoria, majd Amandának és Georgnak is adott két puszit búcsúzás képpen, majd megindult a titokzatos herceg irányába.

Háttal állt neki a srác, de már előbb kiszúrta. Magasnak magasnak hitte, de ennyire nem gondolta volna. Nem tudt