|
132-133-134.rész
2010.08.12. 20:17
132. rész
Díjátadás
Vaku balról. Kérdés jobbról. Mindenki rólunk akart tudni mindent. Komolyan mondom a riporterek, a sajtósok, a fanok megőrültek. Még jobban, mint amikor Corneliával jelentem meg valahogy. Pedig őt aztán tapiztam jobbról-balról és csináltam vele a fesztivált a kamerák előtt. Sandrával viszont már az is elég volt, hogy mellettem állt. Elég nagy kényszert éreztem arról, hogy a kezem a derekáról lejjebb csúsztassam, de inkább hanyagoltam a dolgot.
Nagy nehezen elszakadtunk a forgatagból és helyet foglalhattunk.
- Az öcséd még mindig nincs meg- sziszegte Benjamin a fülembe, az egyik producerünk.- David már 600-szor hívta, de kinyomja. Próbáld már meg te is, a kurva életbe.
Vigyorogva hallgattam a telefon búgását. Nem paráltam Bill miatt, tudtam hogy otthon van Lelával és..nagyon jól érzi magát. Őszintén szólva, képzeletben még hátba is veregettem, van vér a pucájában, hogy is seggre ejti Davidet.
- Csá Bill.
- Szia. Figyelj, itthon maradtunk. Mondd meg Davidnek, hogy ne keressen.
- Oké. Ne parálj, lerendezem. Jók legyetek. Pá.
Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és hagytam, hogy elkalandozzanak a gondolataim, hogy miket csinálhatnánk mi is otthon Sandrával, ha nem lennénk egy ilyen tetves megjelenésen.
-Uhf. Teli vagyok- nyomkodta Lela a hasát, miközben hanyatt feküdt Bill ágyán.
Bill nevetve ült fel az ágyon és közbe nézett a szobában.
- Hallod. Meddig tarthat egy ilyen díjátadás?
- Édes, drága, egyetlen Bill húsom. Te jársz ilyenekre havonta, nem én. Neked kéne tudni, okés?
Bill elvigyorodott. A szája szinte kiszaladt a füle mellett.
- Te mit mosolyogsz ilyen sunyin?- kérdezte Lela gyanakodva.
- Oh..Semmi baby, csak éppen most jutott el az agyamig, hogy mennyi ideig miénk a ház. Tom sehol! És annyi mindent csinálhatunk.- feküdt rá Bill a barátnőjére. A karjait kitámasztotta Lela mellett és úgy hajolt rá, a hőn áhított csókért. Lela Bill nyakába kapaszkodott és húzta magához a srácot. Magán akarta érezni minden porcikáját és magában Azt. Soha nem érzett még magában ekkora szexuális étvágyat. Íme a libidó!
A csípője ritmusosan körözött, ahogy egyre jobban belemerültek a csókolózásba. Bill is észrevette ezeket a kedves kis mozdulatkorosat és annyira nem bírt magával, hogy azonnal a lányhoz kellett nyúlnia. Az egyik kezével végigsimította Lela vállát, majd a mellét, a csípőjét takaró flitteres anyagot, és a combja felső részét. De ott már nem volt megállás. Trükkös mód kitapintotta a ruha hasítását, és azon keresztül nyúlt be, hogy megérinthesse a lány belső combját. Lela azonnal terpeszbe tette a lábait, hogy Bill a két lába közé feküdhessen. A térdeit egészen felhúzta, nem direkt, a teste az ösztönei magától tették a dolgukat. Érezte, ahogy Bill nagyon lassan belé csúsztatja a középső ujját. A lány Bill nyakába kapaszkodott és azt csókolgatta, hogy ne menjen el olyan gyorsan. Szíve szerint már most oda adta volna magát Billnek és az élvezetnek, de van, amit ha késleltetünk, úgy jobb.
Bill nem hagyta pihenni a lányt, lassan mozgatva becsúsztatta a mutatóujját is. Körkörösen mozgatta Lelában. Aztán ki-be. Egyszre gyorsabban és gyorsabban, aztán lassított a tempón..majd megint gyorsított.
Lela már úgy érezte, nem bírja tovább. Akarta Billt. Mégpedig azonnal! Eltolta a fiú csuklóját és a testét is, annyira, hogy lehámozhassa magáról azt a gyönyörű, de annál bonyolultabb formatervezésű ruhát.
- Ugye tudod, hogy..bármit megtennék érted.- suttogta Bill hirtelen, amikor végignézett a lány testén, ami már csak egy bugyi takart.
- És remélem te is tudod, hogy csak a tiéd vagyok, és az is maradok örökre.
- Akarlak!- suttogta Lela fülébe, közben a lány melleit simogatta, és a nyakát csókolgatta.- Nem érdekel a média. Nem érdekel semmi más, csak te. És bármit megteszek majd azért, hogy nyugodtan felnevelhessük majd a gyerekünket, ha kell, feleségül veszlek a Malív-szigeteken, és soha nem jövünk vissza ide.
Lela csak behunyta a szemét. Nem akart most ilyen dolgokkal foglalkozni. Furcsa melegség árasztotta el a testét. Biztonságérzetet nyújtott neki, hogy tudta, Bill mellette áll. Akkor érezte igazán, mennyire pokolian szereti őt.
Becsukta a szemét és így csókolta meg a barátját. Bill lassan levarázsolta Leláról a bugyit, de úgy, hogy a lány alig vette észre. Lela felsóhajtott, amikor magában érezte Billt. Mit meg nem adott volna érte, hogy leállíthassa az idő múlását. A fiú lassan mozgott benne. De így is több volt, mint tökéletes. Egymásba gabalyodva csókolóztak tovább. Csak a nagyobb lökéseknél távolodtak egy kissé. Aztán rögtön utána a másik szája felé hajoltak.
Bill egyre határozottabbakat lökött. Kezdett elszállni, és elveszíteni a tudatát. A szívük egyszerre vert, az izzadt testük szinte összeforrt. Még egy nagy és még egy erőteljes. Egyszerre nyögtek egy utolsót, és kielvezték a végszó minden pillanatát. A mellkasuk hevesen hullámzott. Bill nem rögtön szállt ki a lányból. Egy darabig még egymáson pihentek. A testük tűzforró volt. Szinte égetett. Bill felegyenesedett és mosolyogva dőlt le Lela mellé, hogy itt folytathassa a megnyugvást.
- Bill- sóhajtott a lány és oldalra fordult, a fejét a párnára hajtotta.- Jó érzés, hogy vagy nekem.
A fiú nem válaszolt, csak büszke szemmel húzta a mellkasára a lányt és egy csókot nyomott a hajára. Ez többet mondott minden szónál. Benne volt minden, amit akkor Lelával érzékeltetnie kellett. Minden érzelem.
- Aludj nálam- suttogtam bele Sandra fülébe, amikor már a kocsi hátsó ülésében ültünk, útban hazafelé.
- Tom… Nagyon álmos vagyok.
- Én is- simogattam az arcát- Nem csinálunk semmit, csak alszunk, ígérem. Én is fáradt vagyok. Fel se állna a faszom…na jó…csak ha nem akarnám, hogy feláljon…Naaa, aludj nálam.
- Jó.- motyogta és a vállamra hajtotta a fejét.
Szegénykém, tényleg nagyon kész volt. Hát még én. Amilyen napot tudhatok magam mögött. Jó pofa, hogyha azt nézzük, hogy tegnap éjjel még bármit megadtam volna érte, hogy Sandra akár szóba álljon velem, most pedig itt pihenget a vállamon. Baromi büszke voltam magamra. A szemeim majd leragadtak. Már tegnap este is csak igen keveset aludtam, ez a nap pedig végképp megviselt. Szükségem volt a pihenésre.
A kocsi megállt a lakásunk előtt.
- Nah fiúk. Én léptem. Nemsokára turnézunk. Csá!- köszöntem el tőlük és kisegítettem Sandrát, aki még gyorsan, erőtlenül hátra köszönt.
- Gyere siessünk. Szétfagysz.- hadartam és beterítettem a pulcsimmal, hogy legalább egy kicsit védjem a meztelen vállát a hidegtől.
- Két nap és karácsony.- suttogta, vagy inkább motyogta. Gondolom baszott álmos volt ő is.
- Gyere, vegyük le a cipőt. Csak csöndbe… lehet, hogy Bill itthon van és alszik.
- Meg lehet, hogy Lela is itt van.- motyogta és lefejtette magáról a magas sarkúját.
- Upsz. Pici lettem.- konyult le a szája, mikor már a talpán állt.
- Dehogy lettél pici! Még így is égimeszelő vagy!- nevettem.- Gyere add a kezed!
Belekaroltam, és úgy indultam vele Bill szobája felé. Lassan, halkan nyitottam ki az ajtót. Az öcsém ott feküdt, szunyókált, Lelával összebújva.
- Ohh, de édesek- mondta Sandra álmodozó hangon, mikor ő is bekukucskált.
- Igen, azok. Tényleg édesek.
Bementünk az én szobámba, és elkezdtük magunkról levenni a cuccainkat. Nagy meglepetésemre Sandrán, a ruha alatt semmi nem volt. Gondolom észrevette a meglepődöttségem, és a kocsányán lógó szemeim.
- Az ilyen ruhák alá, nem lehet felvenni semmit, mert meglátszik a vonala.- mondta nevetve, és felvette azt a pólót, amit kikészítettem neki.
Hamar elnyomott minket az álom, ez nem is volt kérdés, még akkor is, ha annyira jó alkalom lett volna ez a szexre.
133. rész
Baba láz
Nagy nehezen összeszedtem magam és kitotyogtam a konyhába. Semmi másra nem volt akkor szükségem, csak egy jó forró kávéra. Éppen a cukrot lapátoltam bele ezerrel, mikor neszt hallottam, a hátam mögül.
- Jó reggelt, Lela- köszöntem az álmos lánynak, akin egy testhez simuló trikó és egy francia bugyi volt.
- Hali Tom. Mit alkotsz?
- Csak egy kis Tom Kaulitz-féle kávét. Kérsz te is?
- Aham. Milyen volt az estétek?
- Szerintem nem olyan jó, mint a tiétek.
Lela a szemét törölte és nevetgélni kezdett kínjában.
- Hosszúra nyúlt a díjátadás?
- Aham. David őrjöngött Bill miatt.
- Ahj, nemár! Pont ezt nem akartam!
- Nyugi, majd megbékél.- vontam a vállam. Aztán más téma jutott az eszembe.- Figyelj csak, Lela. Volt ez a cikk meg úgy minden. Hogy te leléptél, meg ilyesmi..Szóval..azt akarom kihozni az egészből, hogy akkor most te tényleg terhes vagy?
Figyeltem a lány arckifejezését. Egy halvány ki mosoly húzódott cégig az arcán.
- Hát..izé, Tom. Az a helyzet, hogy igen.
- Most komolyan?..és Bill mit szól? Megtartjátok?
- Igen. Nagyon úgy néz ki.
Elvigyorodtam, mint a tejbe tök.
- Akkor, ha te babát vársz. És Bill az apja..akkor az azt jelenti, hogy ..én izé..nagybácsi leszek?
- Tom! Neked penge logikád van!- nevette el magát.
- Akkor most a bébi..ott van a hasadban?- léptem hozzá kíváncsian közelebb.
- Igen, itt van. -mutatott a pocijára.
- De poén. Megfoghatom?- oda léptem hozzá, és a hasára tettem a kezem. Tiszta szórakozott voltam.- Lela..- kezdtem kicsit félénken- én nem érzek semmit. Nem mozog.
- Tom. Még egy darabig nem is fog mozogni. Még csak alig pár hetes lehetek. Még nagyon pici.
- De tényleg nem mozog.
- Nem is kell még mozognia. Akkora lehet kb, mint a te hüvelykujjadon a köröm.- nevetette ki az értetlenségemet.
- De..bakker- emeltem fel a szabad kezem és a körmöm kezdtem nézgetni.- Képtelenség, hogy én is ekkorka voltam.
- Hát Tom, pedig ekkorka voltál.
Furcsa érzés költözött belém. Leírhatatlanul. Csak ugráltattam a szemem Lela arca, és a hasa között.
- És fiú lesz vagy lány?
- Tom. Fogalmam sincs, még nem is lehet tudni. Még orvosnál sem voltam, ma délelőtt megyek.
- Elvihetlek?
- Bill elvisz..de felőlem.- mosolygott. Szerintem szórakoztatta, hogy így bebuzdultam. Nem tehettem róla. Ez az érzés nekem még nagyon új volt.
- Mi lesz a neve?
- Tom! Elég legyen! Nem tudom!
- És..te fogod megszülni?
- Nem, Tom, baszki, majd Bill, mi?
- Jól van már! Nem úgy értettem, hanem… hogy ott jön majd ki, ahol be is ment, vagy inkább felvágják a ..
- Tom!!! Nyugodj már le! Vedd már magad takarékra.
- Kérdezni sem szabad?
- Nem! Ilyen oltári nagy baromságokat nem!
- Én csak kíváncsi voltam, hogy akkor majd a bébi csak úgy kibújik-e belőled, vagy a …
- Tom!!!- kiabált rám, de a végén elnevette magát.
- Bocsi.- néztem rá nagy szemekkel. Ennek a nők soha nem tudnak ellen állni.
Lela csak fáradtan sóhajtott egyet.
- Semmi baj, Tom. Csak izgatott vagy, ez természetes.
- A kis trónörökös- vigyorogtam és Lela pocakját figyeltem. Nem tudom mi ütött belém. Letérdeltem Lelá elé és úgy néztem tovább.- Csá kisember!..Illetve… vagy Szia Hercegnő!- köszöntem neki és nyomtam Lela hasára egy puszit.
A lány csak mosolyogva nézett rám.
- Majd ugye sokat lehetek vele?
- Persze, Tom. Amennyit csak akar. Hiszen a nagybácsija leszel.
- Ohh, igen, tényleg. De azt ne kérd tőlem egyszer sem, hogy kicseréljem a pelenkáját, mert odaokádok.
Lela csak fejcsóválva nézett a hasára.
- Tom, ha elrontod ezt a gyereket, én kicsinállak.
- Dehogy rontom, max megtanítom azokra a létfontosságú dolgokra, amikre szüksége van, hogy túlélhesse ezt a mai klassz világot. Hali. Itt Tom. Én leszek a nagybácsid! Ott vagy bent?- nyomtam a fülem Lela hasához.
- Ne várd, hogy válaszoljon.
- Csak bemutatkoztam neki, már az is baj?
- Nem. Nem baj.
- Hallod- néztem fel a lányra szórakozottan- Ez nagyon kész van. Bakker, ez nagyon durva. Olyan lehetetlennek tűnik, hogy ott növekszik bent.
- Nekem mondod. Elég furcsa.
- Milyen érzés?
- Micsoda?- nézett rám értetlenül, miközben feltápászkodtam.
- Hát..hát hogy laknak ott bent.
- Öhm..Nem is tudom. Még nem igazán érzem, de furcsa, hogy van bennem valaki. Vagy inkább egyelőre csak valami.
- Na!- szóltam rá a /valami/ kifejezés miatt és megint csak simogatni kezdtem a hasát.- Ne is figyelj, a mamira. Nem gondolta komolyan. Nagyon szeret ő téged, csak ma még nem vette be a gyógyszereit.
- Tom. Te nem vagy normális- sóhajtott a lány. Szegényt biztos lefárasztottam a baromságaimmal. Nem lehet könnyű Bill gyerekét kihordani.
Az öcsém akkor battyogott ki a szobából egy szál boxerben a tökét vakarászva. No, igen, a büszke apuka, akiről majd példát kell vennie a szerencsétlen gyereknek. De még szerencse, hogy ott leszek én neki. Tom, a nagybácsi!
- Hali everybody.- haladt el álmosan Lela mellett és arcára nyomott egy puszit, aztán kikerült engem. Közben pedig még mindig a golyóit vakarászta.
- Bill, durvábban nézel ki, mint egy holdkórós.
- Kössz- engedte el a füle mellett a gúnyos megjegyzésem.
- Had gratuláljak a gyereketekhez. - húzódott szét az arcomon, megint egy vigyor.
Bill csak felemelte a kezét és álmosan biccentett egyet.
- Akkor szívem..ma..doki?- kérdezte a barátnőjétől. Tőle már az is nagy szó, hogy ennyi eszébe jut a mi programok sorából.
- Igen. Úgy fél óra múlva kéne indulunk. Tom visz minket.
Ekkor bújt ki a szobából az én gyönyörű királynőm. Egy ezüst mini selyem köntös volt rajta. Szerintem az övé volt és valamikor régen itt hagyta, aztán most megtalálta.
- Jó reggelt- köszönt ásítva és macskamód nyújtózkodott egyet.
- Neked is baby. - köszöntem, de már alig bírtam magamban tartani az újonnan szerzett információt.- Billnek és Lelának babája lesz!
Sandra szemei kipattantak. Először Billre Aztán Lelára nézett.
- Nahát, ez szuper. Had gratuláljak.- mosolygott rá Lelára. A lány csak szelíden viszonoztak. Tudtam, hogy mostanában nincsenek annyira jóban, mivel Adriana Lelát is befolyásolta. A két lány csak kóstolgatta egymást, és próbálta fürkészni a másik tekintetét. Sikertelenül.
- Basszus Sandra! Gyere ide!- tört meg Lela is mosolyogva ölelte magához a barátnőjét.
- Annyira szeretlek. Hiányoztál.
- Te is nekem, te liba!
Csak vigyorogva oldalba löktem az öcsém, és együtt figyeltük tovább a két lányt.
- Utálom a babákat. De azért örülök nektek.
- Nah kösz. Szép kis dolog rögtön azzal indítani, hogy utálom a babákat.
- Hát szívem, úgy érzem, le kell mondanunk az olyan jó kis bulikról, amikor te egymás után zsinórban 9 tequilát lehúzol.- kacsintott Sandra a barátnőjére.
- Micsoda?- húzta fel Bill a szemöldökét.
- Semmi, Bill. Vannak olyan dolgok, amikről neked nem kell tudni. Elég, ha csak Lela és én tudjuk, miről van szó.
- Öhm..Lassan induljunk!- terelte Lela gyors a témát, és el is viharzott.
- Várj csak kicsim, beszélnünk kell- indult utána Bill és megpaskolta a fenekét.
- Hát nem édesek?- karolta át a nyakam Sandra.
- De. Azok. Héé, mi mikor újítunk be egy gyereket?- kérdeztem poénból.
Sandra arca elfehéredett, mintha szellemet látott volna.
- Nah, nyugi, csak hülyülök.
- Hát nagyon remélem. Ezt a kérdést tedd fel majd úgy 20 év múlva. Addigra eldöntöm, hogy hajlandó vagyok-e egyáltalán szülni, nem hogy még neked.
- Nah, ez most szíven talált.- játszottam a sebzett katonát.- Hallod, én viszem őket a dokihoz. Elmegyek öltözni. Te meg addig itt maradsz? Délutánra biztos visszaérek.
- Ne csináld már. Meg fogok őrülni egyedül. Ráadásul olyan csutka ez a lakás.
- Csutka? Ez a lakás neked csutka?!- fordultam vissza az ajtóból. Majdnem leesett az állam.- Nézd meg a lakás árát az ingatlan piacon, utána mondd rá, hogy csutka.
- Nem úgy. Holnap karácsony, és még egy piros csengőt sem látok.
- Hát akkor kezdj vele valamit, amíg nem jövök haza. Rád bízom. Hívj át valakit, ha nem akarsz egyedül lenni és ügyeskedjetek.
- Oké!- csillantak fel a szemei.
- De nehogy egy egész amerikai foci csapatot.
- Oh, a picsába, pedig ez nem is lett volna olyan rossz ötlet. Velük egy perc alatt fel tudtam volna díszíteni ezt a csutka házat. Az egyik egy kézzel felkapott volna, ha kérem, és akkor már nincs is szükség retkes létrára.
Fejcsóválva mentem be a szobámba. Sandra meg az amerikai foci mániája.
- Megvársz minket?- kérdezte Bill.- Nem tudom meddig fog tartani.
Hátra néztem Lelára. Szegény fal fehér volt. Gondolom nem egy leányálom nőgyógyászhoz járni és nevetve hagyni, hogy egy perverz öreg bácsika turkáljon benned, hogy már szinte a mandulát csiklandozza. Még belegondolni sem mertem, milyen xar, amikor valami orvos fogdossa, meg húzogatja az én műszerem.
- Hát nem tudom. Kerülök egyet.
- Menj csak. Nem kell megvárni, majd valakit ide hívok, ha végzünk.
- Rendben.- bólintottam.- Jók legyetek. Szia Bill, Szia Lela, Szia pici!
Nem nagyon tudtam mit is kezdjek magammal. Egy ideig nézelődtem a parkolóban, aztán beindítottam a kocsit. Elfurikázgattam a városban, benéztem pár kirakatba. Már minden karácsonyi hangulatban volt kivilágítva..nappal. Azért érzitek.
Elmentem a kedvenc kis boltjaim mellett. Hirtelen rám is rám átszállt a karácsonyi hangulat, ahogy a havas utcákat és a sok embert néztem, akik boltról-boltra rohangásztak táskákkal a kezükben. Elkezdtem azon filózni, mit is kéne venni az embereknek. Anya parfümöt kap, mint minden évben. Kicsit talán egyhangú ajándék, de mindig mosolyog, amikor kibontja, vagy talán csak megjátssza magát. De könyörgöm, tőlem mit is vár, ugyan? Billnek veszek valami órát. Olyanja úgy sincsen, rám meg mostanában nagyon rám jött az óra-láz. Dominic kap egy Minden gavallér hazudik könyvet. Már ha tud olvasni. Andreas valami extrán bohókás cuccot, mondjuk egy Mikulás mandzsetta gombot. Tudom, úgyse húzza fel majd egyszer sem, de azért poén lenne neki olyat adni. Gordon kap valami drága piát, amivel majd körbekínálhatja az őrült spanjait, ha olyanja van. A legnagyobb kérdés, hogy mit is kéne venni Sandrának. Háhá. Kap egy üveg vibrátort, aminek a közepébe egy karácsonyfa van beleállítva. Muhaha! Nah jó, nem. A végén még rászokik és az én szerszámom már nem is kell neki.
Ez xar vicc volt, tudom.
Minél jobban törtem a fejem, annál jobban nem jutott az eszembe semmit. Mit is adhatnék neki, hiszen mindene meg van! Nehéz az ilyen lányoknak vásárolni. Sokkal könnyebb egy putriból kikapartnak, aki még egy félik lerágott főtt kukoricacsőnek is örül. Ékszer? Az olyan sablonos. Corneliának is sokszor azt vettem. Amikor 3 hónaposak voltunk Tobit küldtem be a Tiffany & Co.-ba. Azt sem tom, hogy nézett ki az a redvás nyaklánc.
Hát passzoltam a kérdést és tovább furikáztam, amikor majdnem tömegkarambolt okoztam.
- Megvan!!!- üvöltöttem el magam a kocsiban, miközben emelgettem a kezem, bocsánatkérően a káromkodó sofőröknek, akik körbevettek.
134. rész
A csajok megőrülnek!
Nem volt kedvem egyedül kolbászolni. Társaságra vágytam. Kicsit magányosnak éreztem magam valamiért, amikor a párosban, haverjukkal mászkáló járókelő srácokra néztem ki a kocsiból.
Fel akartam hívni Dominicot, aztán beugrott, hogy mi most öri-hari szituban vagyunk. Inkább hanyagoltam a témát, és megcsörgettem a mindig bezsongott spanom, Andreas-t.
- Hali. Nincs kedved összefutni?- vágtam hozzá a kérdést totojázás nélkül.
- Micsoda, merre vagy?
- Öhm.. Pár utcányira a lakásodtól.
- Okés.
- Akkor ott vagyok mindjárt érted.
- Rendben.
Letettem a telefonom és mentem And-ért.
- Na csá. Merre menjünk?- pattant be Andreas mellém.
- Nem tom. Csináljunk valamit együtt?
- Ohh, mire gondolsz huncut fiú?- tette poénból a combomra a kezét.
- Menj innen, te beteg állat!- löktem le röhögve.
- Mit szólnál, ha elmennénk a GemPlace-be?- kérdezte.- Tök rég jártunk ott.
- Okés. Klassz ötlet.
Egy játékterem volt, ahová régen bejártunk egy párszor. Ki lehetett venni egy egész szabad termet, ami tele volt tömve, flipperrel, meg minden egyéb gagyi játékkal, amivel az ember butíthatta magát. Volt, ahol gecironda marslakókat kellett lepuffantani, vagy szimulációval gyorsulásversenyeken részt venni motorral, vagy kocsival.
Kivettünk egy szabad termet, és bevetettük magunkat az élvezetbe.
- És mi van veled Andreas-fiacskám?- kérdeztem tőle, miközben ráültem egy műmotorral, és a képernyőt figyeltem.- Hogy van Adriana.
- Reggel hívtak. Felébredt. De még nem beszéltem vele. Nem volt hozzá gyomrom.
- Jah..megértem. És most mi lesz vele?
- Xarok bele, eljátszotta nálam az utolsó esélyét. Megy vissza Amerikába.
- Figyelj, tudom, hogy dühös vagy, én is az vagyok. De azért csak a húgod.
- Tudom. És az is marad. De meg voltam nélküle, és mostantól is meg leszek. Éli szépen az ő életét, én meg élem az enyémet Kathie-vel.
- Tényleg mi van vele? Hallottam volt egy kis balhé, valami pornó miatt.
- Jahm. De már megbeszéltük a dolgot. Tényleg ő szerepelt benne, de csak, hogy felhúzza az arisztokrata sznob anyját.
- Öcsém, és te láttad végig a filmet?
- Tom, baszd meg!- fordult felém gyilkos tekintettel, az sem zavarta, hogy a játékban éppen egy marslakó gyilkolta majdnem halálra.
- Mi van?-kérdeztem tőle vigyorogva.
- Meg ne próbáld letölteni azt a filmet!
- Én..soha- nevettem - nem is értem, hogy feltételezhetsz rólam ilyet. Figyeld már!- nevettem el magam. Amikor a képernyőn kiírták az eddigi rekordtartók nevét.- Itt van Dominic. Ő a második.
- Gecca. Tényleg.
- Dominic Delux- olvastam hangosan, ez volt Dominic becenév-szerűsége.- Hogy bír ez a srác mindenütt ott lenni.- csóváltam a fejem.
- Tényleg. És ti kibékültetek már?
- Még nem teljesen. Annyira nem vagyunk jóban.
- Úgyis imádjátok egymást, szóval csak időkérdése, és kéz a kézben járkáltok majd Hamburg utcáin. Olyanok vagytok, mint az élettársak, te is tudod.
- Hát persze.- röhögtem és leszálltam arról a gépről. Már meguntam.
- Meghalsz! Meghalsz!- üvöltötte Andreas teljes beleértéssel és irtotta azokat a lényeket.- Ezt Németországért! Ezt nektek! Büdös jenkik!
- Andreas, ezek távol állnak a jenkiktől.
- Nem mind1?- mordult rám.
- Jól van, jól van. Csak szóltam.- emeltem fel a kezem megadóan.- Akkor Kathie-vel újra együtt vagytok?
- Mint a huzat! Legalább is nagyon úgy néz ki. Tegnap együtt jöttünk ki a kórházból. Aztán az este nálam aludt.
- Ohaj, akkor nagy fűrész volt, mi? Nincs is jobb a békítő-baszásnál!- nevettem.
- Hát nincs ám!
- És akkor most nálad van?
- Nem. Lelépett Sandrához, 2 nagydoboz karácsonyi cuccal.
- Együtt vannak a csajaink, és te csak most szólsz?
- Mert mi ebben a nagyszám?
- Jah, nem tom. Sandra díszíti a lakást.
- Akkor már értem… Azért vitt magával Kathie annyi xart.
- Szerintem nem találta meg a mi díszeinket. Ohh. Bakter!- csaptam a homlokomhoz.- Elfelejtettem neki mondani, hogy a karácsonyi cuccainkat lent vannak a raktárban.
- Ahová a pornóújságjaidat és rejtetted?
- Jah..oda.
- Mennyiszer beszéltük Dominiccal, hogy egyszer betörünk oda, és elraboljuk a gyűjteményed.
- Azt próbáljátok meg! Eltöröm mind a kettőtök karját..vagy a farkát!
- Szóval lent vannak a díszek?- terelte a témát And.
- Lent bizony, még az orosz bejárónő vitte le őket.
- Az, akit szerettél mindig stírölni, és akit Cornalie miatt ki kellett rúgnod?
- Az bizony! A bögyös bige.
- Azt a nőt csíptem én is, jó volt az akcentusa..Dáá!
- Én mást csíptem akkoriban benne- vigyorogtam.
- Te perverz állat!
- Csak férfi...Nah, nem megyünk lassan?
- Meg kéne nézni a nőinket. Már délután derekán vagyunk.
- Milyen költői lettél hirtelen- lökött And vállán. - Mióta használsz te olyan kifejezéseket, hogy délután derekán, te beteg fasz!
- Amióta egy tanult, művelt, elit egyetemistahallgató bigével járok.
- Nah jól van. Meguntam. Felbasznak ezek a japcsik, zúzzunk innen hozzátok!
- Ez előbb még nem jenkik voltak?- röhögtem és kimentem az ajtón Andreas után, aki készült leadni a terem kulcsát a recepción.Finoman leparkoltam a kocsit, és indultunk fel a lépcsőházban. A másodikon jártunk, amikor furcsa zajt hallottam.
- Te is hallod?- néztem hátra Andreasra. Ő csak megvonta a vállát, ezzel fejezte ki azt, hogy halvány lila gőze nincsen, hogy mi a picsa lehet ez.
Én is annyiban hagytam. Akkor kezdett érdekessé válni, amikor feltűnt nekem, hogy ahogy haladunk felfelé a zene annál jobban hangosodik.
Akkor jött a legnagyobb meglepetés, amikor szembesültem vele, hogy a zene egyenesen a mi lakásunkból jön.
- Itt meg mi a picsa történt?- kérdeztem.
- Hát feldíszítették a házat. Szerintem, jól néz ki.
Összeráncoltam a szemöldököm értetlenségemben. Aztán leesett. Az ajtónkon egy nagy koszorú lógott, cuki kis csilingelő xarokkal.
- Nem erre gondoltam. Nekem egyáltalán nem különös, hogy a házunkban bömböl a zene?
Andreas csak megvonta a vállát és benyitott. Követtem, egészen be a nappaliig. Az egész ház karácsonyi díszekben úszott az esernyőtartón kedves kis angyalkák lógtak, a lámpákról csillagos díszek, és piros villogók. Mintha csak egy karácsonyi filmbe érkeztünk volna, de volt még elég időm kiámuldozni magam. Abban a pillanatban jobban lekötött, a zene forrásának a helye és oka.
Lassan kommandóztunk be a nappaliig, bár ha útközben törtünk zúztunk volna, azt sem hallotta volna meg senki.
- Anyád.- nyögte Andreas elámulva, amikor a nappali elé ért.
- Mi..?- kezdtem, de elállt a szavam. Éreztem mire gondolt.
A két lány egy szál fehérneműben ugrált és táncikált. Kathie-n egy piros, fehérszőrmés kis szoknyácska volt, amiből kilógott a feneke és a harisnyakötője. Felül egy piros arany I Love Santa Claus feliratos trikós húzott. A nyaka köré pedig arany boát tekert, ami nagy velószínűséggel a karácsonyfára való eredeti rendeltetése szerint. A fején mikulássapka, aminek a piros csillagai villogtak. Jah, meg azt se hagyjuk, ki hogy egy tejszínhabos spraybe énekelt.
Sandrán egy franciabugyi volt, amin kis pom-pomok lógtak és össze-vissza ugrált a lány dereka körüt, ahogy ő rázta magát. Egy piros melltartó a közepén egy hatalmas masnival a szélei pedig szőrmések voltak. A hajában pedig egy hajpánt. De nem olyan egyszerűféle, hanem aminek ördögszarvai voltak. Szerény véleményem szerint ez volt rajta a Playboy fotózáson is. Az ajkai pedig vérpirosra festve. Nah akkor kellett csak igazán a faszomhoz nyúlnom. Nem kicsit..Nagyon!
Mi Andreassal csak megkövülten álltunk és figyeltük őket. Úgy lesokkoltunk a látványtól, hogy moccanni sem bírtunk.Aztán zeneváltás következett.
A lányok felsikítottak. Sandra a fotelre ugrott és ott kezdte rázni a popsiját, ahogy csak a csípője porcai engedték.
Kathie az üveg(!)dohányzóasztalra pattant és ott riszálta magát, közben erősen próbálta kibontakozni a vokalista tehetségét. Egymásra néztünk Andreassal és kitört belőlünk a nevetés. Szerencsére a csajok nem vettek észre. Túlságosan le voltak foglalva a maguk szórakoztatásával, és a ..öhm..igen jó kedvükkel. Gyors fedezékbe vonultunk Anddel, és tovább folytattuk a kukkolást, és próbáltunk nem behugyozni a röhögéstől.
Kathie kecsesen inogott az asztalon. Bepucsított, lehajolt hogy elérje a bokáját, utána úgy egyenesedett fel. Na ilyenkor bánom, hogy nincs a házunk telepakolva kamerával. Olyan mozdulat sorokat nyomtak le a lányok, amiket az ember szeretne egymás után vagy 1000-szer megnézni.
- Kathieee, ordíííts!- nevetett Sandra.
- 3-ra ..1,2,3 Wááááá!
Sandra sztriptíztáncosnőket megszégyenítő mozdulatokkal rázta a fenekét, egyszer jobbra, egyszer fel, egyszer gyorsan, egyszer körkörösen, egyszer fel, egyszer le, egyszer kifelé, másszor befelé.
Kathienek egy másik remek ötlete támadt. Egy kecses mordulattal lepattant az asztalról és egy másokkal már az L alakú fekete bőrkanapén is termett és ott fojtatta a mókát. Az egyik lábát feltette a támlájára, és úgy rázta magát.
Sandra gyönyörűen dobálta a fekete haját. Illetve dobálta az magát, amikor a lány rázta a fejét.
- Ezt nézd, te kurva!- szólt Sandra Kathienek, és a jobb lábát a jobb kezével lemelete a füle mellé.
- Anyááád! Kapd be.- nyújtotta ki Kathie a nyelvét a lányra.
- Állóspárgaaa!- nevetett Sandra, majd letette a lábát és tovább táncolt.
- Rázd magad ribaaaanc!
Kathie sikítozva dobálta magát, és rázta a fenekét bikából. Egy meg nem gondolt lépésnél aztán belerúgott egy párnába és elég rendesen pofára nyalt. Teljesen elhasalt a kanepén. Sandra nagy szemekkel nézett rá, és kitört belőle a nevetés. No meg Andreasból is. Félő volt, hogy a srác ott helyben hugyozta össze magát. Kathie sem hagyta magát, mintha mi sem történt volna, felpattant, megigazította a szoknyácskáját, és tovább ropta.Ismét zeneváltás következett.
A két lány sikítva dobta a magasba a kezét. Mind a ketten leugrottak, az addig uralt kis színpadukról és egymással szembe álltak. Csókot nyomtak az ujjaik hegyére és úgy csaptak hatalmasat a fenekükre, aztán összecsapták, azon a ponton, ahol a /puszis kéz/ csattant.
Andreassal egy emberként, egy férfiként szisszentünk fel. Szerintem lassan már mind a ketten az ájulás szélén álltunk a nevetéstől és a gyönyörtől. Az ilyen dolgot egyszerűen képtelenség túlélni.
- Jesszusom, imááádom ezt a számooot!- visította Kathie és paskolni kezte a saját kerek kis popóját.
- Baszki, ne is mondd! Totál beindulok tőle.- sikított egy hatalmasat Sandra, majd pucsítva fekete nőket megszégyenítve kezdte rázni a seggét.- Shake that ass and bounce those tits. S-s-shake that ass and bounce thos tits…- énekelte Sandra hantosan és közben dobálta a haját és a hosszú lábait.- S-s-shake that ass and bounce those tits. Girl, if you came to party!
- Mennyit ráztam a picsaám erre a számra!- nevetett Kathie.
- Nekem mondod! Baszki, ha meghallom a fenekem magától riszál! Wíííí!-
A két lány elindult egymás felé, fent összecsapták a tenyerük, amikor pedig elhaladtak egymás mellett a másik fenekére is sóztak egyet. Aztán nevetve fordultak szembe és még egyszer megismételték a műveletet, egészen addig játszották ezt, amíg már mind a kettőjük popsija egészen be nem pirosodott. Mi Andreassal meg már végképp nem bírtunk magunkkal és a bennünk lakozó férfi állattal.
De a csajok még akkor sem álltak le, beálltak egymás mellé és ritmusosan csapkodták össze a fenekük. Jobbról, balról- hátulról.
Az embernek még a vér is kiment a fejéből, ahogy nézte. Állati sexin dobálták magukat és ringatták ritmusosan a csípőjüket.
Kathie hirtelen megfordult felém egy qrva nagyot sikított. Ha eddig nem hívták jelentettek fel minket a szomszédok csöndháborításért, most aztán biztos nem tették meg.
Sandra is megfordult és rémülten a kapott a dögös-masnis melltartója elé. Azt sem tudta a két lány hirtelen, hogy melyik testrészüket takarják.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Net név: Buxiika
