3. rész

Jajj, hagyjál már!

Amikor felébredtem Bill még aludt. Óvatosan kibújtam az öleléséből, majd megsimogattam az arcát és elindultam Emily szobája felé. Mikor benyitottam, még édesen aludt. Meg néztem az órát és meglepődtem, hogy én ilyenkor még nem alszom. Hisz még csak tíz óra volt. Lementem a konyhába, ahol találtam egy levelet. Ez állt benne:

„Amy!

Mond meg a húgodnak, hogy munka miatt el kellett utaznom 2 hétre. Ha bármi történne a telefonom mindig be lesz kapcsolva. A fiúkkal meg nyugodtan elmehettek bulizni.

Puszi, Anya!”

Amikor leraktam a levelet az asztalra, Bill mögém lopódzot és megölelt.

-         Szia életem! Hogy aludtál?

-         Jajj.. A szívbajt hoztad rám.. Egyébként nagyon jól aludtam melletted. – válaszok mosolyogva. – Kérsz kávét?

-         Igen, kérek!

-         Rendben.

Mikor leraktam elé a kávét az ajtóban megjelent Emily.

-         Sziasztok! – köszön reflexszerűen.

-         Szia! – egyszerre Billel.

-         Na várjunk csak.. – áll meg egy pillanatra és hátrafordul. – Bill te mit keresel itt? Elaludtam?

-         Nem! Ne aggódj, nem aludtál el.. Te nem.. De én igen tegnap éjjel.. – néz rám mosolyogva.

-         Most mi van? – kérdezem meglepődve.

-         Őőő.. ezzel azt akarod mondani, hogy nálunk aludtál az éjjel? – Emily még mindig meglepődve.

-         Igen!

-         Akkor.. – de nem tudja befejezni a mondatát,mert közbevágok.

-         Nem, nem történt semmi..

-         De jártok? – Emily most már kíváncsian.

Billel egymásra néztünk majd, mintha mi sem történt volna egyszerre válaszoltunk, hogy „igen”!

-         Bár Tom csinálta volna ezt! – sóhajt Emily

-         Ezt hogy érted? – én kicsit meglepődve.

-         Jajj nem úgy.. Bár Tom csinálta volna ezt VELEM! – Emily mosolyogva.

Bill és én meg könnyebbülve sóhajtottunk fel. A csengőre figyeltünk fel. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.

-         Szia! Bill nincs itt? – kérdezte Tom aggódva.

-         Hát, ami azt illeti.. – kezdek bele a magyarázkodásba, majd csak annyit érzek, hogy valaki hátulról átölel és a fejét a vállamra, rakja. – De itt van. –válaszolok röhögve.

-         Azt látom! De mikor jöttél át tesó? – kíváncsiskodik Tom.

-         Este! Tíz óra körül. – Bill mosolyogva.

-         Csak azért, mert anya keresett és ötlete sem volt, hogy hol vagy. Én meg nem tudom honnan, de sejtettem, hogy itt talállak. – magyarázkodik Tom.

-         Aha… biztos.. – vág unott fejet Bill. – De nincs kedved bejönni? Hideg van kint és kezdek megfagyni.

-         Ja persze. Emily?

-         A konyhában. –válaszolok.

-         Ki az? – kérdezi Emily, mert nem ismerte fel Tom hangját.

-         Csak én. – öleli át hátulról Tom és egy puszit nyom az arcára.

-         Szia! Már ennyi az idő? – Emily aggódva.

-         Nem csak Bill miatt jöttem. – válaszol Tom, de Emily nem erre számított.

-         Értem. Akkor én felmegyek készülődni.

-         Okay angyalom! – Tom mosolyogva.

Emily felment az emeletre majd magára csukta a fürdőszobájának az ajtaját és elkezdte engedni magának a vizet a kádba.

-         Köztetek meg mi történt az éjjel?

-         Semmi! Mi történt volna? – kérdez vissza Bill.

-         Hát.. volna pár tippem. – Tom röhögve.

-         Hülye! – majd fejbe vágom.

-         Auuuuuu… Ez fájt. – mondja Tom miközben a fejét, simogatja.

-         Megérdemelted. – mondja Bill röhögve.

-         Na de most komolyan mi történt? – teszi fel még egyszer a kérdését Tom

-         Jajj.. Tom.. Hagyjál már! Semmi nem történt. – válaszolok nyűgösen.

Elindultam a szobám felé, de Bill visszahúzott.

4. rész

Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni

Bill visszahúzott és átölelte a derekam majd egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkamra. Tom csak tátott szájjal nézett, de nem érdekelt minket. Kizártuk a külvilágot. Bill felkapott, majd felcipelt a szobámba. Becsukta a lábával az ajtót, majd letett az ágyra. Fölém hajolt és elkezdte lehúzni rólam a pólómat (mivel az éjjel a ruhánkban aludtunk el szerk.). Én közben a hasát simogattam és én is levettem róla a pólóját. Az ajkaink csak ekkor váltak el egymástól, de ekkor is mosolyogtunk. Szinte egyszerre dobtuk el a pólóinkat. Elkezdtük az öveinket kicsatolni, majd Bill lehúzta rólam a nadrágomat. Levette magától is, majd újra fölém hajolt és újra elkezdett csókolgatni, de most már a nyakamat és a melleimet is. Felemelt majd kikapcsolta a melltartóm. Azt is levette rólam.

-         Szeretlek, akarlak, kívánlak! – súgtam a fülébe mire ő csak egy elégedett mosollyal válaszolt.

Elkezdte lehúzni rólam a tangámat az oldalánál fogva. Én beletúrtam a hajába és halkan felnyögtem.

-         Na mi az? A kisasszony megadja magát? – kérdezte gúnyosan.

-         Pofa be és csináld! – parancsoltam rá.

Erre ő csak mosolygott, és folytattuk. Fordítottam a helyzeten és most én kerültem felülre. Lehúztam róla a boxerét. Ekkor újra ő került felülre.

-         Biztos akarod? – kérdezte meg Bill, de tudta a választ.

-         Szerinted, ha nem akarnám, akkor már itt tartanánk? – kérdeztem vissza, de a válaszra már nem voltam kíváncsi, megcsókoltam és ő ebből tudta.

A derekára fontam a lábaim, majd belém hatolt. Én hangosan felnyögtem, mire ő összerezzent, de folytatta.

     -     Sze.. sze.. szeret.. szeretlek! – nyögte ki nagy nehezen.

     -     Én.. én.. én.. is!

Erre elmosolyodott és lökött rajtam még egyet. Egyszerre értük el a csúcsot, és egyszerre élveztünk el. A végén legurult rólam majd elkezdett játszani a hajammal.

-         Én kis jégkirálynőm! – súgta a fülembe mosolyogva, majd megcsókolt.

-         Mért vagyok jégkirálynő? – kérdezem kicsit felháborodva.

-         Hát.. nem is tudom.. – húzza az időt mosolyogva, miközben elkezd csikizni.

Hangosan felsikítottam! Erre Emily benyitott a szobámba. Meglepődve nézett ránk, hisz Bill a csípőmön ült és úgy csikizett. Kinéztem Bill felsőteste mögül, mert hallottam, hogy benyitottak, és amikor megláttam a húgomat, elvörösödtem. Bill ezt észre vette és hátrafordult. Ő is vörös lett. Hirtelen lefordult rólam, majd bebújt a takaró alá, mint egy 5 éves, de olyan édes volt. Én magamra kaptam a fürdőköntösöm, majd elindultam az ajtó felé. Emilyt kitoltam és becsuktam magunk után.

-         Ne kérdezz semmit.. Egyébként csak csikizet.. – kezdtem magyarázkodni.

-         Jó biztos, de mért magyarázkodsz? – kérdezi még mindig döbbenten.

-         Azt én se tudom. Csak annyit, hogy szeretem, és nem akarom soha elveszíteni. – válaszolok lehajtott fejjel.

-         Ne aggódj, nem fogod! – próbál vígasztalni, mert halja a hangomon, hogy a sírás közelében vagyok. – Cssssss. – ölelt át.

-         Nem akarom, hogy azt tegye, amit Peter tett. – súgom a fülébe hüppögve.

-         Nem fogja.. Hidd el! Amikor a konyhában voltatok reggel, figyeltem és láttam a szemében, hogy teljes szívéből szeret!

-         Én is! Imádom őt! Olyan aranyos.. – húztam mosolyra a számat.

-         Hát akkor? Felejtsd el Petert Ö-R-Ö-K-R-E!

-         Meg ígérem! – mondtam Emilynek miközben hátra fordultam, mert hallottam, hogy nyílik az ajtó a hátam mögött. Amikor megláttam Bill alakját sírva a nyakába kapaszkodtam és a vállára hajtottam a fejem. Nem mondott semmit, csak elkezdte simogatni a hajam és csitítgatott.

A szerelem az egyik legerősebb kapocs, ami összeköt két embert, és ha ez a kapocs létre jön nagyon nehéz elszakítani.  Ha a sors úgy akarja, hogy az a két ember együtt legyen élete végéig hát az úgy is lesz. Lehet, hogy sok akadály lesz az útjuk során, de együtt lesznek, és amíg szeretik egymást, nincs ami útjukba, állhatna.

5. rész

Tom Kaulitz, szeretlek!

Én még mindig Bill nyakában sírtam, mikor Tom megjelent. Nem értette mi történt. Oda jött hozzánk, de Bill elküldte. Nem mintha baj lett volna, hogy ott van inkább csak azért, hogy ne kelljen nekem elmondani, hogy mért sírok.

…::: Tom szemszöge :::…

Oda mentem Amyhez és Billhez, de Bill elküldött. Nem értem mi baja Amynek. Hisz 10 perce még boldog volt, ahogy Bill is. Éreztem és hallottam is. Nagyon szerethetik egymást, ha egy napi ismeretség után megtették. Bill nem ilyen. De ha boldog hát legyen. Én nem fogok bele szólni.

-         Emily, mi baja a nővérednek? – kérdezem félve a kisebbik lányt, aki olyan gyönyörű. A hosszú fekete haja, a kék szemei. Nagyon szép.

-         Fél, hogy elveszíti Billt. Nagyon bele szeretett. Ezt azzal is bizonyította, hogy egy nap után lefeküdt az öcséddel. Ő nem ilyen. De ha boldogok hát legyen. – válaszol Emily mosolyogva, miközben közel hajol hozzám és meg csókol.

Én hagytam, had tegye, amit akar. Érzem, hogy ő megtudna változtatni. Őt soha az életbe nem csalnám meg. Soha! Ha kell be is bizonyítom. A csókja olyan szenvedélyes és tüzes volt. Elindultunk a szobája felé. Magunkra csuktuk az ajtót. Az ajtónak nyomtam a kezeit és elkezdtem a köntösét levenni róla. Éreztem, hogy remeg. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, mire ő csak halkan sóhajtozott. A lábait a derekamra fonta és a nyakamba kapaszkodott. Elindultam vele az ágy felé, majd amikor oda értem lefektettem rá én pedig fölé hajoltam. Még mindig csókolóztunk. Levettem a pólómat, majd az övemet is kikapcsoltam, amitől persze a gatyám is leesett. Kiléptem belőle majd újra Emily fölé hajoltam. Fordított a helyzeten és ő került felülre. Lehúzta rólam a boxerem, amit én csak egy mosollyal jutalmaztam. Majd újra én kerültem felülre. Elkezdtem játszani vele. Elösször csak simogattam ott lenn. Aztán az újaim „véletlenül” eltévedtek. Eközben a nyakát csókolgattam. Egyre jobban remegett és egyre hangosabban sóhajtozott. Élveztem, ahogy minden egyes mozdulatomba bele remeg.

-         Tom könyörgöm! – hallottam nagyon halkan. Ezt én értettem. Kihúztam az újaim és magamévá tettem. Halkan fel nyögött, majd bele kapaszkodott a takaróba. Nagyon erősen szorította azt. Még így is gyönyörű volt.

-         Ahhhh.. – nyögtem egy utolsót. Emily csak mosolygott.

Mikor mind a ketten elélveztünk legurultam róla és a fülébe súgtam:

-         Szertelek hercegnőm! – mondtam mosolyogva és a fejem az ölébe hajtottam. Elkezdte birizgálni a hajamat és hallottam, hogy még mindig levegő után kapkod.

-         Én is szeretlek Tom Kaulitz! – válaszolt halkan, mosolyogva.

Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Nagyon lassan és szenvedélyesen.