141.rész

Kibukás

 

Csak vájtam az utat magam előtt és toltam magam előre. Fogalmam sem volt, merre menjek, vagy mit tegyek. Olyan voltam, mint ha egy agresszív agyilag zokni zombi lennék.

Talán az is voltam. A méreg felzabálta az agyam.

Egyszerűen képtelen voltam gondolkodni, annyira baszott az ideg. Megálltam a klub közepén és csak bambultam magam elé. Minden honnan lökdöstek, de nem zavart. Már annyira nem tudtak magukról, hogy ez most megbocsájtható volt nekik. Meg abban az állapotomban, különösebben nem érdekelt volna, ha agyon taposnak is. Nem akartam létezni. Meg akartam szűnni és csá.

Egy kecses kéz font át hátulról. Összerezzent minden porcikám, ahogy a hasamnál összetette a kezeit. A hátam közepébe nyomta az arcát. Nagyon magas volt.

- Sandra- suttogtam kétségbeesetten és behunytam a szemeim. Hagytam, hogy átjárjon a kellemes érzés. Engedtem magam, vártam, hogy a testem végre lenyugodjon. Minden porcikám bizsergett, ahogy újra biztonságérzetem volt. Kicsit alacsonyabb volt, mint ahogy eddig éreztem, de hát lehet hogy most a változatosság kedvéért nem vett fel egy 12 cm-es magas sarkút amiben csak fél fejjel volt alacsonyabb válam.

Megfogtam a kezét, ami a hasamon pihent.

Itt van. Újra velem, az én gyönyörű királynőm. Csak köszönt Dominicnak, és jött is az ő királyához. Az izmaim ellazultak és kiment a görcs a nyomromból.

Már minden rendben.

Kár volt magam ebbe az édes hitbe ringatni. Lenéztem a kezére. Nagyon hosszú, helyes vörösre lakkozott körmök..Ebbe még nem is volt semmi bökkenő. De hol a jegygyűrű, amivel még tavaly eljegyezte magát Valentin-napkor? Az már sehol nem volt. Lefejtettem magamról a vékony kis női kezeket, és megfordultam.
Egy hosszú tört szőke lány mosolygott rám. Egy pillanatra megállt az élet körülöttem. Talán a csalódás miatt. Talán a látvány miatt. A lány ruhája oldalra volt csúszva. Kicsit már el volt szállva. Rég nem láttam ilyen ártatlan, kis tündérkés szépséget, aki egyben ennyire vad és erotikusan pornósztáros. Ráadásul olyat, aki ekkora hatással volt rám.

Nagyokat pislogtam. Ő pedig nézett rám. Azért nem volt egy alacsony. Viszont azt se hanyagoljuk el, hogy úgy egy 15 cm-es üveg tűsarkú volt a picike kis lábán. A teste olyan törékeny és vékony volt, hogy az ember még óvatosabban ért volna hozzá, mint egy egyhónapos kisbabához. Álltunk egymás előtt, aztán szinte ösztönösen fonta a karját a nyakamba, én pedig tettem a derekára a kezem.

Mosolyogva néztem a szemébe. Ő pedig vissza rám.

Mozgásba kezdtünk, először lassan, majd egyre jobban vettük fel a zene stílusát.

Egy szót sem szóltunk egymáshoz, de a szemünkkel és a testünkkel végigbeszélgettünk. A ruhája kicsit félre csúszott és a lányon is látszott, hogy már nem teljesen önmaga. Én meg…Kajak részeg voltam.

Erősen dörzsölte hozzám a testét. Éreztem, ahogy a picike kemény mellei hozzá simultak a mellkasomhoz. Aztán megfordult. A hosszú haját felemelte a két kezével és úgy rázta.

Teljesen felvettük egymás stílusát. Az arcomba hajolt. Éreztem, ahogy kifújja a meleg levegőt. Egyre jobban izzott körülöttünk a levegő. Félő volt, hogy belobbanunk itt a club közepén. Super Nova!

Lassan elfordította a fejét, amikor már majdnem találkoztak az ajakaink, és a fülcimpámba harapott, ami éppen, hogy kilógott a cap és az alatta lévő pántból. Amikor már nagyon erősen szorította a fogaival, felszisszentem és válaszképpen én is erősebben markoltam a popsiját. Így egymásba gabalyodva vonaglottunk. Közben valamerre teljesen máshol jártunk. Egy másik klubban. Egy másik városban. Egy másik országban. Egy másik kontinensen. Egy másik bolygón Egy másik galaxisban. Egy másik világban, ahol nekem nem törte darabokra a szívem egy lány és a legjobb haverom. Egy olyan helyen ahol csak ő van és én. Semmi más. Se a tömeg, se a gondok, se semmi.

Elhajolt tőlem, így megint a szemébe tudtam nézni. Láttam, ahogy a fekete szemfestéke már egy kicsit el van kenődve.. A baromi vékony karjait továbbra is átfonta a nyakamon és mosolygott.

- Akkor most dugunk, vagy mi lesz?- szegezte hozzám váratlanul a kérdést, mézes tündéri hangon. A hangja pont olyan volt, mint amit elképzeltem neki. Úgy ért a kérdés, mintha tökön rúgtak volna, aztán az érzés elszállt és a helyére egy kellemes zsibbadtság, és bizsergés költözött.

Vigyorogva bólintottam egyet.

A lány nyomott az arcomra egy puszit, megfogta a csuklóm és húzni kezdett át az embereken.

- Hova viszel?- kérdeztem, de kétlem, hogy hallotta. A torkom kiszáradt és a hangom is elment. Pedig ez lett volna az első szavam hozzá. Úristen, még a nevét se tudom…nem is annyira érdekelt a neve. De azért mégis. Csak kéne tudni, nem igaz?

Egy pillanatra megállt és hátra nézett rám. Ez remek alkalom volt.

- Hogy hívnak?

- Dakota- durmolta a fülembe.- Te pedig Tohm.

- Igen. Tom vagyok.- vigyorogtam.

Tovább húzott maga után. Aztán mikor már pont az ajtónál voltunk egy olyan 30-as éveiben járó nő állt be elénk.

- Dakota, te hová mész?- kérdezte tőle szigorúan karba tett kézzel.

- Csak kimegyünk egy kicsit..sétálunk egyet Tommal.- nevetgélt és egy lépést hátrébb lépett, hogy a testét a mellkasomhoz fúrhassa.

- Nem mész te sehova! 15 perc múlva a színpadon kell lenned.- bökött egy galériás terasz felé, ahol lengén öltözött gogotáncos lányok pörögtek a rudakon.

- Ohh ne! Teljesen el is felejtettem.- csapott a homlokához, és egy kicsit el is veszítette az egyensúlyát. Nekem kellett megtartanom, hogy ne essen össze. Bár nekem is segítségre lett volna szükségem.

- Nyomás befelé öltözni!

- Ne. Gabrielle, nem akarok!- siránkozott, és közben erősen szorította a kezem.

- De muszáj!

- A hölgy velem jön.- emeltem meg a hangom. Már amennyire az állapotomban bírtam.

- A hölgy nem megy sehova! Munkája van! Az én alkalmazottam.

- Neked viszont én vagyok a munkaadód!- mordultam rá.- Én csináltam ezt az egész bulit. Én alkalmaztalak, és az összes táncost is én fogadtam fel.

- De ő az én táncosom.- mondta a nő határozottan.

- Mennyit kapna ma este?- kérdeztem végül. Már tököm tele volt ezzel a vitával. A nő is tudta, hogy a végén én fogok győzni, csak túl hülye volt, hogy felfogja.

- 380 euro esténként.

Egy kicsit megállt a gondolatmenetem. Nem gondoltam, hogy ezek a kis qrvák ennyit kapnak, pedig csak riszálják azt a kis csinos popsijukat. Én is beállok annak.

- Adok neked 400 eurot. És a lány velem jön.

A nő összeszűkítette a szemöldökét és kérkedve nézett rám.

De én addigra már bele is nyomtam a kezébe a pénzt és kivonultam Dakotával. Kézen fogva röhögve mentünk a parkolóba.

Sétálgattunk a kocsik között és dülöngéltünk a nevetéstől.

- Nem mondtad, hogy táncos lány vagy.- húztam magamhoz. Szegény nagyon fázhatott abban a kis semmi flitteres ruhában.

- Nem kérdezted.

- Hova menjünk?- kérdeztem. Azért mégsem akartam a parkolóban csinálni.

- Nekem mindegy.

- Egy hotel?- ajánlottam fel. Ő csak bólintott és még jobban hozzám bújt.- Gyere itt parkol a kocsim nem messze.- túrtam elő a kulcsot.

Bele sem gondoltam, hogy ebben az állapotban kibaszottul de nem jó ötlet volán mögé ülni.

142. rész

Vad éjszakák, nagy hibák

 

Behuppantam a volán mögé, ő pedig az anyós ülésre.

- Melyik hotelba menjünk?- kérdeztem.

- Nekem teljesen mindegy. Ami a legközelebb van. Már nagyon bizsergek.- suttogta.

Én is teljesen beindultam.

- Akkor ne késlekedjünk!- motyogtam és beletapostam a gázba. Igaz az utat is homályosan láttam, de nem zavart semmi.

Dakota (?)..vagy hogy is hívják nevetve dülöngélt rám, ahogy kacsáztam az úton. Sokszor elrántottam a kormányt, mert úgy éretem, nekimegyek a velem szembejövőnek. Nem lehettem valami nagyon biztonságos.

- Mit csinálsz?- kiabált Dakota ijedten, amikor már jócskán lementünk az útról.

- Hoppá. -röhögtem, nuku halálfélelemmel. Nem is igazán fogtam fel, hogy minimum 2 emberi élettel játszadozom, vagy akár, hogy nem vagyok teljes mértékben ura a járműnek.

Csodával határos módon megérkeztünk a hotelhez. Nagyon óvatosan csináltuk a dolgot. Dakota vette ki a szobát, és utána felhívott, hogy melyikbe van. Ciki lenne, ha erről cikkezne a sajtó. Tom Kaulitz és a titokzatos (táncos)lány.

Kopogtam az ajtó előtt, ahol a 231/B díszelgett.

- Szia szépfiú- nyitott ajtót, és kidugta a lábát, amin ott virított az a 15 cm-es sarokkal rendelkező üvegcipő.

Pislogtam egy párat és nyeltem egy nagyot.- Csak rád vártam- mondta erotikusan, de a végén elnevette magát.

- Gyere ide sexy.- húztam magamhoz, és mint egy barbár neki estem a nyakának, és csak csókoltam, haraptam, szívtam, csókoltam, szívtam...

Valaki csöngetett.

- Rendeltem pezsit.- magyarázta Dakota és finoman eltolt magától- Majd én nyitom- mondta, miután megállapította, a beteg fejemről, hogy alig tudok magamról.

- Mit hoztaaaam?- lóbálta a kezébe a két üveg zsákmányt. Gondolom elfelejtkezett a formaságokról és bűntudat nélkül kiszedte a méregdrága pezsgőket a jéggel teli ezüst vödörből.

- Győzelem.- röhögtem és ráugrottam háttal az ágyra. Dakota pedig rám, és a mellkasomra tette az üvegeket. Volt rajtam póló, de azért még így is kirázott a hideg a dologtól.

Nevetve kezdte lehúzni rólam a pólót, majd eldobta a sarokba, és bontotta is a pezsgőt, úgy, hogy a fele kifolyt.. ránk.

Ragadtunk a pezsgőtök, úgy csókolóztunk.

Már csak a boxer volt rajtam. Kezdtem teljesen begerjedni. A farkam úgy állt, mint a cövek. Dakota hirtelen felegyenesedett, és nevetve nézett le rám. Teljesen hátracsúszott. Tudtam mit akart. Csak néztem, ahogy ráhajol a farkamra.

Egy ideig néztem, aztán nem bírtam tovább. Félő volt, hogy kitörök, a kelleténél hamarabb. Ezért inkább erősen összeszorítottam a szemem, és élveztem a helyzetet. Uraim, melyikünk, ne élvezte volna?

Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy Dominic is pont ezt érzi, Kathie vagy Sandra jó voltából. Áhh! Nem. Biztos nem. Sandra nem olyan típus. De akkor is. Elment Dominiccal, szóval valószínű, hogy le is fekszenek, ahogy én a spanom ismerem. Erős ütést éreztem belülről. Nem fizikailag, hanem szellemileg.

Sandra..a gyönyörű királynőm.. Sandra..akinek a haja olyan szépen csillog, és az ajkai olyan teltek..egyedül hagyott engem! Megcsalt a barátommal. Semmit nem jelentek neki.

Megint elfogtak az indulatok. Erőszakosan húztam fel Dakotát. Úgy láttam, tetszik neki a dolog. Szerintem tudta, hogy most nem adsz-kapsz, van és nem is várta el tőlem, hogy viszonozzam a nagylelkűségét. Eszem ágában nem volt nyalni. Magam felé húztam. Rám ült. Én határozottan belecuppantam. Nem is foglalkoztam vele, hogy készen áll-e már rá vagy, hogy be van-e eléggé nedvesedve.

Nagyokat döfte. A póz lényege igazából az volt, hogy neki kell lovagolnia rajtam, de most én akartam uralkodni. Én szabtam meg a játékszabályokat és a ritmust.

Hirtelen leszállt rólam, és elém térdelt, úgy pucsított. Ez a dolog is tetszett. Hogy hátulról csináljuk.

Nem szoktam ilyen vad szexben csupán két póztól kielégülni, főleg részegen, de most sikerült.

Még löktem egy pár hatalmasat. Dakota pedig fájdalmasakat nyögött. Elhomályosodott a világ, én pedig ledőltem. Másodpercek alatt mély álomba zuhantam.

 

Reggel a tusolóból kiszűrődött zajokra ébredtem. Tusolt. Közbe néztem, és nyűgösen törölgettem a szemem. Nem volt ismerős a hely. Fogalmam sem volt, hol is vagyok. Aztán hirtelen beugrott minden. Dakota picike kis édes cicijei, a csodálatos orál technikája, ahogy felsegítette rám az óvszert, a harcias szex és..Sandra..Sandra, aki visszajött és Dominiccal töltötte az éjszakát.

Elöntött a düh. Egy cseppnyi kis bűntudatot sem éreztem. Próbáltam visszagondolni a lány nevére, de nem sikerült. Csak a gyönyörű szemei, és az édes kis ártatlan mosolya. Egy pillanatra megsajnáltam. Már arra is emlékeztem, hogy sztriptíz táncos nő, és még kitudja micsoda.

Utána szidni kezdtem magam. Én idióta 400 eurót fizettem, hogy eljöhessem vele. Ennyit még nem fizettem egy kibaszott dugásért.

Szegény lány, olyan elveszettnek tűnt. Olyannak, aki nem találja a helyét a világban. Mi is a neve. Rose? Demetrina?

Megláttam a táskáját, az ágy sarkánál. Talán van benne valami igazolvány. Nem szép dolog más táskájában turkálni, de azért mégis csak tudni kéne a nevét.

Egy csomó rúzs, titokzatos kis zacsik mellett megtaláltam a személyiét. Dakota Elle Simons. Amerikai állampolgár. ..Hm..pedig semmi akcentus…és 14 éves.

- Micsoda?- nyögtem elképedve, nagy szemekkel.

Egy 14 éves csaj fejét keféltem szét?

Abszolút nem nézett ki annyinak. Jóval idősebbnek látszott. Talán a sok festék és a viselkedése miatt. Így hogy már tudtam az igazságot, aztán elgondolkoztam. Tényleg olyan 14 éveses volt. A mosolya, a szeme, ahogy előadta magát, és főleg a testalkata. Még nagyon pici lány volt. Azt hittem a mellei azért ilyen kis tökmagok, mert egyszerűen ilyen a vékonyka típus.

Nem értettem, hogy 14 évesen, hogy lehet egy sztriptíz táncos, és hogy élhet ilyen éjászkai életet. Neki még nem kéne ilyeneket csinálni.

Tudatosult benne, hogy egy nagyon fiatal lányt dugtam meg, méghozzá nem is olyan finoman. Elszorult a torkom.

143. rész

Szembesülés

 

Nyílt a fürdőajtó és ő akkor jött ki egy kis törcsibe. Gyors az ágya széléhez dobtam a táskát, pont, ahonnan felvettem.

- Uhh.- rezzent össze, mikor látta, hogy ébren vagyok, majd végig húzódott a száján ugyan az a huncut mosoly, ami egész este.- Jó reggelt, baby.

- Szia.- próbáltam én is mosolyogni, de nem ment. Képtelen voltam úgy tekinteni rá, mint ahogy tegnap este. Hiszen ő még csak gyerek..

- Hogy vagy?- kérdezte és behuppant mellém.

Kicsit zavarba voltam. Gyanítani lehet, hogy nincs rajta nagyon semmi.

- Öhm.. fáradtan..Másnaposan. Nyúzottan.- a zavartant azért kihagytam…

- Ohh. Hát igen, ezt az ember soha nem fogja megszokni. Még akkor se, ha már millióegyszer volt gatya részeg.

Nem volt túl szívderítő ezt hallani, 14 éves és millióegyszer volt gatya részeg.

- Igen- bólogattam. Nem tudtam mit mondhatnék.

- Ohh. De le van szontyolodva valaki..esetleg segíthetnék?- kérdezte mézes mázasan és közben a kezével benyúlt a takaró alá, és végig indult testemen. Tudtam mit akar, de most nem indultam be. Sőt.. Szinte megrémültem. Ellöktem a kezét magamtól. Már bántam az egész tegnap estét és undorodtam magamtól, hogy bírtam ezt megtenni.

- Mi a baj?- kérdezte értetlenül.

- Semmi, semmi..Figyelj.. Te hány éves vagy?- Nem tudtam miért kérdezem, ha már úgy is tudom. Talán kíváncsi voltam igazat mond-e.

Először felhúzta a szemöldökét, aztán elnevette magát.

- Miért kérdezed?

- Mert..érdekel. És tudni szeretném.

- Az egyik igazolvány szerint 18..az igazi szerint 14..neked meg, amelyik jobban tetszik.

- 14.- ismételtem.-Nem hiszem el, hogy 14 vagy- pampogtam magam elé. Hazugság volt. Aljas hazugság. Tudtam én, hogy annyi. Szó nem volt itt bármi kételkedésről. Inkább csak magamnak bizonygattam, hogy nem annyi.

- Pedig annyi vagyok.

- Nem nézel ki annyinak.- Nem csak, hogy nem nézett ki annyinak, inkább a viselkedése és az életstílusa volt megtévesztő.

- Tudom. Sokan mondták már- kuncogott, pont úgy ahogy a 14 éves kiscsajok szoktak. Azt hitte bóknak szánom. Hát nagyon nem annak szántam.

- Nem értem, hogy kerültél bele ebbe az életbe.

- Ebbe az életbe?

- Igen..Érted mire gondolok, nem? Hogy nem úgy viselkedsz, mint ahogy a korod béliek. Hogy jött a dolog..vagy csak úgy, bumm bele csont nélkül.

- Öhm..Nem tudom. Megszülettem és belecsöppentem. Élvezem a dolgot.

- Mindent?

- Ja..Mindent. A bulizgatást. A hülyülést. A vadulást.

- És a munkád? Hogy jött a sztriptíz?- kérdeztem rá rögtön a következő dologra, ami az eszembe jutott.

- Ohh. Az csak úgy.

Csak úgy? Ismételgettem magamban a szavait. Magam elé bambultam és próbáltam emészteni a dolgokat. Elég mélyen érintett. Nem tudom miért, de nagyon a szívemen viseltem a lány sorsát. Furcsa volt belegondolni az életébe. Csak ültem néma csöndben és figyeltem a babás arcát. Aztán öltözni kezdtem.

- Nekem mennem kéne- motyogtam, amikor a zoknimat húztam a hideg lábamra. Nem a szoba hőfokával volt a baj, inkább velem. Sokkolt a Dakotával folyt beszélgetés. Ez a lány olyan tündöklő és még annyira fiatal. Miért él úgy ahogy? Nem tudtam felfogni, hogy egy 14 éves lány ezt csinálja. Hiszen még annyira sok lehetőség van előtte, és annyi nyitott ajtó. Pedig nem is szorult volna rá. Akkor pedig miért éli ki magát ilyen fiatalon?

- Téged is hazaviszlek, rendben?

- Nem- rázta a fejét mosolyogva. Őt nem viselte meg a dolog. Nevetve állt előttem egy fekete csipkés fehérneműben, és az üveg tűsarkújában, ami magasította és nyújtotta a meglehetősen -szinte már betegesen- vékony és törékeny alakját.

- Akkor mit csinálsz?

- Hm..- dugta ki a nyelvét a szája sarkán és úgy gondolkozott.- Azt még nem tudom, de egy kicsit még maradok. Nincs kedvem haza menni. Meg amúgy is délutánig vettük ki a szobát. Elpihengetek itt. Elleszek.

- Biztos?

- Hát persze!-vágta rá szórakozottan.

- Rendben. Ahogy érzed, tündérke. De ha meggondolod magad, elviszlek. Van rá 54 másodperced, amíg felhúzom a cipőm.

Felvettem a slusszkulcsot az éjjeliszekrényről. Hát a telefonom naná, hogy nem volt ott. Nagy valószínűséggel a klubban hagytam.

Aztán Dakota elé álltam. Rám emelte a tekintetét. Azért jóval magasabb voltam nála.

- Figyelj rám kicsit. Nagyon vigyázz magadra, hercegnő, jó?- simogattam meg az arcát pátyolgatva.

- Persze. Még szép.

- Ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget! És nem hagyod, hogy átverjenek.

- Nyugalom.- nevetett. Látszott, hogy szórakoztatja a szitu.

- Héé! Én most komolyan beszélek! Nem veszel komolyan! Hallod! Ígérd meg.

- De, komolyan veszlek!

- De nem veszel! Ígérd meg, hallod?

- Jó, Tom. Megígérem. De nem kell miattam aggódnod. Tudok vigyázni magamra. Nagylány vagyok az.

- Pont ez a baj. Hogy nem vagy az.

- Hé! De szenyó vagy- szúrt az oldalamba.

Elmosolyogtam és szorosan magamhoz öleltem. Nem értettem, mi van velem. Feltámadt bennem valami hűdenagy védelmező ösztön. Csíptem ezt a csajt és féltettem. Borzalmasan.

- Szeretném, ha nagyon odafigyelnél az emberekre. Nem mindenki akar jót.

- Mondom, ne izgulj miattam. Meg tudom védeni magam.

- Abban nem kételkedem..Örülök, hogy megismerhettelek .- suttogtam a fülébe. Megint nevetésbe tört ki. Innen látszódott, mennyire gyerek még. Nagyon gyerekesen beszélt. Látszott, hogy csak hegyi beszédnek veszi a szavaimat. Azért féltem, hogy történik vele valami. Gonosz világban élünk. Ami főleg egy ilyen védtelen lánynak tud nagyon az lenni.

A telefonom a klubban maradt, hát kénytelen voltam visszamenni érte. Hát pompás. Baromira nem volt kedvem elmenni érte. De ami muszáj, az muszáj.

Ahhoz képest, hogy egész este nem aludtam nagyon és marha másnapos voltam, nem voltam fáradt vagy álmos.

Inkább csak marha kedvetlen voltam. És kicsit szétcsúszott. Mint akinek egy koszos zoknit tömtek az agya helyére.

Úgy reggel 9 körül járhatott. Még volt egy pár kocsi a parkolóban, de a zene már alig szólt.

Bementem és azonnal megcsapott a fű jellegzetes szaga. Ahha! Már minden érthető volt. Szóval Dominic elit édes-füves spanjai maradtak, akik már jócskán túl voltak pár g-n. Már nem érzékelték az idő múlását, és észre sem vették, hogy a nap is már feljött és a maci is rég köpött. Ha az ember betépett, mint a xar észre sem veszi az ilyen elhanyagolható apróságokat.

Beálltam a pultba és érdeklődtem a telefonom után. Hát persze, megtalálták. A zsebembe csúsztattam és készültem lelépni, amikor megfordultam és szemtől szembe találtam magam az akkor legnagyobb rémálmommal.

A gyomrom bukfencezett egyet. A kezem pedig ökölbe szorult. De a további cselekedett elmaradt. Az pedig a következő volt: Az ő viselkedése.

- Hali Tom- köszönt vigyorogva. Mögötte 3 egymásba kapaszkodó- csimpaszkodó, szétcsúszott csaj vihorászott, és a világát se tudta.

- Takarodj a szemem elől, Dominic!- förmedtem rá indulatosan. Ő egy pillanatra ledöbbent, aztán harsányan felröhögött.

- Tom. Te mit toltál? Kínálj már meg engem is, jó?

- Húzz a faszomba! Elástad magad nálam örökre. Fogod, hogy nem vagyok rád kíváncsi? Sarkon fordultam, de ő utánam jött és még a kijárat előtt a vállamnál fogva maga felé fordított.

- Bediliztél? Vagy valami baj van a kibaszott csakráiddal? Vagy mi a jó úristen van má’?

- Egy pöcs vagy! Az van!- vágtam a fejéhez és ismét húztam volna a nyúlcipőt, de megint megállított. Semmi kedvem nem volt a hülye bájcsevejéhez, hogy Jahj, Tom én nem tudom miről beszélsz.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés