6. rész

Higgy nekem

…::: Bill szemszöge :::…

Itt állok Amyvel szemben és ő csak sír, és egyre jobban azt bizonygatja, hogy mennyire szeret. Nem értem. Én is szeretem ezt a törékeny kicsi lányt. Talán pont ezért, mert ilyen. Nem tudom.. csak azt, hogy soha az életbe nem hagyom el. Nem érdekel, mit kell tennem, hogy vele legyek, de vele akarok meghalni. Már bent ülök az ágyán, és az ölemben van a feje. A szemei vörösek a sok sírástól. Hiába próbálom nyugtatgatni, nem megyek vele sokra. Nem tudom, mit tegyek, hogy megnyugodjon. Nagyon fél. Még egy ötletem van, hogy mivel nyugtathatnám meg, de ha az nem jön be, akkor marad az, hogy álomba sírja magát. Lassan megcsókolom ő, pedig hadja. Sikerült. Érzem, hogy csitulnak az érzelmei. A félelem helyét átveszi a szenvedély. Most már velem szemben ül, és egymás szemét nézzük.

-         Hercegnőm, nyugodj meg. Kérlek. Nagyon rossz látni, ahogy sírsz. Ezt én nem akarom. Nem szeretném, hogy boldogtalan légy. Szeretlek teljes szívemből, hidd el! És soha nem hagylak el, esküszöm. – mondom Amynek, hogy bebizonyítsam, hogy szeretem.

-         Én se hagylak el soha! – válaszol sírva, majd hozzám bújik és elalszik a karomban.

Mégy egy, kicsit simogatom a karját, majd kimegyek a szobából. Hagyom, had aludjon. Amikor becsukom az ajtót hallom, hogy csörög a telefonja. Visszarohanok érte és felveszem. Az anyukája volt.

-         Hallo! Amy Larsson telefonja! – veszem fel.

-         Szia! Én Amy anyukája vagyok. Csak azért hívtam, mert Emily telefonja ki van kapcsolva és kíváncsi voltam, hogy Amy elmondta-e, a húgának, hogy két hétig nem megyek haza.

-         Persze, elmondta! – hazudtam a lányok anyukájának.

-         Rendben. Akkor, szia! – köszönt el.

-         Viszlát! – raktam le a telefont.

Lementem a nappaliba és leültem a TV elé. Elkezdtem kapcsolgatni, majd a Vivánál maradtam. Fél óra múlva már aludtam.

…::: Én szemszögem :::…

Amikor felébredtem nagyon megijedtem, hisz Billt nem találtam sehol. Lementem, hogy megnézzem, hátha lent van, valahol és amikor megláttam, hogy a kanapén alszik akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Oda mentem és leguggoltam a kanapé mellé és elkezdtem simogatni az arcát. Elmosolyodott ő is. Amikor megcsókoltam, kinyitotta a szemét és magára rántott. Én folytattam, mintha misem történt volna. Gondoltam játszok vele egy kicsit. Egy „gonosz” játékba kezdtem bele. Éppen, hogy csak hozzá érintettem az ajkaimat az övéhez. Erre bedurvult és harapdálni kezdte az ajkaimat. Élveztem, mert ez volt a célom. Erősen szorította a derekam, de nem érdekelt. Megfordított. Most ő volt felül. Szétnyitotta a köntösöm, és a melleimet kezdte el csókolgatni. Halkan fel sóhajtottam, mire ő elmosolyodott.

-         Soha nem hagylak el! Megértetted? Soha! – mondta Bill miközben egyre lejjebb haladt a testemen. Nem válaszoltam. Élveztem, amit csinál és nem akartam, hogy ez véget érjen bármikor is. De sajnos megjelent Emily. Gyorsan összeszedtem magam, Bill meg értetlenül nézett. A fejemmel Emily felé mutattam. Hátranézett és rájött. Billel csak mosolyogtunk. Emily után megjelent Tomis. Látszott rajta, hogy boldog. Kezdtem rájönni, hogy a fiúk nagyon boldogok velünk.

-         Hát szerintem ma már nem megyünk sehova. – mondta Tom, s az órára mutatott. Este hét óra volt.

-         Dehogynem! Buliba! – mondta Emily röhögve.

-         Jó! Tőlem mehetünk. Akkor hazaugrom és átöltözöm. – válaszolt Tom mosolyogva.

-         Megyek én is! – Bill.

-         Akkor kilencre itt vagyunk! – jelentette ki Tom.

-         Rendben! – válaszoltunk egyszerre Emilyvel. Nyomtunk egy csókot a fiúk szájára és már mentek is.

Haza rohantak. Emilyvel gyorsan elmentünk fürdeni, majd összeszedtük magunkat.  Emily egy fekete csipkés fűzőt vett fel és hozzá fekete mini szoknyát én pedig ugyanezt csak fehérbe. Ez az egyetlen olyan ruha, ami mind a kettőnknek van. Egyikünk se fogta össze a haját. Sminkelni se sminkeltünk. Pont kilencre lettünk kész. A fiúk késtek tíz percet, de csak Bill miatt. Amikor csöngettek én nyitottam ajtót és ők csak tátott szájjal álltak ott. Megcsókoltam Billt majd behívtam őket. Tom oda rohant Emilyhez és megcsókolta. Gyorsan belebújtam a fehér magas sarkúmba, Emily meg fel kűzdötte magára a térdig érő magas sarkú csízmáját.  Mikor már rajta volt, kimentünk a házból és bezártam az ajtót, majd gyorsan beültem Bill mellé a kocsiba.