153. rész
Ismét Hamburgban
A búcsú pillanata is elérkezett. A csomagok már a kocsiban pihentek, mi meg még visszarohantunk a teraszra a csóközönért.

- Vigyázz magadra.- ölelte magához anya Billt, és féltve szorította. Hát igen, így szokott ez lenni, Billt félti, mert ő érzékenyebb, meg a fiatalabb (kemény 10 perccel! Wow), meg az egy szem kis magja. Értem meg aggódik, mert én csinálom általában a hülyeségeket, és engem kell néha fejbe kólintani, hogy tudjam hol a helyem. Jellemző. Bill a jó, Tom a rossz.

- Te pedig ne csinálj semmi nem illőt.- ráncolta össze a szemöldökét, mikor elém állt.

Inkább nem akartam szegényt elkeseríteni, hogy Bocsesz anya, de már megtettem azt a rosszat szilveszter este.
- Szeretlek, anyu.- öleltem magamhoz.A visszautat egy szóval lehetne jellemezni. Rideeg!

A hátsó ülésen nyüszögtek. Bill a tájról motyogott valamit nagyon lelkesen, Lela meg az újdonsült házi kedvencét, akinek a végleges neve Diadena lett, nyúzta és extázisban gügyögött hozzá.

Én meg csak az útra koncentráltam, és néha-néha oldalra sandítottam. Sandra csak bámult ki az ablakon, és közben zenét hallgatott az Ipodomon. Még az út elején kérte el, gondolom csak azért, hogy még véletlenül se kelljen beszélgetésbe bonyolódnia velem.

- A lakásomhoz vigyél.- szólt Sandra, amikor beértünk Hamburgba. Bill is Lela egyszerre néztek ránk mi vaaa? tekintettel. Én csak bólintottam. A lelkes utazók, mikor rájöttek, hogy ez imént elhangzott mondat komoly, kíváncsian előre hajoltak, és várták, hátha kapják a további információkat önszántunkból. Sandra látta, hogy meglepi őket a dolog, és már dolgozott is az agya. Kíváncsi voltam, hogy elmondja-e nekik most, vagy inkább kitalál valami észveszejtően frappánsat.

- Miért mész a lakásodra?- kérdezte végül Lela gyanakvóan éles hangon.

- Vizsgáznom kell majd. Szóval neki kéne ülnöm a könyveknek. És kétlem, hogyha Tom a 10 méteres körzetemben van, össze fog jönni. Szóval a zh-k végéig nem fogunk annyit találkozni.

- Aham.- bólintott Lela és visszadőlt. Közben azon gondolkozott, hogy miért is kéne kételkedi ebben a dologban.

- Majd segítek kipakolni.- motyogtam zavartam, mikor megérkeztünk Sandra luxuslakásának háztömbje elé. Minden alkalmat meg akartam ragadni, hogy kettesben lehessek vele. Volt egy olyan érzésem, hogy miután én lemegyek innen, nem igazán fogunk mi már találkozni, ha Sandrán múlik.

- Igazán nem kell. Itt vannak a hordár fiúk.- mondta hidegen, és áthajolt egy csókért. Váratlanul ért a dolog. Kicsit meg is zavarodtam tőle.

- Akkor is segítek- mondtam zavartan, rekedtes hangon és már szálltam is ki. Aztán erőteljesen becsaptam a kocsim ajtaját és elindultam Sandrával párhuzamosan az autóm farához.

- Semmi szükség erre a színjátékra.- mondta ingerülten, mikor szembekerültünk egymással.

- Nem tudom miről beszélsz, én csak..

- Udvarias akartál lenni, igaz? Tyűha.. a Fred Aster.- húzta gúnyos vigyorra a száját.- Na, jó, figyelj, szóval, most már elmondhatod Billnek. Csak eddig nem akartam, hogy faggatózzanak. Daviddel pedig közösen leülünk tárgyalni, hogy a médiának kell-e csinálnunk a feszkót, mert őszintén szólva nem akarom magamra haragítani őt. Meg hát, ez nem személyes dolog, ez üzlet. - mondta érzelemmentesen, aztán felnyitotta a csomagtartó ajtaját, hogy többet már ne tudjunk ilyenről beszélni. Hiszen így Billék simán meghallhatják.

- Tényleg segítek bevinni, nem kell a hordárnak cipekednie.- ajánlottam fel.

- Ugyan már. Mi a fenéért fizetek annyi ellátás díjat, ha nem azért, hogy kinyalják a seggem. Miután itt vettem a lakásom, ez jár.- mosolyodott el.- Ezt vigyétek lécci, meg azt a 3-t- mutatott a bőröndökre. -És a 4 emeleti A lakás előtt tegyétek le.Köszönöm, fiúk. Hát pás, Tom.- hajolt oda, és nyomott még egy puszit az arcomra, csak a formaság kedvéért.

Elszorult a torkom, ahogy néztem, hogy egyre távolodik. Nagy nehezen felfogtam, hogy nincs láthatatlan hálóm, amivel visszarángathattam volna, ezért csak nagyot sóhajtottam és visszamásztam az autóba.

- Mi a baj?- kérdezte Bill, és zörögni kezdett. Hátra néztem, és megláttam a kezében a Haribot.

- Héé! Azt tedd csak le szépen! Az én kocsimban nem eszel, cseszed!- morogtam rá. Elég ingerült lettem. Eddig letört voltam, most meg ingerült lettem? Egyre jobb, gyerekek. Lassan rosszabb leszek, mint egy havibajos csaj, ezekkel a hangulatingadozásokkal. De hát mit tegyek, ha a padlón vagyok, na.

- Tom, ez nem folyik, nem csöpög. Nem teszek semmi rosszat.- folytatta.

- Kiteszlek az út szélére stoppolni, ha nem teszed el!

Láttam a lelkiszemeim előtt, hogy Bill grimaszol, de végül engedelmeskedett, mert abbamaradt a zörgés.

- Figyelj, Tom. Be kéne ugranunk David-hez, miután kipakoltunk.

- Ne csináld már!- dörzsöltem meg az arcom a szabad kezemmel.- Kibaszottul hulla vagyok.

- Tom, ez a melónk- morogta.- Pihentünk már mi eleget.

- Nem bírsz a bugyidba maradni? Most vezettem egy csomót.

- Már 3 hete el kellett volna kezdeni az új albumot, nem tudom feltűnt-e.

Lela csak kapkodta a fejét közöttünk, és közben vakargatta a macska hátát.

- Bill! Fogd fel, hogy én most nem vagyok olyan állapotban, hogy neki álljak összetenni azt a kibaszott új albumot.- mondtam tagoltan, és hogy nyomatékot adjak végig a visszapillantó tükörben tartottam a szemkapcsolatot Billel.

- Vigyázz már, te pöcs!- rikkantotta ijedten.

Még pont le tudtam fékezni, hogy ne menjek át a piroson.

- Húh..- sóhajtottam egy nagyot.

- Nem tudnál vigyázni? Baszd meg!

- Bocs!- dünnyögtem alig hallhatóan, aztán lefordultam a mi utcánkba.

154. rész
Sandra kiborul

 

- Hogy haladsz Nyuszifül?- kérdezte Lela a barátját, akinek még mindig nem sikerült kipakolni teljesen.

- Hát.. Jól..- kiabálta ki Bill- És utána indulhatunk is vacsorázni!

- Mire kipakolsz, felébred a bátyád, és mehettek is Davidhez!- mondta a lány bánatosan, aztán felült az ágyon, és benézett a gardróbba. Bill a földön ült és a ruháit dobálta ide-oda.- Figyelj csak, életem. Én elmegyek egy kicsit, de sietek vissza. Rendben. És ha kell, akkor megyünk majd vacsizni, miután lerendeztétek Davidet.

- Nem baj?- jött ki Bill a gardróbból és megtámasztotta magát az ajtóban.

- Persze hogy nem! De most rohanok!- adott egy csókot barátja szájára, és lerohant a picike kis Audi Crossához, amit még az amerikai turnén kapott Billtől egy összeveszésük után.

Meg volt a pontos úti célja. Meg kellett tudnia valamit, ami nyomta a lelkét.

- Szia Frank.- köszönt mosolyogva a portásnak, és odadobta hozzá a kocsikulcsot.- Leparkolnád? Nem tudom, mikor jövök.

- Igenis, kisasszony- bólintott a srác. Jól ismerte Lelát. Hogy is ne ismerte volna, mikor a lánynak volt is egy kisebb lakása ebben az épületben.

Megvárta a liftet, majd az felvitte az útja végéhez. Az ajtó elé állt és kopogott.

Sajnos senki nem nyitott neki ajtót. Kénytelen volt önkéntes akcióba kezdeni. Lassan kinyitotta az ajtót és belépett a házba.

Hangosan szólt a zene. Szinte már túl hangosan is.Lela kibújt a cipőjéből és felhúzta a szemöldökét. Elég rossz érzése volt.A hang irányába indult egy nagyon hosszú folyóson, ami elvezette a rezidencia nyugati szárnyába és feltávolabb eső részébe egyik hálószobához. Fölösleges volt kopognia, mert úgysem hallotta volna meg senki.Ahogy kinyitotta az ajtót eltátotta a száját. A Fraciaországból importált csontszívű szönyeg tele volt dobálva S ruháival és a bőröndjeivel. A félköríves kilátóban, ahonnan más esetben áradt be a fény, most el volt engedve a a halvány zöüldalma függöny.
- Te jó ég.- morogta a lány és és végül a XIX. századi ében faragott ágyra emelte a tekintetét.

Tele volt Lindt Sommer Edition bon-bon-os dobozokkal, Starbucks kapucsínós és kávés papírdobozokkal. Ja és nem utolsósorban egy fekete csipkés fehéneműs Sandra is feküdt rajta

Lela szemöldök ráncolva lépett be és nézett közbe.

- Haliii.- köszönt kiabálva, mire az ágyon hasaló lány rögtön felkapta a fejét.

- Mit ijesztgetsz?- rezzent meg Sandra és mérgesen nézett bnőjére.- Hogy kerülsz ide?

- Kocsivaaaal! Halkítsd le a zenét!

- Heee?- értetlenkedett S.

- Halkítsd már le ezt a xart!

- Ez nem xar! Ez történetesen Wolfgang Amadeus Mozart!

- Leszaroooom!
- Mozartot nem szarhatod le! Verum est, quod legitur, fronte capillata, sed plerumque sequitur
Occasio calvata. – kezdte el Sandra énekelni a latin szöveget.
- Haaaaalkítsd már leee!- üvöltötte Lela, mire Sandra felkapta a távirányítót és kikapcsolta.- Kösz.

Sandra szinte durcásan ült fel az ágyon és támasztotta meg magát az ágytámlájához döntött hatalmas párnákkal.

- Hogy kerülsz ide?

- Már mondtam, kocsival.

- Nem úgy értettem..- grimaszolt Sandra.

- Jah..Hát csak eljöttem megnézni, hogy halad a tanulás.- mosolygott és kapkodni kezdte a fejét, a könyvet után kutatva.

- Amint látod sehogy. Ha tanulnék, nem ebben a szobában lennék.

- Ohh. Hát logikus.- nevetett a lány és eszébe jutott, hogy a főhálószobában vannak. Amit Sandra lakásának egy külön szentélye. A nagy becsben tartott ehylség ugyanis mindig is emlékeztette, hogy ő egy igazi kis Királynő és ezt berendezésében is mutatja. A többi szoba leginkább modern, lenyűgöző és telit. Ez viszont fényűző, fejedelmi és bámulatos.
Lela tekintete tovább vondorolt. A kajára nézett. Beugrott neki, hogy Sandra utálja ebben az ágyban a kaját.

- És azok ott mik?- bökött a dobozok felé.

- Csokinak és csirke szárnyak álcázott virágok, miért?- Sandra flegmán. O-o. Lela tudta mit jelent, hogyha Sandra flegmázik. Nah jó. Pontosítsunk. Lela SAJNOS nagyon jól tudta, mit jelent ez. Hogy Sandrának valami qrva nagy baja van.

- Öhm..- gondolkozott Lela, hogy mit is mondhatna.- Akkor most vizsgák?

- Faszt. Nincsenek vizsgáim. Már rég megcsináltam mindent. Szinte minden jegyemet megajánlották. Gyakorlatot szarom le. Meg amúgy sem akarok bejárni annak a köcsög Bucher-nek az előadásaira. Állandóan engem bámul. Iszonyatidegesítő. Majd bejárok, ha visszajön a Münch Norvégiából, abból a baszott ökoprojectről.

- Akkor mi ez az egész?- ráncolta a szemöldökét Lela.- Miért nem vagy Tommal?

- Mert dobtam.

- Hogy mit csináltál?- hökkent meg a lány. Majdnem megfulladt a saját nyálától, amit a meglepődöttség miatt félrenyelt.

- Megcsalt. Szilveszterkor. Nem mesélte véletlen?

- Mi van? Nem. Nem mesélte!- grimaszolt a lány és közelebb ment az ágyhoz. Le is akart rá ülni, de az úgy 10 literes óriási KFC-s kosár miatt nem igazán tudott.

- Ohh. De kis trükkös... Na mind1. Megcsalt. Ennyi.

- Ennyi? Mi? Ez szerintem korántsem ennyi.- hebegte Lela megszeppenve.- De mégis kivel?

- Há mit tom én! Nem mutatott be neki.- döltötte a fejét oldalra.

- De nem mondta, hogy kivel?

- Nem. Nem is kérdeztem.

- Sandra..- nyögte Lela elhalóan és meg akarta fogni a barátnője kezét, de ő hirtelen felpattant és az ablaknál termett.

- No, mit csinálunk ma este?- kérdezte a lány hadarva.

- Ma este? Ma va'? Te miről beszélsz?

- Hát..Csak hogy terveztél-e valamit mára..

- Én..Én nem.. Azt ne mondd, hogy te igen!

- Hümm. Nem is tudom. Valamit kéne alkotni.

Alkotni?- ismételte Lela a barátnője szavait a fejében.

- Mire gondolsz?- Öhm.. Elmehetnénk valami helyre. Partyzhatnánk egyet.

- Partyzni? Te most partyzni akarsz?

- Jepp! Elhívnék mindenkit. Biztos ott lenne a fél város. Legalábbis mindenki, aki számít.

- De..De ..Te most szakítottál.

- Na és akkor mi van? Látod?- mutatott a falon lógó barokk órára.- Tikk-Takk-Tikk-Takk. Az idő nem áll meg, és én sem leszek fiatalabb.

- Ennél fagyosabb sem.- motyogta az orra alatt.

- Egy pasi miatt kár a padlóra küldened magad. Nem érdemlik ki. Qrvára de nem. Minden férfin át kell taposni és bele kell rúgni teljes erőből. A nőknek nincs szükségük férfiakra.

- Ez enyhén szólva túl feminista nézet volt, nem gondolod?- ráncolta a szemöldökét Lela.

- Nem. Ez az igazság. Ez a világ. Jobb, ha nem áltatod magad. Dobd ki Billt amilyen gyorsan csak tudod.

- Hé! Nyugi már!

- Jó. Ahogy gondolod. De én szóltam előre. Egy kan max barátnak jó..meg úgy néha-néha. De nem szabad alárendelned magad.

- Hagyd ezt abba, mert kezdesz felbaszni!

Sandra csak megvonta a vállát.

- Nekem mind1. Tégy, ahogy jónak látod. Ha van kedved, akkor gyere bulizni. Ha nincs, akkor ne gyere.

Lelának volt egy olyan érzése, hogy ott kell lenni, és vigyáznia kell átmeneti elmezavarban szenvedő barátnőjére.

Nem lesz egy egyszerű éjszaka, azt biztosra veheti mindenki..

- Figyelsz?- dobott hozzám valaki valamit. Gyors kapkodni kezdtem a fejem erre meg arra, hogy meglássam honnan jött a támadás. Természetesen Bill volt a támadó, a fegyver meg egy toll. David irodájában ültünk és hallgattuk az új CD iránti elvárásait. Hát mondanom sem kell, hogy nem telt bele sok idő, és el is kalandoztak a gondolataim. Pedig most jól jött volna, ha a munkába merülök. Nagy nehezen felfogtam, hogy Berlinbe kezdjük a munkálatokat, méghozzá 2 napon belül egy amcsi gárda segítségével, aztán már el is repített az a fene nagy fantáziám.

- Nyugi már, itt vagyok.

- Csak testileg.- bökött meg Bill, hogy lássa testileg tényleg.
- Nem, agyban is. Komoly.- tiltakoztam és közben lelöktem a bicepszemről az öcsém kezét.
- Nem úgy tűnik.- csóválta a fejét David.- Lökjed kiscsávó, mi a gáz?

- Semmi.. fáradt vagyok.- vontam meg a vállam és karba vágtam a kezem a mellem előtt.

- Rendben. Akkor szerintem én mindent elmondtam.- bólintott David.- Holnap hívlak titeket. Aztán holnap után meg indulunk. Most meg menjetek.

Egész úton a kocsiig nem szóltunk egymáshoz Billel. De azért tapintható volt a feszültség. Bill kocsijával jöttünk, szóval én csak bevágódtam az anyós ülésre, és kussban ültem.

- Mégis mi a faszom van veled?- kérdezte Bill mielőtt beindította volna a motort.

- Semmi.- vontam meg a vállam flegmán.

- Dehogyis nincs. Bunkó fasz vagy, és ha bunkó fasz vagy, akkor mindig van valami bajod.

- Hát jó.. Tudni akarod? Akkor elmondom… Meghúztam egy Dakota nevű lányt szilveszter este. És elmondtam Sandrának még Loitsche-ban. Ő pedig kidobott.
Billből kitört a röhögés. Már szinte a kormányt verte. Megvártam, ameddig észreveszi magát és elnémul, aztán megjelenik az arcán a baljós árnyék.

- Héé. Azt ne mondd, hogy ez igaz!

- Pedig sajnos az..- bólintottam.- … nagy valószínűséggel vége.

- Bakkter! De..miért? Miért csináltaaad?- sziszegte teljesen kétségbeesve, mintha az ő hibája lenne.

- Hosszú…Lényeg, hogy azt hittem Sandra is megcsal…ráadásul Dominiccal! Egy félreértés volt az egész.

- Bassza meg.- Hát igen..Durva. De nem gáz. Túlélem. Induljunk.

Bill egy darabig nézett, aztán végre indította a motort.

- Figyelj. Elmegyünk Berlinbe, és belevágunk a lecsóba. És még a saját neved is elfelejted. Hidd el, jót fog tenni. Hajtás ezerrel!

- Ok.- vontam meg a vállam.

Bill csak megcsóválta a fejét. Gondolom nem esett neki jól, hogy így kellett látnia. Ilyen szétcsúszottan. Egészen biztos azon törte a fejét, hogy mit is tehetne a felvidulásomért. Nem akartam elkeseríteni, hogy a válasz a semmit volt.

Hazaértünk. Az ebédlőben rögtön Lela fogadott minket. Az étkező asztalra volt borulva. Amikor zajt hallott felemelte a fejét. Eléggé nyúzottnak és fáradtnak látszott.

- Hali.- ment oda hozzá Bill és azonnal betámadta egy csókkal, ami a lánynak annyira azért nem volt ínyére.

- Sziasztok- motyogta fáradtan.

- Csak nem hogy elaludtál így az asztalra borulva?- kérdeztem tőle mosolyogva.

- Hát majdnem. Nem sok hiányzott.

Bill leült a lánnyal szembe és kivett egy kis cukorkát az asztal közepén lévő tálból.

- Majd este alszol egy nagyot.- nyugtatta a barátja, de lány arcára kedvetlen siralmas grimasz ült.

- Ne is mondd. Egész este talpon kell lennem.

- Mer?- kérdezte Bill csámcsogva tele szájjal. Én csak fintorogva néztem rá.

- Buli lesz..- ásított Lela hatalmasaz

Bill felkapta a fejét. Mintha egy villám csapott volna belé.
igen, pont belé. Belé mindig!

- Ez az! Bulizzunk. Hey sákáláká!- vigyorodott el és rám nézett.- Tom! Ünnepeljük meg a szabink utolsó napjait!Ohhéé, dance, dance.- kezdte el rázni a csípőjét a széken.- El megyünk bulizni mind!

Most Lela arca vált olyanná, mintha szellemet látna. Aztán nyöszörgött egy olyan miért pont én -eset és visszaborult az asztalra.

155. rész
A party beindult

 

Nem sok kedvem volt partyzni, de azért valamit mégis kezdenem kellett magammal, hogy ne dögöljek bele az unalomba meg a fene nagy gondolataimba. Így maradt az, hogy felkaptam egy fehér Miskeen pólót, egy kendőt, aztán már vágtáztam is Billékért.

Elfelejtettem kopogni. De szerencsére semmi olyan látvány nem tárult elém. Már mind a ketten kész voltak, csak éppen a végső suhintásokat végezték magukon. Bill az ágyon ült törökülésben, Lela pedig pirosította az arccsontját.

- Hogy álltok?- kérdeztem rá azért mégis.

- Remekül. Külön kocsival megyünk, nem?- nézett rám Billre.

- Felőlem- vontam meg a vállam közömbösen.- De azért azt szeretném tudni, hogy hova is megyünk.

Látszott Lelán, hogy habozik. Mintha nehezére esett volna megmondani a hely nevét, vagy mintha gondolkozott volna valamin. Aztán sóhajtott egyet.
- Red Carpet Night-ba. - kimondta az elit szórakozó hely nevét.- A többiek is ott vannak.- mondta a lány, majd belemártotta a púderecsetet az Estee Lauder arcpirosítóba.

- Ok.- indultam ki a kocsimhoz, közben azon filóztam, hogy kik többiek.
Bármi nehézség nélkül érkeztem meg. Leparkoltam a kocsit és indultam a bejárathoz. Gondolkoztam, hogy megvárjam-e Billéket, de aztán úgy döntöttem, inkább keresek egy üres boxot és kényelembe helyezem magam.
Alig kellett felmennem a VIP résszé kikiáltott galériára máris ismerős arcba bukkantam. Kathie jött felém nagy serény léptekkel kivirult arccal. Wow. Nem is emlékeztem rá, láttam volna ennyire örülni az érkezésemben.

- Csakhogy végre itt vagy!-ugrott nagy lelkesen a nyakamba és egy sikítással megspékelt puszit nyomott az arcomra (félig a számra).- Azt hittem egy örökké valóságig fog tartani ez a kis kiruccanásotok! Már azt hittem megőrülök.

- Mi van, ennyire hiányoztam?- nevettem.- Nincs élet tom Kaulitz nélkül?

- Valakinek nincs.- bökött a fejével hátra, ahol Dominic ült egy boxban két gyönyörű burlesque táncos beütésű lánnyal, akinek hatalmas toll volt a felpántjuk hátsó részére tűzve. Hogy honnan szerezte vajon őket? Hát azt hiszem, azt bizony senki nem tudja.- Alig akart békén hagyni minket. Állandóan nálunk nyomult. Nem is hívtuk, de már reggel ott volt aztán ott is aludt. Ott csövelt nálunk. Bújt mindig a seggünkbe. Még csókolózni sem tudtunk rendesen. Hogy mást ne is említsek! Folyton ott nyomult közöttünk.

Elképzeltem, ahogy a szőke herCZegnő és a szőke herceg meghitten összebújik este az ágyban, pancsi idő után. Becsukott szemmel közelítenek egymás felé, közben Dominic kidugja a fejét kettőjük között a takarón és huncut kis vigyorral pislog, közben buzgón lebegteteti a szempilláit.

Don Dominic Deluxe felé néztem és vigyorogva megcsóválta a fejem. Ő pont akkor kapta fel az övét, így pont meglátott. Mintha a sors keze lett volna!
Naná!

- Tooom!- ugrott fel jött oda hozzám, a csajokat hoppon hagyva.- Azt hittem már rég feldobtad a talpad!

- Mi va?! Dehogyis! Valakinek vigyáznia kellé rád, ember!- fogtam vele kezet nagy lelkesen és félvállal meg is öleltem. Látszott a kurafin, hogy tényleg mocskosuk hiányolt. Én is hiányoltam volna őt szerintem, ha nem lettem volna olyan szörnyen lefoglalva a nagy problémáimmal.

- Milyen volt a szülői ház?- kérdezte.

- Hát fura..

- És hol van a királynőnk? Már majd megdöglöm, hogy megölelhessem.- nevetett és fürkészve nézegetett a hátam mögé, majd mikor látta a fagyos arckifejezésemet abbahagyta a pipiskedést. Az arcom biztos mindent elárult.- Hé! Gebasz van?

- Az van.

- Elmondtad neki, mi?

- El.

- És?

- MIT ÉS? Hát kidobott, ennnyi!

- Na, nyugi.- ráncolta a szemöldökét.

- Jó izéé. Bocs.

- Próbáltál vele beszélni?

- Te is tudod, hogy milyen.

- Elmondtad neki, hogy csak félreértés volt, és hogy mennyire fontos neked?

- El. El El. Pipa, pipa, pipa. - hadartam megint ingerülten.

- Ne engem oltsál, jó?

- Bocs.. Csak.. Áhh, gyere, igyunk valamit.- fordultam meg. De amikor megfordultam rögtön megállt a lélegezem. Valami olyat láttam a klub másik oldalában, amitől majdnem magam alá csurgattam.

Pislogtam kettőt, hogy fel tudtam fogni, aztán Dominicot is oldalba böktem. Semmi szükség nem volt rá. Ő is észrevette a bénító jelenséget. Pontosan velünk szemben. A kör alakú galéria túlsó oldalán, a pódiumon álló pókerasztalnál ott ült Sandra. A club tőlem legtávolabbi ponján volt, mégis mintha csak úgy vonzotta volna a tekintetet. Nem tudtad nem őt bámulni, olyan feltűnő jelenség volt. Egy bámulatosan gyönyörű csillogó mini ezüst ruha volt rajta.A haja könnyeden omlott le a vállairól, nem olyan erőteljes, inkább lágy „hollywoodi” hullámokban.

Teljesen felhajolt az asztalhoz. Gondolom akkor tette meg a tétjeit. Szivart tett a szájába aztán meggyújtotta és nagyon széles mosollyal felnevetett, majd levette a mellette ülő srácról a kemény karimájú gengeszteres sötét kalapot és egy laza kézpörgetéssel a feje búbjáre tette, pont úgy mint Justin Timberlake a klipjeiben. Állati szexin csinálta. Szinte lassított felvételként néztem végig a mutatványt. Egy pilalantra lefagytam, annyira megbabonázott.

- Bakker, eddig észre sem vettem, hogy itt van.- nyöszögte Don mögöttem, és ezzel vissza is rángatott a való világba, illetve felvert az édes álmomból, kinek hogy tetszik.

Megráztam a fejem, aztán pipiskedve néztem közbe a tömegen. Bár felesleges volt, mert úgy is elég magas voltam.

- Kit keresel?

- Leláékat. Szólni nekik, hogy kit találtunk.

- Majd észreveszik maguktól is. Inkább menjünk oda.Hirtelen 180°-os fordulatot tettem. Új szám következett erősebb hangerővel. Mindenki beindult és ugrálva kiabálta a szöveget.

- Mi van? Oda menni? Meg vagy te húzatva?- sziszegtem a fogaim között.- Szakított velem. Vili? Ez qrvára nem oké így, hogy odamegyünk köszönni.

- Nem tanultál illemet Tom-fiacskám? Akit ismerünk, annak illik köszönni.

- Akkor most szambázzunk végig a klubbon és köszönjünk mindenkinek, akivel találkoztunk már életünkben? Szerintem reggelig is eltartana.

- Tőlem aztán oké. De Sandrával kezdjük.- nevette el magát és már indult is.
Ez hülyeee?

- Lassíts már, köcsög. Te könnyen beszélsz. Te jóba vagy vele. Én viszont nem! Fogod?

Dominicot nem hatotta meg a dolog. Csak törte az utat a tömegben. Kénytelen voltam követni. Útközben lekaptam az egyik pincér tálcájáról egy nagy pohár valamit, és egy húzásra lehajtottam. Húh. Xar ötlet volt. Tequila, méghozzá nem is a gyengébb fajtából. De hát nem baj, el kellett ez most nekem. Nagyon is.
Elhagytuk a kör fordulóját, így ismét megpillanthattuk a pókerasztalt, ami egy hatalmas emelvényen állt bekerítve.

Már abszolút nem akartam oda menni! Megláttam kiknek a társaságában ül ott.

- Hé, állj már meg.- rántottam egyet Dominic karján, aki már majdnem átlépte azt a bizonyos határt, ahol már tényleg muszáj lesz oda menni.

- Mi va’?- fordult felém meglepődve és megigazította az ujján a Lacoste pólóját, ami miattam csúszott el.

- Nézz már közbe, ember.- morogtam rá.

Megfordult és végig bámult a társaságon, aztán visszanézett rám és elröhögte magát. Bizony ő is jól ismerte őket. Őket ki nem ismerte? Az egyetemisták elit kis tárasága. Az elkényeztetett szépfiúk, akiknek olyan messzire nyúlt el a kezük, amennyire messzire csak akartjk, és olyan szoknyák alá, ahová csak a farkuk óhajtotta.
Belszülettek a puccba Olyan féle szemérmetlen dögök közé tartoztak, akik 2 csajjal jártak szinte mindenhová, és nyilvánosan fogdosták a csajok mellét, hogy mindenki jól lássam, hogy igen, velük bizony mennyire bőkezű volt az élet. Olyan fajták, akik bármelyik nőt megkapták egy keringőre, aztán eldobták szegény összetört szívű lányt, bele a pórba. És ezt minden bűntudat nélkül. Viszont mélyen tisztelték, és istenítették azokat a lányokat, akik nem dőltek be nekik. Felélénkítette a versenyszellemüket, még akkor is, ha ők maguk is tudták, semmi esélyük. Így néztek Sandrára is, és tapló bunkó létükre jók voltak hozzá.

Úgy nevelkedtek, hogy kispöcs koruk óta mindenki kinyalta a seggüket. . Már a dadusok mellete is D-kosaras volt, és a Tommy Hilfigerben Chevignon parfümtől illatozva mentek a homokozóba játszani. Az átlag számára muris dolgok viszont nekik cseppet sem voltak szórakoztatóak, inkább unalmasak, azért az ő szórakozási módszereik kegyetlen játékok voltak, amikkel néha túl messzire mentek. És hát mindent megúsztak, ahogy ez szokott lenni. Mind mocskos szemtelen férgek voltak, és azt gondolták magukról, hogy ők a császárok. Egy nagy hiba volt, hogy sajna nem csak gondolták, valójában is császárok voltak.

Dominic imádta őket. Tényleg. Imádott rajtuk nevetni, és heccelni mindet. Nem egyszer verekedett már össze valamelyikükkel.
Az igazság az volt, hogy egyikük sem ért fel hozzá. Belőlük hiányzott valami, ami Domban megvolt. Ez emelte Dominicot az összes felé.- Így még jobb a buli- nevetett, aztán megfordult. Megforgattam a szemem és nagyot sóhajtottam. A pódium le volt zárva. Két benga állat testőr állt a lépcsőfokos lépcső előtt, ami oda vezetett fel.

- Sandrához jöttünk.- mondta Dominic.- Ő a volt kanja.- bökött hátra felém.

A hústorony lenézett ránk. Azért nem mondom, összeugrott a farkam elég gyorsan.

- Ha Sandra nem akar látni titeket, akkor tőlem még az apja is lehetsz, nem engedlek fel.

- Hogy a faszomba nem akar látni minket.- forgatta a fejét Dominic. -Ha majd sikít, akkor feljöttük és lehoztok minket.- vonta meg Dominic a vállát.

Én nem tartottam ezt olyan jó ötletnek, hiszen nem tudni Sandra sikítani fog-e ha meglát minket. De azért összehúztam magam és követtem Dont. Ő rögtön Sandra mögé lopózott és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
Hát szerintem ezzel nem szabadott nekem is próbálkozni.

A lány összerezzent, aztán felugrott.

- Dominic.- vetődött a fiú nyakába.- Hogy a retkes picsába kerülsz ide?- kérdezte tőle nagy boldogan, aztán kinyitotta a szemét, és meglátott engem. Teljesen kivehető volt, hogy hirtelen az összes létező gondolat átfut az agyán és kétségbeesetten tűnődik azon, hogy mit érdemes tennie egy olyan tökéletes lánynak, ilyen helyzetben, mint amilyen ő. Figyeltem, ahogy rezzdüléstelen arccal futtaja végig rajtam a szemét, és próbálja fal mögé rejteni az érzéseit. De aztán a meglepett és tanácstalan arckifejezés egy másodperc alatt tovaszállt és már nyoma sem volt. A szemében hirtelen gonosz fény égett és oldalra húzta a száját olyan „nem akartalak látni, bassza meg. Erre nem volt tervem, de teszek én róla, hogy érjenek téged is meglepetések az este folyamán, ha már te is megleptél engem”-esen. Fel másodperc alatt újra értékelte a dolgokat és nem engedett uralnmat a dühének csak a magabiztos mosolygásnak. Már csak ez hiányzott.- törtem az ujjaim.- Arra lehetett tippelni, hogy már meg is volt a terve. A játékszere voltam, azt tett velem, amit csak akart. Alá rendelve a kegyetlen kis játékának. Volt még egy nagy probléma: egyáltalán nem bántam. Annyira elbűvölő jelenség volt, ha ő azon az estén meg akar ölni, én vállalom a halált.
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés