Nagy szemekkel néztem rá ő meg pirulva rugdosta a homokot. Annyira édes volt. Megfogtam az állánál és szembe fordítottam magammal de nem nézett rám. Kicsit följebb emeltem az állát így kényszerítve rá h a szemembe nézzen. Tiszta piros volt az arca és még talán arra is megesküdtem volna h könnyes volt a szeme. Mosolyogva néztem rá.

É: nem gáz

B: óó dehogynem - kapta el a fejét

É: majd akkor veszíted el amikor te akarod

B: de már akartam csak na jó hagyjuk inkább megyek - és már állt volna fel de megfogtam a csuklóját és megrántottam egy kicsit. Megállt majd lassan rám nézett én pedig visszahúztam magam mellé.

É: szerintem tök jó hogy 17 évesen még úgy mondd „érintetlen” vagy .- mosolyogtam rá
B: szerintem meg tiszta gáz már a húgod se az!!! - nézett rám kétségbeesve

É: a húgom más téma, ő minden neki tetsző  pasival lefexik - forgattam meg a szemem

B: mintha Tomot látnám - mosolyodott el

É: összeillenek- vigyorogtam rá.

B: szerintem már volt köztük vmi… - fordult el vigyorogva

É: mii??? És én erről h h nem tudookk??? - álltam föl és színpadiasan a homlokomra raktam a kezem és úgy csináltam mintha elájultam volna. Bill csak röhögött már el is felejtette h miről beszélgettünk még 2 perce. Felszabadult és nem érezte magát rosszul ha a közelemben volt. Sőt nagyon is jól érezte magát…

’’’Csöng-csöng’’’

T: jövök máárr - Tom kinyitotta az ajtót és meglepődve nézett a jövevényre.

N: szia Tom- szólt hozzá vágytól fűtött hangon

T: Natali??

N: persze Tom - és megnyalta a szája szélét miközben végig nézett a fiún. Tom csak elmosolyodott majd berántotta a lányt és a lábával berúgta az ajtót. Neki nyomta a falnak és leszorította a kezeit. Mélyen a lány szemébe nézett aki csak kapkodta a levegőt és csak a fiú szemei és szája közt jártatta a tekintetét. Tom értette a célzást és szenvedélyesen megcsókolta. Elengedte a lány karjait aki rögtön benyúlt a pólója alá a fiú pedig a lábait fölemelte majd a dereka köré rakva újra visszanyomta a lányt a falra.

Épp hazafelé tartottunk Billel. Amikor is az út közepén megálltunk.

É: na most mi van?
B: most hazamész?- nézett rám nagy szemekkel, elmosolyodtam, majd megráztam a fejem és elindultunk a házuk felé.

B: csak Tom van itthon
É: az jó
Elkezdett kotorászni a sebében majd előhúzott egy kulcscsomót. Idegesen bedugta a kulcslyukba majd kattant a zár és kinyílt az ajtó. Velünk szemben pedig két ijedt szempár. Bill leejtette a kulcsát én pedig tátott szájjal bámultam rájuk majd nagy nehezen kapcsoltam és fölkaptam a kulcsot majd kilöktem Billt az ajtón és gyors becsuktam azt. Bill bamba fejjel emelte rám a tekintetét. Odaléptem hozzá és becsuktam a száját. A fogai hangosan csattantak össze, ijedten kapott oda hozzá.
B: hééé!!! Most mért?
É: mert már nem nézhettem tétlenül h mindjárt berepül az a kismadár a fán- mutattam az egyik ágra. Gúnyosan elmosolyodott majd, megint rám nézett.

B: ezt nem hiszem el- és szontyolodva leült az ajtó előtti padkára és a kezeibe temette a fejét.

É: Bill nincsen semmi baj – guggoltam le elé és megsimogattam a haját. Ő csak megrázta a fejét, majd fölállt és elindult. Nagyra nyitott szemekkel bámultam rá.

É: most meg hova mész?

Nem mondott semmit csak az egyik kezét zsebre vágta a másikat fölemelte és hátrafelé integetett de nem nézett vissza. Én pedig szomorúan kullogtam haza.

Miután becsukódott az ajtó Tom kihúzta Nataliból az ujjait majd a lány felé fordult.

T: nem igaz h egyszer nem tudjuk befejezni amit elkezdtünk!!!

N: jajj ne szívdd mellre, majd egyszer úgyis összejön- kacsintott csábosan miközben megigazította mini szoknyáját és az ajtó felé vette az irányt.

T: most hova mész?

N: haza

T:  mért nem maradsz itt?- nézett rá csábosan miközben magához rántotta.

N: Toom, majd máskor- nyomott puszit a szájára és becsukva maga mögött az ajtót egyedül hagyta Tom Kaulitzot.

Bill egyedül kóborolt az utcákon de nagyon jól tudta h hova is tart. A titkos kis parkba, ahova mindig kijárt. Hisz itt nem zavarta senki mindig egyedül lehetett a gondolataival. Soha nem volt senki aki beleüsse a dolgait ezen a kishelyen minden olyan békés, csöndes volt. Már beért a parkba és el is indult a legeldugottabb rész felé. Tudta nagyon jól h nemsokára testvére fog mellé lehuppanni és most is kedvesen megsimogatja majd a kezét és átöleli őt majd a fülébe suttogja „mi a baj?”. Mi a baj? Mi a baj? Sok minden. Nincsen neki normális kapcsolata mióta befutott a banda. Tom sorra gyűjti a „trófeákat” a polcán neki pedig még egy sincs. Nem is ezzel van a gond hanem azzal h még nem volt igazán olyan a lány akit annyira szeretett és igazán szerelemből lefeküdt volna vele. És a gyanúja pár perccel késöbb bebizonyosodott. Halk léptek közeledtek felé majd megszűntek és leült egy számára nagyon fontos személy. É pontosan úgy ahogy mindig is megsimogatta karját Bill pedig fázósan húzta össze magát. Majd pár másodperccel késöbb már nem fázott mert a nagy pulcsiba burkolózó személy átölelte és a fülébe suttogta.

T: mi a baj?

B: tudod te azt nagyon jól…

T: jajj Bill ne vedd már a szívedre, egyszer te is túl leszel rajta, nem gáz csajok milliói imádnak

B: na ja de ha tudnák ezt az apróságot mindjárt nem szeretnének annyira.

T: ugyanúgy szeretnének

B: nem- nézett rá szikrázó szemekkel. Tom egy kicsit el is távolodott tőle, majd mégis közelebb hajolt hozzá.

T: tudod vannak olyanok akik elfogadnak így és nagyon közel vannak hozzád csak nem veszed észre…

Bill csak nagy szemekkel nézett testvérére majd lehajtotta a fejét.

B: nem jövök be neki

T: miből gondolod??

B: máma mondta h neki az olyan pasik jönnek be akik tudják mit akarnak, mernek lépni és nem gyávák. Úgy h Tom tiéd a pálya- húzta el a száját Bill

Tom csak megrázta a fejét majd megfogta testvére állát és maga felé fordította a fejét. Mélyen a szemébe nézett majd ezeket suttogta.

T: nekem nem kell Dorothy, nekem Natali kell- majd megölelte testvérét.

Ezekkel nyugtatta meg a fekete hajú énekest raszta hajú testvére. És ezzel a kis mondattal a Magdeburgi park ezennel elcsöndesedett és csak két fiatal ücsörgött egymás mellett a legeldugottabb részen. Az fekete herceg lehajtott fejjel hagyta hogy bátyja átölelje és védelmezze őt. A raszta hajú fiú csak szüntelen ölelte testvérét és ringatta őt. Védelmezte és soha nem engedte el. Nagyon sok fájdalma volt már és nem engedte h még többet szenvedjen. „Meg kell őt védenie!!” csak ez a mondat hangzott a fiatal gitáros agyában. Majd testvérét még jobban magához ölelte fejét testvére fejére hajtotta és az ikrek szeme lecsukódott. Aznap este mind a ketten ott a csendes, eldugott búvóhelyen egymást ölelve tértek nyugovóra.