10. rész


Este nem történt semmi különös. Reggel a redőny lapjai között halványan beszűrődött a napfény gyenge sugarai. Nagyot nyújtóztam, kinyitottam egy percre a szememet és egy alakot véltem felfedezni a fotelomban. Átfordultam a másik oldalara majd tovább alukáltam. De vmi nem hagyott nyugodni mintha láttam volna egy
É: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- néztem rá
Vki: ÁÁÁÁÁÁ
É: JÉZUSOM!!!!

Vki: mooossst miiii vaaaaaan???? Ennyire ijesztő vagyok- nézett rám a fotel mellől ugyanis úgy megijedt h leesett róla.

É: neem Tom, de kicsit megrázó látni egy alakot a szobádban miközben épp ébredezel nem gondolod?- néztem rá lihegve. Tom csak elkezdett röhögni ott a padlón, nagy szemekkel néztem rá majd én is nevetni kezdtem.
É: mi járatban?
T: csak beszélgetni jöttem, meg egy kicsit kérdezősködni

É: jó de közbe én készülősök.

T: mért mész valahova?

É: nem csak nem akarok egész nap a pizsimbe poshadni

T: PEDIG AZ JÓÓ- kiabált utánam Tom, mert közben becsuktam az ajtót.- BEJÖHETEK??

É: neeem

T: bezzeg Billt beengedted!!!- zsörtölődött

É: akkor jó kedvem volt

T: most mért nincs?

É: mert reggel van- néztem az ajtóra unottan ugyanis az kinyílt.

Tom csak mosolyogva leült a WC-re
É: na mi van?- néztem rá habbal teli arccal. Kicsit meglepődött meg talán egy kis mosoly is átfutott volna a szája sarkában. Kérdezgetett mindenfélét Nataliról majd egyszer csak egy igen érdekes T-mát hozott fel.

T: szerintem neked teccik Bill- mondta nemes egyszerűséggel. Épp a víz alatt tengettem az életem amikor is tompán halottam h mit mondott. Fölugrottam és nagyra nyílt szemekkel néztem rá. Ő pedig mosolygott.

É: MIII???!!!

T: mondom sztem neked teccik Bill
É: neeem!!! Nem teccik…sőőttt….- nevettem föl nevetségesen. Ekkor hallottam h csapódott az ajtóm, majd gyors futások a lépcsőn majd nyílik és újra csapódik a bejárati ajtó. Tom lehajtotta a fejét. Nagy szemekkel néztem rá. Majd lassacskán leesett a dolog. Tom benn volt nálam míg Bill kinn állt az ajtó előtt és mindent hallott, ezért rohant el. Dühös voltam nagyon dühös!! Mikor Tom rám nézett és meglátta h milyen dühös vagyok inkább fölállt.

É: EZZEL NEM TETTÉL JÓT!!!!!

Tom megszeppenve nézett rám, majd megint lehajtotta a fejét.

T: sajnálom, én én nem akartalak becsapni, csak

É: CSAAAKKK????

T: csak-csak jaj haggyál már!!! Nem veszed észre h Billnek állatira tetszel? Nem látod h minden lépésedet lesi? Csak a közeledben akar lenni!!! EZÉRT KELLETT MEGKÉRDEZNEM!!- nézett rám zihálva mivel eddig csak kiabált. Meglepődve néztem rá, de a düh újra visszatért belém és mindent akartam csak nem élni!!! Törni- zúzni szét mindent ami csak a kezem ügyébe akad.

Tom kiment én pedig kiugrottam a kádból, gyors fölvettem a köntösöm és utána szaladtam, épp nyitotta az ajtót. Amikor az ajtón egy kép tört szét apró darabokra. Tom ijedten ugrott el az ajtó mellől és felém fordult. Ha szemmel tudnék verni már rég halott lenne. Tom is nagyon jól tudta h nem neki volt igaza, mégis úgy csinált mintha én lennék a hibás. Zihálva néztem rá, és kicsit később  kicsapódott az ajtóm. Mind a ketten meglepődve kaptuk oda a fejünket. Az idegen lenézett a földre Tomra majd rám, majd megint Tomra és újra a szilánkokra amelyek szabálytalan formát fölvéve feküdtek egymás mellett a földön.

É: mit akarsz?- néztem rá dühösen

Vki: csak épp kinéztem az ablakon és láttam h eldobod a képet, meg hallottam a csattanást, azt hittem bajod esett- nézett le a szilánkokra és belerúgott az egyikbe.

É: TŰNJETEK INNEN MIND A KETTEN!!! NEM HITTEM HOGY ILYEN SZEMETEK VAGYTOK!!! NEM AKARLAK TITEKET LÁTNI!!! SOHA TÖBBET ÉRTETTÉTEK??? SOHAA!!!!!!- üvöltöttem le a két megszeppent Kaulitz ikret

Tom csak bólintott fölfogta de Bill (debill…hahaxĐ), hát ő nem. Csak megrázta a fejét majd miután Tom kimentés becsukta az ajtót rám nézett.

B: nem akartalak megbántani, én csak biztos akartam benne lenni h nem tetszek neked…- nézett le a földre

É: ugyan Bill!! Nem arról van szó h nem tetszel egyszerűen nem vagy az ideálom, DE EZ MÉG NEM OK ARRA H ILYENEKET MŰVELJ!! VILÁGOS??? - néztem rá dühösen és elkezdtem járkálni a szobában, körbe-körbe és megint csak körbe, majd előtte megálltam. Rám nézett majd én is rá. A szemei bánatot, megbánást és talán szerelmet (??!!!) tükröztek. Fájdalmasan fölsóhajtottam, majd kicsit közelebb léptem hozzá.

É: nagyon fájt Bill, ez amit tettél, nagyon-nagyon fájt, nem gondoltam volna h ilyen dolgot művelsz, de most mondom, igazán most rontottad el a kapcsolatunk. - néztem rá. Láttam h könnyes lesz a szeme, majd lenézett és végig folyt egy könnycsepp az arcán. Meglepődtem egy kissé, sőt belül összeomlottam de nem, tanulnia kell belőle!!! Muszáj!!! Újból rám nézett és egy kicsit szipogott, de látva szánakozó arcom, nem szipogott és próbálta visszatartani a könnyeit sikertelenül.

É: menj el, kérlek

B: de..

É: nincs de- fordultam el- menj el!! NEM HALLOD? MENJ MÁR EL!!!

Bill csak lehajtotta a fejét, majd nyílt az ajtó és csukódott. Sírva rogytam össze a szobámban az üvegszilánkok között. Igen erős késztetést éreztem az iránt hogy megfogjam az egyik darabot és végig húzzam a csuklómon, de mégsem tettem, csak sírtam és sírtam. Nem tudom hány óra lehetett, valószínű elaludtam, mert egy idősebb ámde annál szeretőbb személy simogatására keltem.

 11. rész


Kicsim!

Szólított meg vki. És ez a vki egy középkorú nő személyében teljesedett ki, aki törvényesen az anyám volt.

É: hmm, mama, haggyál még aludni akarok

A: Happy Birthday kisszivem!!!

É: mi vaaann???- néztem rá kómásan.

A: ma van a 18. szülinapod!!

Hát végülis nem is aludtam nagyon sokat. Csak éppen 2 napot xĐ. Neem…azért fönn is ovltam. Nem csináltam semmit ebbe a két napban, Natali állandóan átjárkált Tomékhoz. Nem nagyon tudott érdekel, csak az zavart h Bill folyton kinn ült az ablakában és az én ablakomat leste. Ő nem láthatott engem hisz olyan a függönyöm h kívülről nem látsz be de bentről kifelé igen. Rosszul esett amit csinált, számtalanszor hívott meg sms-t küldött, de vagy kinyomtam v kikapcsoltam a telót. Nem vagyok rá kíváncsi. Mért nem jön ide személyesen?...Hát azzal is próbálkozott, de elzavartam. De hiányzik, nagyon. Miközbe gondolkoztam már föl is öltöztem. Fekete répagatya, fekete alapon fehér pöttyös öv. Fekete-szürke csíkos póló. Szemfesték és már kész is voltam. Meg reggeliztem majd megint bedobtam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t és mesét néztem.

É: GYERE SCOOBY DOO, SZÖRNYŰ HÁBORÚ AMI VÁR RÁD NE HÁTRÁLJ, HÁT GYERE SCOOBY DOO HAGYMA KOSZORÚ!! SEGÍCCS SCOOBBYY ….- Épp az ágyon ugráltam és énekeltem a Scooby Doo betét dalát amikor vki kikapcsolta azt.

Vki: micsinálsz?

É: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ paff- leestem az ágyról mert úgy megijedtem attól a személytől aki jött.

Vki: úristen jól vagy? Nem akartalak megijeszteni- csengett fel az arcom fölött a már régóta hiányolt hang. Kinyitottam a szemem és egy aggódó de annál melegebb barna szempárral találtam magam szembe. Segített fölállni, majd leültetett a kanapéra és ő is mellém ült.

Vki: minden rendben?

É: mit csinálsz itt??

Vki: én én csak –nyelt egy nagyot- nagyon sajnálom amit tettem, nem tudom mi vezérelt, de mind1 is csak az a lényeg h nagyon megbántam és ebbe a 2 napba amíg nem beszéltünk rájöttem h nagyon fontos vagy nekem, és még egyszer szeretnék bocsánatot kérni és ezt szeretném oda adni.- adott a kezembe egy hosszúkás dobozt. Remegő kezekkel vettem ki a kezéből, majd ránéztem ő pedig bíztatóan rám mosolygott. Kinyitottam és egy ezüst karkötő volt benne, könnyes szemmel vettem ki, majd elolvastam rajta a feliratot.

„Fontos vagy nekem Bill”

Mosolyogtam, majd visszaraktam a dobozába és visszanyújtottam Billnek, aki meglepetten nézett rám.

B: a tiéd

É: nem fogadhatom el

Bill csak elmosolyodott majd kivette a dobozból a karkötőt és fölcsatolta a csuklómra.

B: h mindig emlékezz rám- mosolyodott el

É: jajj Bill, gyere ide- majd megöleltem, éreztem h meg könnyebbülten sóhajtott fel és még erősebben ölelt magához.

 

Natali épp jött be a nappaliba amikor elég érdekes hangokat hallott.

É: Bill!!!- sóhajtottam föl

B: fáj??- kérdezte lágy hangon

É: nem annyira- mondta elhalt hangon

B: akkor jó- sóhajtott föl

É: áúú

B: abba hagyjam??- és egy pillanatra megállt.

É: NEE!!!

É: ühmm- dőltem el a kanapén

B: ahh, na végre- ült  mellém

Natali csak nagyot nézett, majd a szemét takargatva jött be a szobába. Csak meglepetten néztünk rá, majd kicsit elhúzta a kezét és a látvány teljesen más volt mint amire számított.

N: ti ti ti ti- makogott

É: mi??

N: nem feküdtetek le?

Bill én én nagy szemekkel néztünk rá majd egymásra, majd kitört belőlünk a röhögés.

N: most most mi van? Tisztán hallottam h milyen hangokat adtatok ki!!- vörösödött el

Még jobban elkezdtünk röhögni, ő meg csak egyre jobban vörösödött. Fölültem Bill mellé, majd megmutattam a kezem.

É: csak egy szálka volt benne- nevettünk és most már natali is nevetett, ekkor lépett be Tom.

T: na mizu emberek??? Mi ez a nagy nevetés?

Neki is elmeséltük és ő is nevetett egy jót Natalit de aztán oda üt mellé, jó szorosan.

É: Bill!!??

B: igen?- fordult felém csillogó szemekkel

É: segítesz nekem?

B: miben?

É: sütni

B: igeeenn- mosolygott még jobban, jajj asszittem elolvadok.

T: jajj inkább ne segíccs neki

É: mért?

T: mert mikor legutoljára főzött 1 hétig nyomtam az ágyat- mondta zöld fejjel

B: kabbe Tom, az csak azért volt mert átcserélted a címkét a són meg a cukron úgyh magadra vess b*lfaszjankó!!!

Mi csak nevettünk egy jót Billéken, majd fölálltam és Billt is fölhúztam. Megfogtam a kezét, amin ő meg is lepődött majd mentünk is ki a konyhába.

12. rész


Ahogy beértünk a konyhába elengedtem a kezét, amin ő láthatóan elszomorodott.

É: na mit csináljunk?

B: nekem mind1- nem nézett rám, csak ledobta magát az egyik székre. Odamentem hozzá és leguggoltam elé.

É: mi a baj Bill?- simítottam végig az arcán, csak megrántotta a vállát, majd rám nézett. A szemei fájdalmat, szomorúságot és szerelmet tükröztek. Oldalra döntöttem a fejem majd fölálltam elé és magamhoz szorítottam. Csak átölelte a derekam és mivel ő ült ezért a hasamnál volt a feje. Csak ölelt és én pedig szorítottam magamhoz. Kicsit eltoltam magamtól, majd felemeltem a fejét.

É: nyugi, minden rendben lesz, na gyere te kis bolond- mosolyogtam rá.

B: szóval bolond vagyok??- műháborodott fel

É: igeen- nevettem, erre ő elkezdett csikizni

É: BIIHIIILL!!! NEE!!! SEGÍÍTTSEEN MÁÁRRR VKKIII!!!!! WÁÁÁÁ

Natali rontott be a konyhába.

N: mi a baj?- lihegte, és ekkor ért oda Tom aki a sapiját igazgatta, és a hajából szedett ki egy levél darabot. Bill megállt a csikizésben és mindenki Tom felé fordult, aki értetlenül nézett ránk.

T: most mi van???

É: mi csináltatok???- tettem föl a kérdést Nat felé fordulva

N: semmit, TV-ztünk aztán hallottam h kiabálsz és futottam ide be, aztán mindenki megint Tomra nézett.

T: háátt az úgy volt…- pirult el- hogy amikor siettem ide akkor nem figyeltem és fölbuktam a cserepes virágban ami az előszobában van.- pirult el még jobban. Mi idiótán néztünk rá aztán mindenkiből kitört a röhögés, de még belőle is.

É: ennyire béna nem lehecc bassszzzuuusss!!!!

T: pedig de, de most téma váltás…Bill mért fexel megint Dotyn? Egyre több a félreérhető helyzetetek- csóválta a fejét mosolyogva Tom.

É: csak csikizett és ezért is kiabáltam.

N: na ja- erre lehúztam a konyharuhát a tűzhelyről és hozzávágtam natalihoz, ő csak röhögve kiment a nappaliból, Tom pedig követte őt. Bill pedig odafordította a fejét rám, majd én rá az enyémet. Közel volt, túl közel. Ijedten néztem rá, ő pedig mélyen belenézett a szemembe. Szinte összeért az orrunk. Már épp közeledd felém amikor…

Vki: MEGJÖTTEM GYEREKEK

Talán ez zökkentett ki ebből a gyönyörű pillanatból, mert hülye lennék ha azt mondanám h nem kívántam, mert nagyon is kívántam, de a sors most is kegyes volt hozzám. Gyorsan elkaptam a fejem, Bill csak szomorúan felsóhajtott, majd lemászott rólam. Fölálltam majd lesöpörtem magamról a „koszt” és elindultam a szekrény felé. Vettem ki egy tálat meg egy puding port egy másik szekrényből.

É: csokis, vaníliás, vagy öhhm epres?- fordultam Bill felé. Hezitált egy kicsit majd válaszolt.

B: legyen eccere a három- mosolygott.- az a kedvencem

É: nekem is- mosolyogtam rá. (amúgy télleg. Anyuval állandóan ilyent csinünk:))

 

N: szerinted volt köztük vmi???- Tom csak ránézett majd közelebb húzódott hozzá és megfogta a kezét.

T: szerintem nem- suttogta a fülébe amitől a lányt kirázta a hideg. Tom apró puszikat adott a lány nyakára. Nat lehunyta a szemét és csak élvezte. Tom közbe végig a lány arcát figyelte, akik szüntelen mosolygott.

N: Tom, haggyd abba!!- nézett rá

T: ne már!!! olyan vagy- nézett rá boci szemekkel- értsd meg h kellesz nekem, kívánlak.

N: Tooomm kérlek- sóhajtott fel fájdalmasan.

Tom csak lehajtotta a fejét, majd elengedte a lányt és fölállt.(nem úgy;))

N: most meg hova mész?- nézett rá. Tom viszont nem viszonozta, bement a konyhába.

 

É: jajj Bill ne ügyetlenkedj már!! Ez csak egy puding- nevettem mivel az egész arca csokis volt

B: igeenn???

É: igeen- erre belekente a vaníliás pudingot az arcomba.

É: HA HARC HÁT LEGYEN HARC!!!- és eszelősen vigyorogni kezdtem majd belekentem a hajába az epres pudingot.

B: aa haaajjaaam!!!- hisztizett

É: jézussoohhoooooomm!!!- nevettem

B: mi van? –nézett rám csokis fejjel?

É: ez nagyon lányos volt- erre csak egy dühös pillantást kaptam, mindjárt abba hagytam a nevetgélést. Nem akartam Billel összeveszni. Elfordultam de megint kitört belőlem a röhögés.

B: jajj olyan vagy!!! Tökre tetted a hajam!!!

T: Doty bemutatom neked Miss. Hisztis Barbie-t!!- jött be Tom lelombozódva.

B: haggyál máár te raszta köcsög!!!- nézett rá testvéréje, aki ráemelte a tekintetét, majd visszahajtotta a fejét eredeti állapotába. Ekkor Billnek leesett h vmi történt. Elvett egy konyharuhát a pultról, majd testvére mellé ült.

B: mi a baj?- kérdezte miközben az arcát törölgette.

T: hajj.. nem tudom-sóhajtott föl.

É: csaj van a dologban?- kérdeztem miközben leültem a másik székre Tom mellett.

T: na ja…- temette az arcát a kezeibe

B: Natalia??- Tom csak szótlanul bólintott, majd fölállt és kisétált a házból. Aggódva néztem Billre aki csak legyintett, majd egy mosogatóruhát vette a kezébe.

B: majd otthon beszélek vele- miközben megengedte a vizet.

É: oké..- sóhajtottam, majd kihoztam a fölmosót a fürdőből és elkezdtem a padlót fölmosni. Kb 30 perc múlva fáradtan zuhantam be az ágyamba. Bill pedig leült a földre.

É: hahh ez fárasztó volt

B: jaja- dőlt hátra de oylan lendülettel h beverte a fejét.

É: sszzzíííí- szisszentem föl- jól vagy?- mentem oda hozzá és fölé álltam.

B: aúúccs, ahan asszittem otthon vok az ágyikómba.- simogatta a fejét.

É: kérsz rá puszikát???- mosolyogtam rá

Fölállt, majd velem szembe fordult és rám nézett azzal a kiverkutya nézéssel.

B: ühüm- bólogatott mint egy kisgyerek.

Elmosolyodtam, majd adtam puszit a fejére.

É: na mostmár jobb?- kérdeztem, megrázta a fejét.- hát akkor nem tudok mit csinálni

B: de tudsz- és neki nyomott a falnak. Épp kérdezni akartam h mit csinál de amikor fölnéztem rá egyszerűen elakadt a lélegzetem annyira gyönyörűek a szemei és most itt volt kb 3 centire tőlem.

Már hajolt volna közelebb amikor kicsapódott az ajtó és mi mint a verebek úgy röppentünk szét.

-Megzavartam vmit?- hangzott föl a kérdés hát persze h az én kedvenc hugicámtól

B&É: Nem!! Igen!!- mondtuk egyszerre, majd egymásra néztünk és kérdőn néztem Billre aki csak lehajtotta a fejét, majd fölsóhajtott és elköszönt.

B: sziasztok, most megyek és beszélek Tommal- nézett rám

É: rendben, az jó lesz- nem néztem rá csak a földre, még egyszer fölsóhajtott majd kisétált a Miller-lakból.