162. rész

Dühkitörés

- Ébresztő.- rázott valaki az ágyamban másnap reggel. De utálom én az olyat.

- Mi a faszom van?

- Világvége..ha nem kelsz fel most rögtön.- vigyorgott rám egy mézbarna hajú fiú. Dominic. A lányok ilyen ébredésre vágytak. Én viszont. NEM!

- Merthogy?

- Már rég lent kéne lenned. Csak rád várnak a többiek.

- A jó büdös qrva életbe- morogtam és lerúgtam magamról a takarót.

- Hey! Az nem az én boxerem?

Lenéztem az alsó fertályomra. Egy vörös gatya volt rajtam fekete kockákkal.

- Nem hinném. Max te nyúltad le mindig tőlem.

- Megeshet- röhögött, aztán úgy spontán elkezdte lerángatni rólam.

- Te állat! Mit csinálsz? Mit csinálsz?- üvöltöttem.

- Seggbe toszlak- röhögött. Azt hitte poén. Nem volt poén.

- Dominic. Pihenj! Álljál le. Hallod? Nyugszik, vagy én toszlak seggbe a lábammal!

Abbahagyta, és hatalmas hahotázásba kezdett. Örültem, hogy neki ilyen jó reggelje van.

Megcsóváltam a fejem és kimásztam az ágyból.

- Agyament- vettettem oda hozzá.- Téged be kéne záratni valahova, ember.

Leült a szőnyegre, és onnan nézte, ahol dobálom magamra a ruhákat. Ha ezt élvezi, csak tessék.

- Na, gyerünk,- intettem neki, mikor kész lettem. Nem nagyon akart megmozdulni. Hát ott hagytam. Nem értem én rá, várni, ha az egész banda már lent van.

Ahogy beléptem az ajtón, mindenki gyilkosan bámult. Oh-oh. Ma nem leszek a szívük csücske az hotziher.

- Ha Tom is méltóztatott megjelenni, akkor kezdhetnénk.- morogta Bill.
- Tudjátok…- kezdtem grimaszolva.

- Ne pofázz, melózz.- csóválta a fejét Georg, és a vállára vette a gitár szíját. Egy olyan számot próbáltunk felvenni, amit még nem teljesen gyakoroltunk össze. De a profiknak így is megy. Már csak az a kérdés maradt, hogy mi profik vagyunk-e. Vagy hogy közülünk, ki is a profi.

- Előlről?- kérdezte Gustav, amikor egy kicsit elcsúsztunk, és jobbnak láttuk a leállást.

- Nem, hátulról- grimaszolt a hangtechnikus.

A jó qrva anyját. Nem azért dolgozunk vele együtt, hogy grimaszoljon. Hát milyen dolog ez?

Bill számolt vissza. Majd intett. Újra belevágtunk.

A feszültség már pattanásig feszült. Akkor meg én szúrtam el, de nagyon.

- Nem lehetne egyszer végre normálisan- sziszegte Gustav, aki kezdett kijönni a béketűréséből. Nyugodt gyerek volt ő. Csak néha rájött a puffancskodás.

Becsuktam a szemem, és vettem pár mély lélegzetet.

Most. Majd most. Most sikerülni fog

- Igazava. Rendben. Szedjük össze magunkat.- Georg.

- 1..2..3..Mehet.

Hiába próbáltam koncentrálni, nem sikerült. Egyre jobban csúsztunk el, végül az egész számból egy nagy katyvasz lesz.

- Tom baszdmeg! Mit csinálsz? Totál kiestél!- morgott Georg.

Felsziszegtem egy nagyot. Már tényleg baszottul elegem volt.

Menekülni akartam. És amit akarok, az úgy is lesz. Nagy léptekkel kivonultam az üvegfalas hangteremből, és bebasztam magam mögött az ajtón. Volt utána egy kis pihenő részleg. Ledobtam a gitárt puha fotelra, aztán megfogtam egy laza kiállású kis fa széket, és azt kezdtem el rugdosni. Rögtön felborult a szerencsétlen pára. De nem hagytam annyiban. Eszem ágában nem volt. Belerúgtam megint egyet. Aztán újra. Kitört az egyik lába, de nem elégedtem meg annyival. Tovább csináltam

Arra eszméltem fel, hogy zihálok és fújtatok, előttem meg ott hever a ripityára zúzott szék. Legalábbis, ami maradt belőle. A fiúk meg elképedt fejjel állnak, és néznek rám.

- Tom, félelmetes vagy. Ijesztő.- morogta Georg megsemmisítően.

- Minimum egy órát ne keressetek- vetettem oda nekik, és kimentem a stúdióból. Pont elhaladtam az ijedt arcot vágó David mellett, aki a jelenetem kezdésekor jött be, de az ajtóban lefagyott. Nagyon kétségbe esettnek tűnt. De lexartam, nem érdekelt. Inkább felvonultam a szobámba.

David a teraszon mászkált le-föl. Közben nagyon durván agyalt. Kezében meg a telefonját tartotta. Mintha az segítene rajta. Megtorpant. Az első (talán) értelmes gondolat jutott eszébe. Keresni kezdett egy nevet.

Várt..

-Igen?

- Szia! David vagyok! - köszönt vidáman.

- Ohh. Hát szia. Most megleptél. Mesélj, mi újság?

- Ohh. Hát semmi érdekes. Kicsit ki vagyok.

- Ki vagy? Mi történt.

- Hát, végül is, csak annyi, hogy lefáraszt a nőm.

- A nőd? Van nőd?

- Igen. Még nagyon új. Csak tudod, ő most lelki beteg, mert a kutyája is az. Bizonyára társaságra vágyik.

- A kutya, vagy a csaj?

- A kutya. A csaj meg nagyon válogatós. Mondtam neki, hogy vegyen egy másik kis állatot is, de nem akar. Aztán javasoltam, hogy fusson össze néha napján egy másik kutyás emberrel is. De abba sem ment bele, mert válogatós. Meg csak olyan fajtával engedni össze, ami megegyezik az övével.

- Ohh. Az gáz.

- Igen, de te tudnál nekem segíteni nem. Kaptál te egy Westie-t Tomtól, nem?

- Persze. Daisy. Ott alszik a kocsiban mellettem.

- Nem szaladnál le Berlinbe vele? Mert most éppen itt vagyunk. Hatalmas szívesség lenne.

Sandra mélyet sóhajtott.

- Az a helyzet, hogy lenne dolgom. És nem szeretnék annyit kocsikázni. Nem is értem, miért vagy a nőddel Berlinben.

- Mert itt van dolgunk, de az most mindegy. Lécci. Lécci. Lécci. Léciii!

- Hát jó.- sóhajtott Sandra.- Délután megfelel?

- Délután? Uh.. Hát izé. Persze! Majd elküldöm a címet. Pá.

David letette a telefont.

Találnia kell egy hisztis csajt egy Westie-vel. De kibaszott mód gyorsaaan!

Valaki kopogott a szobám ajtaján, olyan délután 3 körül.

- Lexarom a neved. Ne gyere be.

- Jó. Bill voltam. Csak azt akarom mondani, hogy elmentünk. David kitalált nekünk valami játékos feladatot- hadarta kedvetlenül- De mondta, hogy te maradhatsz, szal mi szívunk, te meg..nah mind1. Nem tudom, mikor jövünk.

Fasza egyedül hagytak a pöcsömmel. Nem válaszoltam. Bár lehet, hogy nem is kellett, mert Bill, ahogy elmondta, már el is húzott.

Beültem a tv elé és neki kezdtem Xboxozni. Nem sokáig bírtam. Már untam a sok lövöldözést. Szétesett miatta a fejem.

Rájöttem, hogy jobb lesz, ha inkább lemegyek csinálni valami szendvicses. Úgyis kapart a hasam. Ráérősen baktattam le az üres házban. Elég fura volt, hiszen a ház tök üres volt.

Mentem volna be a konyhába. De kénytelen voltam megállni a nappaliban. Először egy eget rengető vihogás miatt tolattam vissza. Ha nincs a vihogás, talán észre sem vettem volna a jelenlévőket.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés