1. rész

Celine a kijárat felé tolta a bőröndökkel megrakott kocsit, s kijutott a csarnokba anélkül, hogy a vámnál megállították volna. Megcsapta a nyár forró lehelete. A kijáratnál emberek sokasága sergett forgott, a BA 304-es londoni járatának az utasait várták. Celine is ezzel a géppel érkezett. Egy darabig még nézelődött, mikor egyszer csak megpillantott egy számára felmutatott táblácskát "Clarewell" felirattal. Ez annak a londoni ügynökségnek volt a neve, aminél Celine dolgozott. Sietősen odament a férfihoz, akinél a tábla volt.

- Jó napot! - mondta mosolyogva. - Celin Astor vagyok.

- Üdvözlöm! Pablo vagyok, Kaulitz úr sofőrje, én fogom önt a Kaulitz rezidenciára fuvarozni. - válaszolta ridegen a férfi, mikor a nő sok bőröndjeire pillantott. - Ez az összes csomagja?

- Igen.

- Akkor jöjjön. A bejárat előtt áll a kocsi, félek, hogy megbüntetnek. Ezzel szó nélkül elindult a legközelebbi kijárat felé.
Kint mégnagyobbnak tűnt  a hőség.

- Nahát - mondta vidáman -, itt melegebb van, mint gondoltam.

- Netán az hitte, hogy itt júliusban fagyos szelek fújnak? Ezek szerint a legcsekélyebb mértékben sem ismeri a Costa Bravát.

- Még soha nem jártam Spanyolországban. - vallotta be Celine.

- Szó, mi szó, meleg van. - mondta a sofőr, miközben kinyitotta  a fehér Audi csomagtartóját, hogy bepakolhassa a nő bőröndjeit.

Celine beszállt hátra, ahol megpillantott egy gyönyörű kislányt.

- Csókolom, biztosan maga apukám új titkárnője, ugye? - újjongott a kislány, amint beszállt hozzá a londoni titkárnő.

- Igen, én lennek. És szeretném  ha tegeznél, nem vagyok valami öreg. És te kicsi lány, ezekszerint Tom Kaulitz kislánya vagy...?

- Pontosan! - válaszolta a kislány mosolyogva.

- És hogy hívnak? - érdeklődött Celine.

- Natalie.

- Indulás! - ült be a sofőr is a kocsiba, és már indította is a motort.

***

A házhoz vezető aszfaltozott szerpentinútról, amelyet majdnem egy kilométer hosszan ciprusfák öveztek, lenyűgöző kilátás nyílt a egyik oldalon a tengerre, a másikon pedig egy kis hegyi falu fölé magasodó kastélyra. A villa maga csak az utolsó száz méteren került látószögükbe, amely csodálatosan szép telken feküdt. Terméskő falát borostyán futotta be néhány helyen, a házhoz tartozó kertben pedig szines virágok erdeje pompázott. Celine kellemesen csalódott. Egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen pompás és ízléses környezetbe kerül.

- Tegyen ki itt Pablo - kérte Natalie, mikor a lejtőhöz értek. - Kerülje meg a házat, és álljon be a lugas alá. Aztán jöjjenek előre  a bejárati ajtóhoz. És még valamit. - Kérőn nézett Celinere. - Légy szíves, ne mondd meg az apámnak, hogy én is elmentem Pabloval érted, rendben?

- Megbeszéltük.

- És a nevelőnőnek se szóljon, mert simán beárul.

- Rendben.

Celine figyelmesen nézett Natalie után, aki kiszállt a kocsiból, majd eltűnt a kertben. A sofőr tovább hajtott, ahogyan a kislány mondta.

Celine csupán a kézitáskáját vette ki a kocsiból, majd elindult a bejárat felé. Csöngetett. Natalie csak egészen kicsit lihegett, amikor ajtót nyitott.

- Apa úszni ment - mondta. - De én majd odakísérlek, és bemutatlak neki, Pedro pedig felhozza a bőröndjeidet.

Celine csak bólintott.

Natalie előre ment, s a tágas, pazarul felszerelt konyhán keresztül vezette Celinet a medencéhez.