Dupla öröm

-Nyugi már, nem lesz baj! - nyugtatott bátyám, de hiába.
-És ha elszúrom, ha nemet mond? - pánikoltam be.
-Már miért mondana nemet? Hány éve vagytok már együtt!
-5!
-Na látod! Indíts lefelé! Téged keres! - nézett ki a busz ablakán, majd követtem a példáját és megláttam őt. Láttam, hogy Georgot és Gustavot üdvözli és a busz felé tekinget.
-És ha ezalatt a 6 hónap alatt amíg nem találkoztunk, kiszeretett belőlem?
-Nem szeretett ki, csak menj már! Komolyan egy 25 évesnek könyörgök, hogy tolja le a képét a bartánőjéhez? Minden rendben lesz, de ha tovább váratod, az csak rosszul esik neki!
-Oké...megyek! - határoztam el magam - Várj!
-Mi az? - nézett rám furán, mintha elment volna az eszem.
-Hol van? - néztem körbe.
-Mi hol van?
-Mi? Mi? na vajon? A gyűrű! Hova tettem!
-Öhm öcsi... - lépett oda hozzám - Erre gondolsz? - emelte fel a kezemet, amiben egy kis fekete doboz pihent.
-Mire is mennék nélküled! - mosolyodtam el.
-Na nyomás! - lökdösött az ajtó felé, majd mindketten lementünk. Megvártam amíg üdvözli  a bátyámat, aztán én következtem.
-Bill!!! - ugrott a nyakamba.
Úgy hiányoztál! - szorítottam magamhoz és megcsókoltam - Szeretlek kicsim!
-Én...én is szeretlek! - küzdött a könnyeivel.
-Gyere, menjünk be! - fogtam meg a kezét.
-Sok sikert! - kiabált még utánam Tom, majd bementünk.
-Mihez sok sikert? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Majd meglátod! - csókoltam meg - De előbb mesélj mi történt veled 6 hónap alatt! Őrülten hiányoztál, ugye tudod?
-Te is! - és csak mesélt és mesélt. Imádom mikor be nem áll a szája, gyorsabban hadar, mint én és ahogy közben hadonászik...szeretm minden mozdulatát. Őszintén meglep, hogy kibírtam nélküle 6 hónapot.
-Mi az? - állt meg egyszercsak a mondandójában.
-Hm? - kaptam észbe.
-Olyan furcsán nézel, mintha máshol járnál!
-Hiányoztál! És épp arra próbálok rájönni, hogy hogy bírtam én ki nélküled eddig! - húztam az ölembe.
-Hm...mit akarsz? - mosolygott rám.
-Csak téged! - csókoltam bele a nyakába, amitől libabőrös lett...innentől már ment minden magától, kényeztettem, ahogy csak tudtam, hogy érezze, nélküle létezni sem tudnék!...
-Hova mész? - kérdezte félálomban utána.
-Mindjárt jövök! - száltam ki mellőle.
-Ne maradj el sokáig, tudod, hogy nehezen alszok el nélküled!
Kimentem a fürdőszobába és elővettem a kis dobozt.
-Huh... - vettem egy mély levegőt és halkan elkezdtem próbálni, hogy kérem meg a kezét -Khm... Renee...ho-hozzám...nem jó! Huh... Leszel a feleségem? Ez sem az igazi! Khm! Renee...szeretlek! Hozzám jössz?
-Te mit motyogsz? - jött ki hozzám Renee.
-Öhm...semmit! - dugtam el a hátam mögé a gyűrűsdobozt.
-Öh...Bill! Tükör van mögötted! - mosolyodott el.
-Najó...gyere! - húztam magammal vissza a hálónkba és leültettem az ágyra.
-M-mire készülsz?
-Khm! Renee, hozzám jössz feleségül? Hajlandó lennél leélni velem az életed? - nyitottam ki a dobozt.
-Te jó ég! - kapott a szája elé vigyorogva.
-Ezt vehetem igennek? - fogtam meg a kezét, ő pedig csak bólogatott.
-Igen! Igen! Igen! Hozzád megyek! - ugrott a nyakamba.
-Szeretlek! - öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam.
-Bill...akkor én is elmondok valamit!...
-Igen?
-Most nem védekeztünk...és egy ideje nem szedem a tablettákat sem... Szóval...
-Érkezik a kis trónörökös? - kérdeztem izgatottan.
-Nem biztos...
-Akkor teszünk róla, hogy az legyen! - vigyorogtam rá kajánul.
-Szeretlek! - mondta ki etr az életet jelentő szót.

/Agnusdei/